Képes Újság, 1975. július-december (16. évfolyam, 29-52. szám)
1975-07-19 / 29. szám
Becsületszavamra Nem is tudom, mikor hallottam utoljára ezt a szép kifejezést: „Becsületszavamra!" Oly régóta nem találkoztam vele, hogy néha az az érzésem, feledésbe veszett nálunk a becsület szó. A fiatalabbak talán már el sem hinnék, ha azt mondanám: valamikor voltak olyan magyar emberek is, akik — ha becsületszavukat adták — készek voltak meghalni is azért, amit vállaltak. Sajnos, voltak hazánkban olyan — magukat magyaroknak valló emberek is, akik mindent elkövettek, hogy a becsület szó fogalmát bemocskolják, lejárassák. Nemcsak maguk gyalázták meg, hanem másokból is igyekeztek gyökerestől kiirtani a becsületet. Ennek ellenére nem hiszem, hogy kiveszett a magyar emberek jellemvonásai közül az egyik legszebb, legnemesebb a becsületesség. Lehet, hogy vesztett a fényéből, de nem halt ki a szívekből. Ott van, ott él ma is minden igaz ember jellemében, csak észre kell venni, fényesre kell csiszolni, méltó helyre kell állítani a nevelésben, a családban, az iskolában, a művészetben, az irodalomban és mindenütt az új ember formálásában. Hiszen talán semmi sem fejezi ki jobban, találóbban és tömörebben a szocialista ember lényegét, mint éppen a becsületesség. Mindenkiről inkább el tudom hinni, hogy szocialista, csak a becstelen emberről nem! Igaz, hogy a becsület nem nyelvi kérdés és nem szavakban, hanem tettekben nyilvánul meg. Mégis aggasztó, ha az ember azt tapasztalja, hogy beszédünkben szaporodnak a semmitmondó, félreérthető, többféleképpen magyarázható kifejezések és egyre inkább kiszorulnak, feledésbe mennek az olyan egyértelmű, tiszta, világos jellemet tükröző kijelentések, mint a „becsületszavamra”, amely mögött van is, kell is, hogy legyen valami. Sokan úgy beszélnek, úgy írnak, úgy fogalmaznak, hogy a lényeget elkenik, mint a lekvárt, így aztán nem kell egyetlen szavukért sem felelősséget vállalni. A hivatalnok azt mondja: „megpróbáljuk elintézni". A kereskedő: „igyekszünk beszerezni”. A politikus: „bonyolultak és összetettek a problémák, differenciálni kell a kérdések között". A vállalatvezető: „mindent elkövetünk, hogy jól" menjenek a dolgok". Aztán, ha valami hiba van, valami nem úgy megy, ahogy kell, akkor mindenki igyekszik bebizonyítani, hogy ő nem bűnös, ő nem felelős, ő nem mondott és nem vallott semmit. Rendszerint nem akad — vagy csak nagyon ritkán akad — egy ember, aki odaáll a többiek elé és azt mondja: én vagyok a hibás, én okoztam a bajt, vállalom érte a felelősséget. Egyesek azt hiszik: a szavak eltakarják a jellemet. Pedig pontosan az ellenkezője az igaz. A beszélő ember kitárja magát. A tiszta, világos beszéd tiszta jellemet takar. A minden lényeget megkerülő mellébeszélőknek a jelleme sem hibátlan. Aki soha, semmire sem meri a becsületszavát adni, annak én kételkedem a becsületében is. Éppen ezért szeretném visszaállítani a „becsületszó" becsületét. Azt szeretném, ha a jövő emberének nevelésében jobban központba kerülne a becsületesség. Azt szeretném, ha az őseink nyelvében és életében oly fényesre csiszolt „becsület" szó a mi életünkben, a szocialista emberek életében is elfoglalná a méltó helyet. Félreértés ne essék: nem a kihaneműsködő, indokolatlan önfeláldozó, mellverő becsületeskedést sírom vissza, hanem az adott szó becsületét, az embertársakkal szembeni kötelesség, a vállalt munka hibátlan elvégzésének becsületét! Tudom, hogy — az életben tapasztalt becstelenségek láttán — sokan kételkednek utunk járhatóságában. És mégis hiszek abban, hogy közösségünkben minden téren felülkerekedik a jó, és legyőzi a roszszat. Hiszek abban, hogy a jövő emberét a közösségi élet rákényszeríti jellemének nemesítésére. Hiszek abban, hogy a többségbe kerülő becsületes emberek nem fogják piedesztálra emelni a hazudozókat, a felelőtlen ígérőket. Hiszek abban, hogy a becsületesség előbb-utóbb választóvíz lesz a köztisztelettől övezett és a közösségtől megvetett emberek között. Meggyőződésem, hogy az ember jellemében a becsületesség olyan, mint az ékszer tulajdonoságai között a fény. Ha a tűzpróbának alávetett ékszer elveszíti fényét, elveszik az értéke, a nemessége is. Ha a jellempróbának alávetett ember elveszti becsületét, elveszíti emberi nemességét is. Ha ember vagy, légy igaz ember — nemes jellemű —; akinek a becsületszava értékesebb az aranynál; akinek az ígérete igazabb az igazgyöngynél; akinek a hitele nagyobb a legfényesebb gyémántnál is. Gerencséri Jenő HÍR • TIHIÍRHT ÁRVÍZ A nyár eleji rendkívüli csapadékos időjárás felduzzasztotta a folyókat. Július 10-én több mint százezer hektárt — főleg árterületi részeket — öntött el az áradat. A mostani dunai árvizet a szakemberek az 1965-öshöz hasonlítják. De addig, amíg tíz évvel ezelőtt több mint negyvenezer ember szorgoskodott a gátakon, most csupán ötezer, mert azóta sokminden történt - közel egymilliárd forintos beruházással - a közvetlen árvízveszély, az emberi élet és a nemzeti vagyon megmentéséért. A nagy Duna mentén készült fotóink is azt bizonyítják, hogy bár nagy a veszély, de a helyzet már nem olyan drámai, mint az utóbbi években átélt nagy árvizeknél. Az adonyi tsz Duna menti árterületéről sikerült még idejében betakarítani a gabonatermés nagyobb részét. Az áradat már csak a kicsépelt szalmát viszi Behajtani tilos (?!) Néhány napig innen nemigen indul sétahajó (Fotó: Kiss Vera) KÉPES ÚJSÁG. A Hazafias Népfront képes hetilapja. Főszerkesztő: Gerencsért Jenő. Főszerkesztő-helyettes: Antal Károly. Szerkesztőség: Budapest Vili. Gyulai Pál utca 14. Telefon: 137—660. Postacím: 1985 Budapest. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc. Kiadóhivatal: 1959 Budapest VIn., Blaha Lujza tér 3. Terjeszd a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hólap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.). Előfizetési díj: 1 hónapra 14.— Ft. negyedévre 42.— Ft. félévre 84 — Ft. egész évre 168.— Ft. 1T75.1956 athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs mélynyomás peago regi Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató 111UVA.. mim 2