Képes Újság, 1969. június-december (10. évfolyam, 25-52. szám)
1969-06-21 / 25. szám
Minden utcának két oldala van, de nem mindegyiknek van két járdája. Mert faluhelyen általában csak az egyik járdás, a másik járdátlan. Éppen ezért a járdátlan oldalon menni, ott, ahol járdás is van, annyi, mint esőben az eresz mellett ácsorogni. Mi Kisújszálláson, a Dózsa György utcában mégis a földes oldalt választottuk, hogy megtudjuk, milyen a szerényebb, vagyis A JÁRDÁTLAN OLDAL Mivel még nem állunk olyan jól, hogy utcáink mindkét oldalát járdáztassuk, mielőtt kimegyünk, a helyi tanács mérnöki hivatalában megkérdezem: — Mitől függ az, hogy egy utca melyik oldalára kerül a járda? — A járdát lehetőleg mindig az utca déli, napos oldalára szoktuk építeni — hangzik a válasz. — Tekintve, hogy az itteni építkezési szokás az, hogy a lakószobák mindig az utcára néznek, ezért a járdás oldalon levő lakások világosabbak, szárazabbak, a járdátlan oldalbeliek viszont sötétebbek, nedvesebbek. Ezen úgy próbálunk segíteni, hogy az építkezőket rábírjuk: lakószobáikat az épület déli oldalára tervezzék. Kísérletünk eddig kevés eredménnyel járt, az emberek arra hivatkoznak, hogy akkor nem látják az utcát. S valóban: a járdás oldal derűs, napfényes házak, a járdátlan oldal viszont komor, árnyékos, csenevész útját benőtte a fű; házainak az utcára néző fala nyirkos, talajvizes. De most mégis kellemes itt a séta, mert az idő kánikulai, s mi árnyékban vagyunk. Amint a keskeny, kitaposott ösvényen lépegetünk, eszembe jut: valamikor én is laktam a járdátlan oldalon. Jól emlékszem a hátrányaira is: többnyire sáros volt, de, ha megszikkadt, se mehetett rajta párosan az ember, csak sorban, egymás mögött, akár a libák. Ezért aztán a legtöbb ház kapujától kőből, törmelékből, szénfalakból készített átjáró vezetett a túlsó oldalra, s ezeken az átjárókon akkorát döccentek a szekerek, hogy a rajta ülők majdnem elharapták a nyelvüket. És még más is eszembe jut: a járdátlan oldal házainak ablakaiban sose láttam hirdetéseket, mert a járdátlan oldalon úgysem jár senki. Pedig itt nagy divat kirakni a cédulákat, melyekről többnyire ilyen szövegek olvashatók: „Perzselőgép-kölcsönzés”, „Hathetes malacok eladók”, „Morzsolt tengeri kapható” .... De hát akkor hogyan hirdettek? A túlsó oldalon lakó jó szomszédok ablakaiban. Azok viszont nyáron a szemben levő, árnyékos és kevésbé forgalmas helyre kötötték ki kotlóstyúkjaikat. Persze nagyjából így van ez most is. Kéz kezet mos alapon, jó egyetértésben élnek mindkét oldal lakói. Ám a hirdetések szövegei a változó életformáról árulkodnak. Most ilyeneket olvasok: „Eladó egy Pannónia motorkerékpár”, „Használt mosógép, centrifugával, a szemben levő házban eladó”. Az egyik kapuban ácsorgó öregembertől megkérdem: — Átköltözne-e a másik oldalra? — Nem én — feleli. — Miért? — Mert itt csend van. Meg nem néznek be a járókelők az ablakon. Egy asszony — aki meszel — ezt mondja: — Nekem nem kell vigyáznom, hogy a meszelőnyéllel megütök valakit, mert itt nem járkál senki. A gyerekek: — Itt szabad biciklizni, nem úgy, mint a másik oldalon. Szóval előnyei is vannak a járdátlan oldalnak. Posztós László és felesége ötven esztendeje lakik ebben az utcában. Amikor ide kerültek, még a másik oldalon sem volt járda. Sáros időben ledobott téglákon, deszkapallón, vagy trágyából készített gyalogúton közlekedtek. Vízért pedig az utca végében levő Deli-kútra jártak. Most már nem használják ezt a kutat, vízvezeték fut végig az utca alatt, három közkút van, sok helyen pedig már az udvarra is bevezették az artézi vizet. Hírlik, hogy hamarosan előléptetik ezt az utcát, portalanított műutat kap, s a város közepéről ide terelik az átmenőforgalmat. Ez a hír azt jelentheti, hogy járdát kap az árnyékos oldal is! Ari Kálmán A Dózsa György utca két oldala: az árnyékos, járdátlan, s a napfényes, járdás