Képes Újság, 1967. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-07 / 1. szám
Sok tájról ide került sokféle népből tevődik össze Budaörs lakossága. Cseppet sem lehetne csodálkozni tehát, ha a nép súrlódásokban, torzsalkodásokban élné ki a közéleti tevékenységre szánt energiáját. Ehelyett mit látunk? Aki dolgozni akar, feladatot kap, aki nemes célkitűzésekért küzd, megértésre talál és aki törődik a köz ügyeivel, arról a közösség sem feledkezik meg. Vitákban, nem egyszer éles harcban bontakozik ki a szocialista demokratizmus. NAPJAINK HAJTÓEREJE Amikor a község lakossága meghaladta a tízezret, negyedik orvosra is szükség lett. (Országosan átlagban ennyi emberre tizenhat-tizenhét orvos jut.) Lett is volna orvos, de csak ha lakást adnak neki. Kiszemeltek egy házat megvételre, de a járás vonakodott: újonnan épülő orvoslakás és rendelő — ki tudja meddig elhúzódó — építéséhez ragaszkodott. Igen, nem, igen, nem, így tartott a huzavona, amikor az egyik tanácsülésen annyira felforrósodott a hangulat, hogy nem lehetett kitérni a „szabál az szabál” átlépése elől. Nem történt valami borzalmas törvénysértés. Csupán annyi, hogy előbb megkötötték a házra az adás-vételi ügyletet, s csak azután értesítették a felsőbb szerveket, (amelyek később a vételár felének a kifizetéséhez hozzá is járultak). Az történt tehát, hogy a lakosság által választott tanács utasította a végrehajtó bizottságot „a szabásy átlépésére, a kész ház megvásárlására. Úgy tűnik ebből a példából, hogy követelődtek a budaörsiek. Csupa tekintélyes ember: Horváth Jenő tanácstitkár, Varga László, a községfejlesztési állandó bizottság elnöke, Vendler Antal tanácstag tényekkel cáfolják ezt a feltételezést. — Csak őszinték — mondják —, szókimondók és nem restek fáradni, ha községük fejlesztéséről van szó. Ahogy a község egyik határrésze, Kamaraerdő tanácstagsága kiharcolta, hogy a mindig együvé tartozó régi szeretetház, a mai szociális otthon épületei ne tartozzanak két államigazgatási egységhez, Budaörshöz és Budapest XI. kerületéhez; ahogy modern pártházat és kultúrotthont építettek maguknak, az arra vall, hogy a saját erőt sem kímélik. Csak egy példa. Náluk a községfejlesztési hozzájárulás befizetésével még sohasem volt baj. Többek között ezen is lemérhető, hogy az állampolgári fegyelem ugyanúgy jellemző Budaörs lakosságára, mint a jogos igények kiharcolása. Az évi társadalmi munka értéke csak százezrekben mérhető, ám még így is kevés volt a pénz a vízvezeték-beszereléshez, járdaépítéshez és épületrenoválásokhoz. A lakosság követelésére a Tanács VB saját építőbrigádot hozott létre. Ez a brigád a járda és egyéb építkezéseket részint helyi anyag — kavics helyett murva — felhasználásával 700 ezer forinttal olcsóbban oldotta meg, mint tette volna egy államvállalat. Egyébként, hogy maguk sem riadnak vissza az áldozatvállalástól, arra Wendler Antal tanácstag példáját hozhatnánk fel, aki nem restellte cipelni a járdaépítéshez szükséges cementet és egyéb anyagot, példát mutatva ezzel szomszédainak, barátainak, a nem tanácstagoknak is. De elég belelapozni a tanácstagok beszámolói után készült jegyzőkönyvekbe, s meggyőződhetünk róla, hogy hasonló odaadással viseli szívén a közösség ügyét a budaörsiek nagy többsége. — Ezek szerint tehát Budaörsön minden a legnagyobb rendben megy? — Á, dehogy — válaszolják a kérdezettek. — Van itt még tennivaló épp elég. A Kőház utca lakói — tanácstagjaik útján és személyesen is — épp eleget panaszkodnak. Mert ez az utca, nevével ellentétben, egyelőre csak szeretne kőházakat látni, ma csupán sártenger, kikövezéséért évek óta harcolnak az ott lakók. Ziegler Zoltán tanácstag beszámolójából kitűnik, hogy a Kossuth Lajos utca rendezését már helyi, járási, sőt megyei szinten is megígérték, de a tarthatatlan helyzeten változtatni eddig még nem sikerült. Dárdai István tanácstag és választói évek óta szorgalmazzák a község és a vasútállomás közötti útszakasz közvilágításának megoldását, mindhiába ... Amíg száz méterenként legalább három helyre be nem lehet kötni a villanyt, nincs közvilágítás. Mennyit küzdöttek például a víztoronyért, mennyit dolgozott kétkezi munkával, szinte a község apraja-nagyja a vízvezetékhálózat megteremtéséért, s ma is, kiterjesztéséért, egyre több és több utcába. Most meg, amikor vízművesítve a falu jelentős része, kiderül, hogy nincs csatornahálózat, amely a szennyvizet elvezesse. De emiatt nem háborognak. Tudomásul veszik, hogy ebben a pillanatban tízmillió forintot ilyen célra leakasztani sehonnan nem lehet. De látják napi érdekeiken túl a nagy egész, az ország fejlődését, amelyből községük, Budaörs sem marad ki. A közeljövőben számos gyár települ ide, azok segítségével majd a csatornahálózat megépítése is fokozatosan valóra válik. S ennek felismerése, a reális lehetőségek józan mérlegelése, a nagy egészbe való beilleszkedés ugyancsak a demokratikus életszemlélet megnyilvánulása. H. V. A művelődési otthon körül félidőben sem szünetel a munka Van még tennivaló Budaörsön ...