Képes-Ujság, 1864 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1864-10-01 / 1. szám

a­ jai is; a dolognak csak is az a veleje,hogy kiki tehetsége szerint lelkiismeretesen és eszé­­lyesen járjon el népboldogító törekvéseiben. Ki népbarát és író, illik, hogy korszerűen működjék , mert csak így foghat a népnek életrevaló tanácsokkal szolgálni, igy foghat lelkiismeretesen eszélyes lenni. Az ódonság­­nak, múltnak is van tanulságosan épületes ol­dala és igy nagy becse; de mikor a nép éhe­zik, a jelen- és jövővel kell foglalkoznunk, é­s első kérdéssé lesz a mindennapi kenyérnek ügye, hogy az éhség, nyomor elhárittassék, s jobblét eszközöltessék. Istennek ezer hála, hogy szegény alföldi honfiaink a m. kormány atyáskodó gondossága és teheteséjeink áldozatkészsége által az éhha­láltól megmentettek; bár vérző szivvel kellett tapasztalnunk, hogy az egykoron tejjel-mézzel folyó magyar Kánaán, a gazdag alföld, hol a magyar — köz­szójárásként — csaknem sa­ját zsírjában fulladt, egy-két mostoha év kö­vetkeztében oly roppant ínséget szenvedett, hogy mások segedelmére szorulna, s mind a mellett a legszebb népfaj gond, bú­s nélkülözés nehéz harczai közt szinte elsorvadott, s jóllété­nek alapja t. i. gazdászata szinte tönkre, van téve. Valóban elég okunk van nem csak hálál­kodni, de sőt eszünket és erőnket összeszedni, hogy Isten segítsége mellett uj jobb napokat támaszszunk. Szeretett véreink, ti, kik az ínség sanyarú­­ságát szenvedtétek, elöljáróban vigaszul fogadj­­átok szívesen régi barátotok részvét-ébresz­tette kettős tanácsát. Üres szép szavak helyett őszinte tanácsokkal szolgálok, mert Horácz a régi bölcs­ és híres költőként, harczban az erő, tanácsban a szó értékes (Verba in consilio, valet in certamine robur). Kettős korszerű tanácsomat jó és bölcs atyáink e latin igaz mondatából merítem: „Óra et labora, — dabit tibi Deus omnia bona“ mi annyit tesz, hogy: imádkozzál és dol­gozzál, s az Isten minden jóval meg­áld­and. Tehát első tanácsom e válságos idők jóra­­fordítására az, hogy imádkozzunk! Mind hi­ába : Isten nélkül, ki a világ mindenható te­­remtője és föntartója, gondviselője, nem boldo­gulhatni. Olvassátok a világ egyetemes történetét, s meg fogtok arról győződni, hogy egy min­denható lény, ég­ és földnek Ura, az egész min­­denséget legbölcsebb törvényei szerint igaz­gatja czélja felé. A történetből meggyőződhettek arról, a­mi a sz. zsoltárban rég m­egh­atott, hogy „ha az Úr Isten nem őrzi a várost, hiába virrasztnak az őrök.“ Meggyőződhettek arról, hogy az istentelen­­ség a legvirágzóbb államokat, országokat, nemzeteket megbuktatta, s a legelmésebb, leg­­kevélyebb hatalmasokat — mint szél a poly­­vát — elsodorta, mit koszorús Berzsenyink oly helyesen elzengett: Nézd, a kevély tölgy, melyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erős gyökerű megörlik, S egy gyenge széltől földre téríttetik! így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbéd. Valóban úgy lett a hatalmas régi pogány - kori Rómával s a régi rómaiakkal. Mig a tör­vényt tisztelték, a jámbor erkölcsiséget gya­korolták, a világ urai voltak, s a mint az Isten törvényét megvetették, az igazságtól, becsüle­tességtől, jó erkölcsöktől elpártoltak, nagy bi­rodalmuk szétbomlott és ők — a világ urai? — elenyésztek a föld színéről. A szentírás szerint „A bölcseségnek kezdete az Úr félelme“, tehát legelsőbben is Üdvözítőnk világos, határozott meghagyása­ként „adjuk meg Istennek, mi az Istené“, s igy, — de csak is igy — bizton várhatjuk, hogy a gondviselő Atya adand eledelt alkalmatos időben, s betöltend minde­neket áldásával. E mellett kell hogy dolgozzunk.­­ ■ Régi közmondás, hogy „segíts magadon, s megsegítend az Isten is“ és : „a szor­­galommal áldás jár.“ Áza meg kell jegyez­nünk, hogy a munkásság csak úgy foghatja az­­ínség csorbáit helyreütni, s jövendőre a nyomort akadályozni, ha az észszerű leend. Úgy van, kedves véreim, „észszel és szor­galommal boldogulsz“, azaz, csak úgy boldogulunk , ha munkánkat bizonyos és okszerű terv szerint intézzük, vagyis, ha előre megfontoljuk, hogy mire van szüksé­günk, mikép hoz munkánk legtöbb hasznot, és takarékosság által mint alkothatunk oly tarta­lékot, mely szükségben kisegítsen. Kedves barátom, már egyszer ideje, hogy a magyar számitó legyen. Eddigelé is legtöbb bajunknak az volt fő oka, hogy biztos számítás nélkül gazdálkodtunk.........s igy elszámitot­tuk magunkat. E szerint: kiki erejéhez szabja munkáját és ki­adásait. Ki egész birtokát nem képes eladósodás nélkül művelni, inkább földjének egy részét

Next