Képes Újság, 1969. január-június (10. évfolyam, 1-24. szám)

1969-01-04 / 1. szám

Amióta az Apollo 8. űrhajó visszatért messzi útjáról az öreg Földre, tudósok és laikusok egyaránt joggal állapítják meg, hogy közelebb került hozzánk a Földnek ez a hűséges kísérője, melyet az ősidőktől kezdve fantasztikus legendák öveztek, és szinte mágikusan vonzotta az emberek fan­táziáját. A kutatók feladata lenne megállapítani, miért tekintette az emberiség a Holdat mindig nőneműnek, a Napra pedig, álta­lában úgy néztek fel, mint a férfiasságot megtestesítő égitestre. Avagy azt, hogy egyes népek miért nevezték ki a Holdat a varázslók patrónusának, és hogyan alakult ki a régi görögöknél, hogy a Hold a zseb­tolvajok patrónusa. Az sem érdektelen, hogy az ókorban egyes tudósok már felfedezték: a Hold fényét a Naptól kapja, s vannak rajta hegyek és völgyek. Még azt is sejtették, hogy befolyást gyakorol a dagályra és az apályra. Később azonban, ezek a kétség­kívül tudományos jellegű megfigyelések elenyésztek. Megint előretört, sőt ura­lomra jutott a mítosz, a fantasztikus el­képzelés, amire álljon itt egy jellemző pél­da: a felvilágosult tudós elme, Johannes Kepler, a csillagász, aki 1571-től 1630-ig élt, egyik művében leszögezte: a Holdon egzotikus állatvilág van és ezek az álla­tok félnek a napfénytől, ezért bújnak el a holdkráterek mélyében. Később már felmerült a terv, elsősorban írók és nagy tudósok jóvoltából: az ember­nek el kell jutnia a Holdra. Különböző fantasztikus regények láttak napvilágot, melyek közül a legnevezetesebb Verne Gyula: Utazás a Hold körül című műve. Ebben Florida félszigetéről — véletlen érdekesség, hogy az író által megjelölt hely nincs messze a Kennedy-foktól, ahon­nan december 21-én Borman és két tár­sa elindult — három bátor vállalkozó vette útját a Hold felé. Verne úgy gon­dolta, hogy a kilövésre egy hatalmas ágyú lesz a legalkalmasabb, ami érthető, hiszen azokban az években az ágyúk jelentették a technika teljesítményének csúcspontját. És persze ezen túlmenőleg is az író több olyan tényezőt sorol fel, amelyek a tudo­mány mai állása mellett naivnak hatnak. De nem is ez a lényeg. A nagy gondolko­dóknak, főleg a toll mestereinek nem az volt a hivatásuk, hogy a tényleges kutatást vigyék előbbre, hanem az, hogy az ő fan­táziájuk szárnyakat adjon a tudomány és a technika szakembereinek és így serkent­sék a tudományos kutatást. Ez így is történt. Korunkban már rohamléptekkel haladt előre a Hold ost­roma. Emlékezzünk csak egynéhány nagy eseményre: 1957-ben Lajka kutya „szemé­lyében” először kerülte meg élőlény a Föl­det. Lajka a Szputnyik 2.-vel utazott, őt 1958-ban az amerikai Explorer 1. követte. Az Apollo 8. kapitánya, Borman, két társával, Lovell-lel és Anderssel Ezek a legnehezebb pillanatok. Borman felesége a rakétakilövő állomáson. A szorongó izgalomtól az asszony fel sem mer tekinteni a magasságba, ahol már ott száguld a férje

Next