Képes Újság, 1976. január-július (17. évfolyam, 1-29. szám)
1976-01-03 / 1. szám
sítmény is. Hét végén mindenki maszekot vállal, harminc-negyven forintos órabérért, aztán fáradtan érkezik munkahelyére, ott piheni ki a hétvégi hajrát”. * Keresetek a Budapesti Lakásépítő Vállalatnál. Munkások havi átlagkeresete: 1970-ben 2384 forint, 74-ben 3020, az idén tovább növekedett. A növekedés 1970—74 között a munkásoknál 26,7, az alkalmazottaknál 23,9 százalék. Ugyanezen idő alatt a munkások száma 8,3 százalékkal, az alkalmazottaké 12,2 százalékkal nőtt. Ezer munkásra az állami építőiparban 253 alkalmazott jut, a BLV-nél 193. 1948-ban, amikor több magánvállalat összevonásából létrejött a BLV jogelődje, 1831 volt a munkások száma, és 314 az alkalmazottaké. * — Miért drágul az építkezés? Rédler Károly igazgató válasza: — Nem azért, mert sok az improduktív munkaerő. A bér az összköltségnek csak tizenhat-tizennyolc százalékát teszi ki. A többi az építőanyag-árak emelkedéséből származik, tehát „begyűrűző költség”. De azt se felejtse el, hogy a mai lakások jobban felszereltek. Első házait a vállalat a Gyöngyösi úton építette. Fürdőszoba nélküli, szilárdtüzeléses, kisméretű lakások voltak. Ma már csak magasház épül, abba lift kell. A mai házakban van: gyermekkocsi tároló, szemétledobó, beépített konyha és gardróbszekrény, szőnyegpadló, tapéta, központi tv-antenna, és természetesen távfűtés és melegvíz-szolgáltatás. * Drágák a lakások? Százharminc üresen álló lakás őrmezőn, november végén „kulcsra kész” állapotban, hetek óta fűtenek, lakó csupán néhány lakásban. A két és félszobás lakások ára fölötte van a félmilliónak, készpénzben kifizetve. — Várjuk a lakókat, hogy kiválasszák, milyen színű padlószőnyeget és tapétát akarnak. Úgy tudom, legtöbb lakást szülők vették gyermeküknek. Az én apám nem tudott nekem lakást venni — mondja az építésvezetőség egyik embere. Káromkodását elnyomja egy földet egyengető dózer hangja. * „A lakosságot közvetlenül szolgáló létesítmények — a lakások, az óvodák, a bölcsődék, az üzletházak... — építésében nagy eredmények születtek. Ugyanakkor az iparág fontos építési igényeket nem tudott kielégíteni, nem javult kellő mértékben munkájának hatékonysága, minősége” — állapítja meg a KB közleménye. * A BLV-nél 1970-ben 84,9, 74-ben 89,5 százalékos volt „a gépek munkarend szerinti időalapjának kihasználása”. Miért csak ennyi? Az igazgató számadattal válaszol: gépparkjuk átlagos erkölcsi értéke 67 százalékos. Tucatszámra van olyan gépük — közöttük betonkeverő is —, amelynek értékét 100 (!) forintra kellett leírni. Gyakorlatilag ezek semmit sem érnek. * Drága a lakás. Családot alapító fiatal ember nem tud letenni százezreket. Hogyan jut mégis lakáshoz? 1971—75 között 450 fővárosi vállalat másfél milliárd forinttal támogatta a dolgozók lakásépítését. Az ilyen segítséggel lakáshoz jutók 51 százaléka munkás, 53 százaléka fiatal. Részletek Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztésiminiszterhelyettesnek a Népszabadságban megjelent nyilatkozatából: „...a munkáslakásépítéshez vagy -vásárláshoz nyújtott, vissza nem térítendő állami támogatás összegét az építési költségek növekedésének ellensúlyozásaként a lakásonkénti átlagosan 60 ezer forintról 1976-ban 80 ezer forintra emelik, s az ötödik ötéves terv átlagában ennél nagyobb mértékű lesz az emelés”. * Négymillió ember új lakásban ... Gondokkal küszködve, de mégiscsak megépült 15 év alatt egymillió lakás. Az V. ötéves terv feladatát így határozta meg novemberi ülésén a Központi Bizottság: „Tartani kell a lakásépítés dinamikus ütemét; 420—440 ezer lakás épüljön, az állami lakások száma 150—160 ezer legyen. A lakásépítés elsősorban Budapesten, a nagyvárosokban, az ipari centrumokban gyorsuljon”. Antal Károly Eltűnik egy roskatag városrész. A józsefvárosi rekonstrukciót is a Budapesti LakásépítőVállalat végzi Elég egy rossz mozdulat, egy pillanatnyi figyelemkihagyás. Zsaluzóelemet illesztenek helyére az őrmezői építkezésen A kép egy őrmezői ház tetejéről készült, s a háttérben is egy lakótelep: a kelenföldi