Képes-Ujság, 1864 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1864-10-01 / 1. szám
a jai is; a dolognak csak is az a veleje,hogy kiki tehetsége szerint lelkiismeretesen és eszélyesen járjon el népboldogító törekvéseiben. Ki népbarát és író, illik, hogy korszerűen működjék , mert csak így foghat a népnek életrevaló tanácsokkal szolgálni, igy foghat lelkiismeretesen eszélyes lenni. Az ódonságnak, múltnak is van tanulságosan épületes oldala és igy nagy becse; de mikor a nép éhezik, a jelen- és jövővel kell foglalkoznunk, és első kérdéssé lesz a mindennapi kenyérnek ügye, hogy az éhség, nyomor elhárittassék, s jobblét eszközöltessék. Istennek ezer hála, hogy szegény alföldi honfiaink a m. kormány atyáskodó gondossága és teheteséjeink áldozatkészsége által az éhhaláltól megmentettek; bár vérző szivvel kellett tapasztalnunk, hogy az egykoron tejjel-mézzel folyó magyar Kánaán, a gazdag alföld, hol a magyar — közszójárásként — csaknem saját zsírjában fulladt, egy-két mostoha év következtében oly roppant ínséget szenvedett, hogy mások segedelmére szorulna, s mind a mellett a legszebb népfaj gond, bús nélkülözés nehéz harczai közt szinte elsorvadott, s jóllétének alapja t. i. gazdászata szinte tönkre, van téve. Valóban elég okunk van nem csak hálálkodni, de sőt eszünket és erőnket összeszedni, hogy Isten segítsége mellett uj jobb napokat támaszszunk. Szeretett véreink, ti, kik az ínség sanyarúságát szenvedtétek, elöljáróban vigaszul fogadjátok szívesen régi barátotok részvét-ébresztette kettős tanácsát. Üres szép szavak helyett őszinte tanácsokkal szolgálok, mert Horácz a régi bölcs és híres költőként, harczban az erő, tanácsban a szó értékes (Verba in consilio, valet in certamine robur). Kettős korszerű tanácsomat jó és bölcs atyáink e latin igaz mondatából merítem: „Óra et labora, — dabit tibi Deus omnia bona“ mi annyit tesz, hogy: imádkozzál és dolgozzál, s az Isten minden jóval megáldand. Tehát első tanácsom e válságos idők jórafordítására az, hogy imádkozzunk! Mind hiába : Isten nélkül, ki a világ mindenható teremtője és föntartója, gondviselője, nem boldogulhatni. Olvassátok a világ egyetemes történetét, s meg fogtok arról győződni, hogy egy mindenható lény, ég és földnek Ura, az egész mindenséget legbölcsebb törvényei szerint igazgatja czélja felé. A történetből meggyőződhettek arról, ami a sz. zsoltárban rég meghatott, hogy „ha az Úr Isten nem őrzi a várost, hiába virrasztnak az őrök.“ Meggyőződhettek arról, hogy az istentelenség a legvirágzóbb államokat, országokat, nemzeteket megbuktatta, s a legelmésebb, legkevélyebb hatalmasokat — mint szél a polyvát — elsodorta, mit koszorús Berzsenyink oly helyesen elzengett: Nézd, a kevély tölgy, melyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erős gyökerű megörlik, S egy gyenge széltől földre téríttetik! így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbéd. Valóban úgy lett a hatalmas régi pogány - kori Rómával s a régi rómaiakkal. Mig a törvényt tisztelték, a jámbor erkölcsiséget gyakorolták, a világ urai voltak, s a mint az Isten törvényét megvetették, az igazságtól, becsületességtől, jó erkölcsöktől elpártoltak, nagy birodalmuk szétbomlott és ők — a világ urai? — elenyésztek a föld színéről. A szentírás szerint „A bölcseségnek kezdete az Úr félelme“, tehát legelsőbben is Üdvözítőnk világos, határozott meghagyásaként „adjuk meg Istennek, mi az Istené“, s igy, — de csak is igy — bizton várhatjuk, hogy a gondviselő Atya adand eledelt alkalmatos időben, s betöltend mindeneket áldásával. E mellett kell hogy dolgozzunk. ■ Régi közmondás, hogy „segíts magadon, s megsegítend az Isten is“ és : „a szorgalommal áldás jár.“ Áza meg kell jegyeznünk, hogy a munkásság csak úgy foghatja azínség csorbáit helyreütni, s jövendőre a nyomort akadályozni, ha az észszerű leend. Úgy van, kedves véreim, „észszel és szorgalommal boldogulsz“, azaz, csak úgy boldogulunk , ha munkánkat bizonyos és okszerű terv szerint intézzük, vagyis, ha előre megfontoljuk, hogy mire van szükségünk, mikép hoz munkánk legtöbb hasznot, és takarékosság által mint alkothatunk oly tartalékot, mely szükségben kisegítsen. Kedves barátom, már egyszer ideje, hogy a magyar számitó legyen. Eddigelé is legtöbb bajunknak az volt fő oka, hogy biztos számítás nélkül gazdálkodtunk.........s igy elszámitottuk magunkat. E szerint: kiki erejéhez szabja munkáját és kiadásait. Ki egész birtokát nem képes eladósodás nélkül művelni, inkább földjének egy részét