Képes Ujság, 1860 (2. évfolyam, 1-13., 1-39. szám)

1860-01-29 / 5. szám

Pest 1800, vasárnap Január 20-én. Megjelenik minden vasárnap másfél nagy ivén. 1­2.köt. 6. sz. Előfizetési díj fél évre 5 ft. 25 kr., egész évre 10 ft. 50 kr. Előfizethetni: Werfer Károly kiadónál feldunasor 10. szám alatt, és minden cs. kir. postahivatalnál. A dunamellék regényes pontjainak törté­netileg legnevezetesbbike Visegrád. A gőzha­jós utas néhány percz alatt elhalad a híres om­­ladék közeléből, s hirtelenében nem is tudja, mi zaklatja meg lelkét, egy tájéknak meglepő változatossága, vagy a történeti emlék? Legyen bár­melyik, a dunai utazás jutal­mazó még a czéltalan kalandozóra is, és ha már csavargásában útba ejtette hazánkat, vál­tozatosságban talál nálunk is megtekinteni valót. Maroson keresztül vonul a vasút, s néha a gőzhajó és mozdony egymás közelében su­han el, tanúságaid az emberi ész haladásának. Marosnál a f­öldészeti viszonyok miatt a pályavo­nalnak töl­tése a háza­kon fölül ma­gasodik , s az utczák közlekedése hidak által történik. A Duná­nak csavar­gása még itt nem egyene­sedik ki, s a mint a nép­mondák tart­ják, a ván­dorok a Du­nának végét keresvén,­­ Visegrádon fölül már el­unták a csa­vargást, és látva, hogy a hegyek közé szorul a folyam, Visegrád és Nagy-Maros­ visszafordulának, mondván: a Duna a hegyek alá bújt el. Két név a pesti ügyvédi karból. (Adalék a magyar akadémia palotájához.) A múlt hét megint tiszteletre méltó ösz­­szeget hozott a magyar akadémia palotájához, s nem tekintve itt által­ában a dolgot, a név­sorból kettőt szemelünk ki, két nevet a közép­­osztályból, a pesti ügyvédi karból, tehát azon osztályból, mely a szellemi szorgalom gyümöl­cseiből élvén, előkerülő alkalommal nem akar elmaradni az áldozók sorából, s ámbár az ado­mányt a bírálat súlymérőjére helyezni nem sza­bad, nem vétünk a gyengédség ellen, ha föl­említjük, hogy a pesti ügyvédi karnak két tagja, egyik két­ezer, a másik ezer forintot ad­ván az akadémiának, e tekintetre méltó összeg nagy bizonyítékává vált annak, hogy a közép­osztálynak szakemberei a honpolgári köteles­ségeket átérezvén, annak nagyságát nem csak egyszerű megjelenéssel, hanem példás áldo­zattal is be akarák vallani a nemzet előtt. Senkinek sincs joga egyes eseteket a kö­vetkeztetés fonalán szabályul tűzni másoknak, de mivel a kiválóság mérvében fölülemelkedik a közönséges fokozaton, nagyon megérdemli, hogy példának vallják be. Épen ezért szent kötelessége a napi saj­tónak a na­pi esemé­nyek töme­géből kivá­logatni azt, mit a késő kornak is föl kell mutat­nunk, s ha a magyar ügy­védek egy­kor a magy. magánjog terén küzd­ve, nemzeti sajátsága­inknak a törvények­ben megirt módon hű ő­­rei valának, e nemes hi­vatásukról­­mindannyi­szor megem­lékeznek, a­midőn szól.

Next