Képes Újság, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-23 / 21. szám
Jóval több mint ezer embert, három falunyi határt, 13 ezer holdat egyesít a mezőhéki Táncsics Tsz. Szolnok megye egyik legrégibb óriás gazdasága terül el itt, a Tisza és a Körös között. Ekkora üzemben különösen fontos ember az elnök. Nemcsak agrármérnöknek kell lennie. S értenie az agronómiához, az üzemszervezéshez, a közgazdasághoz, az adáshoz, vevéshez, de egy kicsit politikusnak is. Mégpedig jó, bölcs politikusnak. Olyannak, aki nemcsak a gazdálkodással törődik, hanem számon tartja az emberek mindennapi gondját s örömét is. Ezért is igen fontos a tsz-ben dolgozó embereknek, hogy MIKOR LÁTJÁK AZ ELNÖKÖT? Óriás határ, van benne olyan tábla búza, ami talán eléri az ötszáz holdat is. Valamikor Mezőtúrhoz és Öcsödhöz tartozott. Az ezernyi tanyából már csak itt-ott áll egy-egy. A nép — már akik itt maradtak — behúzódott Mezőhék községbe. A Tiszától a Körösig 13 ezer holdon a héki Táncsics Tsz gazdálkodik. Azért is érdekelt, hogy az elnök milyen kapcsolatban van a tagsággal, mert számos helyen bizony kissé elhamarkodva szerveződtek meg ezek az óriás szövetkezeti gazdaságok. — Mikor látta az elnököt? — Nem is tudom. — Tegnap volt itt a brigádvezetők közt, a területkiosztás miatt. — Ó, én csak besegítő vagyok, az uram tag, kocsis. — Az őszön, hogy a tengerit hoztuk haza a háztájiból, megállított minket. — Maradt-e még, Máté? — így kiabált ki jó messziről, és ez nekem olyan jól esett akkor. A két asszony beszélgetését Héken, a falu legszélső házában lestük el. Az idősebbik Házi Máté felesége. Az ő nyelve volt a pergőbb. Unokahúga, Vargáné, még fiatalasszony, de mind a ketten másfél évtizedes tagok a tsz-ben. Mind a ketten a közvetlenséget, a barátságos hangot dicsérték. Fontos ez egy elnöknél? Amelyik vezető arcáról nem vetül vissza a szeretet és a megértés — még ha ez csak egy töredék percig tart is —, ott megjelenik a lélekben az árnyék. Jó ezt tudni...• A központi majorban emlékparkot füvesített egy csapat lány és fiatalasszony. A bokrok, sövények már zöldellnek. Az elnök ötlete volt a park. Táncsics-szobor kerül ide, Somogyi Árpád formálja műtermében. A lányok nem sokat tudnak az elnökről, csak pár hete dolgoznak itt. Az öcsödi szövőüzemből jöttek vissza. „Itt jobban megtaláljátok számításotokat” — mondta nekik Bagó Bálint. „Amit ígért, azt beváltotta” — így az egyik lány. Tizenöt-tizenhat évesek. Közönyösek még minden iránt, ami a felnőttek világához tartozik. De az ilyen közönyösökhöz is szólni kell. Mégpedig a valóság és az igazság nyelvén. Csak az ilyen beszédet respektálják. Akárcsak az öreg tanyasi ember, Molnár Benedek, aki 1951 óta lakik itt. Most elözvegyülve, járadékosként baromfit, sertést, tehenet tart a tanyájával meghagyott 800 öt földön. — Én már innen el nem megyek, míg élek. A korábbi időben is meghagytak a tanyámon, Bagó Bálint se lesz rosszabb hozzám. — Mikor látja? — Néha eljön errefelé. Víg kedélyű embernek látszik...• — Két évig voltam itt elnökhelyettes. Azelőtt Baranyában főagronómus, majd a minisztériumban dolgoztam. Minden helyen másként kell az embernek csinálni a dolgait. Ami a legfontosabb: az irányításban velem részt vevő szakemberek lássák, hogy az elnöknek helyén van az esze és a szíve. És még egy: az ilyen nagy gazdaságban akkor jó az élet, ha úgy érződik benne a demokratizmus, mint a levegő. De nincs erre recept. Az irodában mondta ezt Bagó Bálint, háromnegyed napos, kísérő nélküli kószálásunk után. Csakugyan, a receptet a nép, a közösség, a táj, a föld kínálja. S a vezetés titkai közé tartozik, hogyan viszonyul ehhez. N. P. Házi Máténé és unokahúga, Vargáné. Közvetlen embernek ismerték meg az elnököt 4