Képes-Ujság, 1867 (3. évfolyam, 7-24. szám)
1867-08-01 / 21. szám
21-dik szám Harmadik évi folyam. Pest, 1867. augusztus 1. A magyar nép mulattatva oktató barátba. ------------------------------------------------------15.htf § , Folyvást előfizethetni: Azt e lap havonkint kétszer, a „Kepes ajsag“ kiado-hivatalanoz s minden hó 1-jén és Ki-kan, egész évre : 2 frttal o. é. (egyetem-utcza 4. sz.) I § két-két ivén, félévre : . 1 ,, „ küldendők. 1 5Xj---------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Búcsúzó. Jövő számtól kezdve a „Képes Újság“ szerkesztése ismét más kezekbe megy át. Miközben tőle ezennel búcsút veszek, szives köszönetet mondok a t. munkatársaknak, akik önzéstelen közreműködésökkel támogattak; s a t. olvasó közönségnek, mely elnézésével s irántam többször tanúsított jóindulatával biztatott, bátorított. Lelkem nyugodt, mert midőn a szerkesztést ezelőtt fél évvel átvettem, nem ígértem többet, mint amennyit beváltottam, s ezért lelkiismeretesen megdolgoztam. A „Képes Újság“ tovább futja pályáját; hiszem, hogy ezután is, sőt még jobban meg fog felelni közönsége igényeinek s a nagy családnak szívesen látott vendége lesz. — Én úgy érzem magam, mint a vándor, a ki a barátságos tűzhely mellől, mely mellett már egészen otthon érezte magát, fölkelni kényszerül s hosszú útra távozik. Lehet, hogy más téren nemsokára ismét találkozunk. Addig is isten velünk! Major Béla, a „K. U.“ volt szerkesztője. A rabló és a qnaeker. Történeti elbeszélés. — Angolországban a rablók ezelőtt egy külön osztályt képeztek, mely sokkal inkább magán viselé a nemzeti jellem sajátságos bélyegét, mint akármely más osztály. Üzletek bizonyos szokások, mondhatni törvények alatt állott, melyeknek megtartásában ők ép oly szigoruk és lelkiismeretesek voltak, mint Brittania más lakói a polgári törvények megtartásában, így ha a rabló a kezébe kérettektől egy tekintélyes összeget, vagy más nagybecsű tárgyat csikart ki, akkor további követelésekkel felhagyott s engedte az utasokat tovább menni. E szerint természetes, hogy véres összeütközések ritkán fordultak elő. Ha a megtámadó követeléseinek határt szabott, a megtámadottak sem voltak makacsok ellentállásukban. Mindenki mikor útra kelt, külön ellátta magát a rablóknak szánt erszénynyel, vagy órával, s ha ilyenkor útközben megtámadtatok, átadta azt, s igy útját tovább folytathatta. E becsületes rablók ellenében az elöljáróság, — lett légyen akár gyengeségből, akár hanyagságból — nem lépett fel, azért ezek Teljesszámi példányokkal folyvást szolgálhatunk.