Képes Ujság, 1860 (2. évfolyam, 1-13., 1-39. szám)

1860-07-15 / 16. szám

Pest 1860, vasárnap, Julius 15-én. Megjelen minden vasárnap másfél nagy ivén. _____________________________________ 2. köt. 16. sz. Előfizetési díj fél évre 5 ft. 25 kr., egész évre 10 ft. 50 kr. [Előfizethetni : Werfer Károly kiadónál földm­asor 10. szám alatt, és minden cs. kir. postahivatalnál. Midőn IV. Béla a tatárok elől Horvát­országba menekült, a déli részek azon főurai közé, kik segélyt ígérve sereglettek össze kö­rülre, tartozott Dragos is. — E férfiu a király­nak akkor, s később is fontos szolgálatokat te­vén, érdemei jutalmául dús adományokat nyert, nevezetesen a cetinai várat, mely után cetinai grófnak nevezte magát. Tőle származott a maiglan is létező nagy birtoku trakos­­tyányi gróf Draskovics család, mely büszkén tekinthet vissza őseire, mert bárhol nyitjuk is fel történelmünk könyveit, min­denütt lelünk egy Draskovicsot, ki vagy mint bajnok, vagy mint országjár, vagy mint egyházi fő­­nök tündöklött és szerzett érde­meket a király­i how iránt. I. Miklós, Nagy Lajos hősei közt, a legkitűnőbbek sorában állt, Gáspár, Mátyás szemei előtt vérzett el Jajcza alatt. Berta­lan a hatalmas Martinuzzi só­gora, a mohácsi vérmezőn győz­tes törökök ellen küzdött. — György, kit az épen nevezett bibornok nevelt, mint pécsi püs­pök a trieszti zsinaton vonta magára bölcsesége s szónoklási tehetsége által az összes katho­­likus papság bámulatát, s midőn később zágrábi püspök s bán jön, harczi babérokat is aratott. Fényes pályáját mint ka­locsai bibornokérsek s királyi helytartó fejezte be, miután grófi rangot szerzett testvérének Gás­párnak, ki Trakostyánt is örö­ Draskovics János (nádor). ^Szül. 1603 – 1648. nov. 8­) kelvén utána, fölvette az utódai által ma is vi­selt trakostyányi előnevet. Gáspár fiai közöl György győri püspök, János bán volt, s bár soha sem hiányzott ott, hol alkalom nyílt a hős­tettekre, a polgári szolgálatokra, mégis lelt időt a múzsáknak is áldozni; többek közt Guevaras „Fejedelmek órája“ czímű munkája Il-ik részét magyarra forditá, s nejének Istvánffy Évának ajánlá. Ezen János fia volt a jeles férfiú, kinek képét s életrajzát adjuk. Atyai házánál kitűnő nevelésben része­sülvén, Európa nagy részét beutazta, s a mint visszatért, rendkívüli tudományos képzettsége, kiterjedt nyelvismerete s finom társalgási modora által a leg­nagyobb mértékben magára von­ta a fejedelem s udvar figyelmét. Azonnal több fontos szol­gálatokat tévén, a király nem tekintve, hogy még alig lépett a földi korba, Thurzó Imre ha­lála után árvái főispánná ne­vezte. Ezen állásában nem lelvén alkalmat őseiként küzdeni a tö­rökkel, addig csengett, mig a déli határokra küldetett le. Alig ért le s már diadalt vívott ki a határokat dúló mozlimok fölött; egyik győzelme a másikat érte, neve dicsérve s dicsőítve ismer­tetett mindenfelé, s igy mindenki örült, midőn a társországok bán­jává nevezte ki a király. Mint ilyennek, az Isten sza­bad ege alatt kellett az ősi szo­kás szerint esküt tennie, hogy folyvást fogja a török ellen védni a kormányára bizott or­szágokat, s alighogy letette ezen esküt, már diadalt vívott ki Kvastanicánál, hol halomban he­vertek a leölt pogányok hullái. E győzelem után a 40 év óta elhanyagolt határvárak hely­

Next