Képes Sport, 1989. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-04 / 27. szám

Pjoty apparat­­csikov, ogyin s­portszmen Nem kevesebb, mint­­hat órán keresztül kellett Marat Cramovnak, a Leg­felsőbb Tanács egészség­­ügyi és sportbizottsága tagjainak kérdéseire fe­lelnie, mielőtt alkalmat­lannak találtatott minisz­teri posztjának megtartá­sára. A szovjet sport leg­főbb állami vezetője, akit Szöulban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjá­vá választottak, nemcsak a leváltásra találtatott „méltónak”, hanem a bü­rokrata apparatcsik cse­lekedetének és gondolko­zásának felháborító bizo­nyítékát is adta. A képvi­selőket kevéssé érdekelte, h­ogy a szovjet csapat Szöulban megelőzte az NDK-t és az Egyesült Államokat. Viszont felhá­borodásuknak adtak ki­fejezést, hogy abból a százmillió dollárból, ame­lyet a szovjet sport a leg­utóbbi öt esztendőben bevételként elkönyvelhe­tett, óriási prémiumokat fizettek a funkcionáriu­soknak és a versenyzők egy részének, miközben az élsportolókat pályafu­tásuk befejezése után magukra hagyják. Nagy felháborodást keltett, hogy a külföldre utazó szovjet sportküldöttségek­ben átlagosan öt tisztség­­viselő kísért egy sportolót. A legkeményebb kritika a szabadidősport­­és a sportiskolák elhanyagolá­sáért érte Gramovot. A képviselők kifejezték ab­béli véleményüket, hogy nem drága bobpályák kellenek, hanem uszodák a nép számára, nem el­sősorban aranyérmek, ha­nem egészséges, a sport­ban örömet találó nép. A 61 éves, immáron volt szovjet sportfunkcionárius a NOB alapszabálya sze­rint továbbra is megtart­hatja tagságát a nemzet­közi olimpai mozgalom vezérkarában. A szovjet lapok azonban a lemon­dását követelik. A glasz­­noszty tervében írt cik­kek utalnak rá, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság is egyre inkább a szupersztárok és szuper­pénzek ügynökségévé vá­lik, s az olimpiai mozga­lom eredeti célját, a test­nevelés és sport tömeges elterjesztését a világon kevésbé veszi komolyan. a Fradi Kft. Nincs abban ma már semmi különös, hogy az egyesületeknek, akár a föld alól is pénzt kell elő­teremteniük, hogy műkö­désüket zavartalanul foly­tathassák. Így van ez a legnépszerűbb magyar klub, a Ferencváros háza táján is, az egyesület a nevét adta a Fradi Sze­mélyszállító és Szolgálta­tó Kft. megalakulásához. Amint azt dr. Szekeres András ügyvezető igazga­tótól megtudtuk, a zöld­fehér klub tízszázalékos vagyonrésszel szállt be abba a vállalkozásba, amelyet öt cég (a Belke­reskedelmi Szállítási Vál­lalat, a Center Szállítmá­nyozási Vállalat, a Szi­várvány Áruház, a Bizomá­nyi Áruház és a Budapes­ti Likőripari Vállalat) ala­pított. A kft.-nek elsősor­ban a már Budapest-szer­­te népszerű Fradi taxi a főprofilja (jelenleg 30 gépkocsival üzemelnek, és éppen a napokban vesz­nek még tizenkettőt), de szeretnék sok árufuvaro­zással és szállítással kap­csolatban lévő cég és kis­iparos ügyviteli és könyv­viteli teendőit is elvállal­ni. Hamarosan kialakítják XX-es kocsiparkjukat, a gépkocsik oldalait pedig reklámcélokra kívánják hasznosítani. Számításaik szerint az alapítók között szereplő FTC-nek hozzáve­tőlegesen 15 százalékos osztalékot tudnak majd fizetni, amely elérheti a 200 ezer forintot is. Egy nagy klub életében nem sok, no, de ugye, aki a kicsit nem becsüli ... Feltételes szerződés Továbbra is a jugo­szláv Svetislav Pesic ma­rad az NSZK kosárlabda­válogatottjának edzője. A szerződés két, illetőleg három esztendőre szól. Ha a csapat nem szerzi meg a barcelonai olim­piai játékokra a részvétel jogát, a negyveneszten­dős szakember 1991-ben távozik. Ha együttese el­jut az olimpiára, tovább­ra is ő marad a mester. Tretyak Az első európaiként Tretyak, a szovjet jégko­rongválogatott legendás hírű kapusa, illetőleg a fényképe vonult be a Hall of Fame-be, a jégkoron­­gozók dicsőségcsarnoká­ba, amelyben eddig csak a legjobb észak-amerikai, illetőleg kanadai nagysá­gok foglalhattak helyet. Scotty Morrison, a Hall of Fame igazgatója kije­lentette: a most 37 éves kapuvédő, aki tizenhárom világbajnokságon vett részt, és három olimpiai aranyérmet tudhat ma­gáénak, a sportág olyan alakja, aki nélkül a hí­rességek hallja lenne sze­gényebb. Futás a tengerhez! Fussunk Rovinjba! Ez­zel a nem mindennapi öt­lettel állt elő Jánosi El­vira, a szabadkai Sport­­üdülési és Rekreációs Szövetség egyik hölgytag­ja. „Régóta terveztem egy hosszabb futást, és amikor meghallottam, hogy Rovinjban rendezik az európai tömegsport­­fesztivált, arra gondoltam, futva kellene odamenni”, mondta, miután már az ötlete nyolc vállalkozó kedvű amatőr atlétát, no meg jó pár üzletembert is meghódított. A kilenc szabadkai sportember hét nap alatt teljesítette a 831 kilométeres távot. .. Tóth János az öttusázók szövetségi kapitányával nem csupán az augusztusi budapesti világbajnokság esélyeiről beszélgetett . Gyors egymásutánban kétszer, az umeai Eb-n, és a frankfurti szupergálán is állva hagyták a nemzetközi mezőnyt a szovjet öttusázók. S bár a kontinensvia­dal jelenlegi súlyát jelzi, hogy teljesen más szisztéma szerint bonyolították le, mint ahogy a vb küzdelmei zajlanak majd, és Frankfurt sem sorolható azo­nos kategóriába mondjuk a Hungalu Ku­pával, Warendorffal vagy San Antoniá­val, azért ez a két szovjet siker legalább­is elgondolkoztató. — Egyetértek. Legnagyobb riválisunk a kétéves eltiltás után újra csatasorba állt Sztarosztyinnal rendkívül megerősö­dött. Ettől persze nem kell megijedni, de nem árt az óvatosság. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy Marti­nék, Mizsér és Fábián Szöul óta mind­össze kétszer versenyzett együtt, s mind Budapesten, mind San Antonióban olim­piai bajnokhoz méltóan szerepelt. — Származhat-e valamiféle hátrány abból, hogy az „aranytrió” tagjai ilyen ritkán álltak együtt rajthoz? — Nem, ezt nem hiszem. Korábban sem erőltettem, hogy mindig, mindenütt ez a három fiú képviselje a magyar szí­neket, s idén sem állt szándékomban csak és kizárólag őket indítani a nem­zetközi viadalokon. Fábián amúgy is so­káig sérült volt, ő éppen a kihagyásait pótlandó vett részt az Eb-n. Mizsérék svédországi szereplésétől többek között azért tekintettem el, mert már most neki­­kell látni a barcelonai csapat kialakítá­sának. Az ideális persze az lenne, ha a három klasszisunk együtt maradna 1992-ig, de három év alatt még rengeteg váratlan esemény jöhet köze. Bármelyi­kük dőlne ki a sorból, itt állnánk meg­­fürödve. Az ésszerűség is azt követeli, hogy menedzseljük a fiatalokat. — Gondolom, az augusztusi budapesti vb-n ezzel együtt mégiscsak Mizsérék lesznek a főszereplők. Már csak azért is, mert önnek sem lehet mindegy, miként búcsúzik a szövetségi kapitányi poszttól. — Egyáltalán nem biztos, hogy lekö­szönök. E kérdésben még nem mondtam ki a végső szót. Való igaz, a MOB-vá­­lasztások kapcsán felmerült a távozásom, amennyiben ugyanis megválasztottak vol­na az olimpiai bizottság tisztségviselőjé­nek, ügyvédi teendőimet, MOB-funkció­­mat és szakvezetői feladataimat aligha tudtam volna egyszerre úgy ellátni, hogy egyik ne menjen a másik rovására. Meg­jegyzem, az azért sosem fordult meg a fejemben, hogy az öttusasportnak hátat fordítsak. — A MOB új elnökéről döntő szavazás az ön szempontjából meglehetősen ha­mar véget ért, hiszen rögtön az első kör­ben kiszállni kényszerült a versengésből. — Igazán addig éreztem esélyesnek magamat, amíg ki nem derült, hogy Schmitt Pál és Aján Tamás is pályázik erre a posztra. Ez csak az utolsó napok­ban vált bizonyossá, miután eldőlt, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben ez a tisztség is betölthető lesz főállásban. Schmitt és Aján számára sportdiplomá­

Next