Képes Újság, 1976. július-december (17. évfolyam, 30-52. szám)
1976-07-24 / 30. szám
Ne repedjen „szívig a föld” Amíg járom az aszálytól szenvedő határt, egy verssor kísért, amit még gyermekkoromban tanultam: „És szívig repedt a föld...” Ez így volt igaz a ext nagy szárazságok idején. Éppen, mint ezen a nyáron, két-három ujjnyi repedések jelzik az esetlen időt. Míg ezen elmélkedem, vékony kis villám cikázik át az égaljon, felfoghatatlan messzeségben. Száraz villámnak mondták ezt a régiek, jelezvén vele, hogy ez bizony nem hoz esőt. Hazánkban a szocialista mezőgazdaság megteremtésével felvettük a harcot a természettel, vizek ellen és vízzel a szárazság ellen. Öntözünk. Mert tudjuk ugyan, hogy a mélyműveléssel, sáncolással, erdősávok létesítésével, korszerű talajműveléssel jelentős eredményeket érhetünk el terméshozamaink biztosításában. De átütő siker — termésátlagaink jelentős fokozása — csak az optimális vízellátással érhető el. Nem azt mondom, hogy régen, valamikor nem öntöztek. Hiszen a török világ idejében a Bánságban rizst termeltek vállalkozó szellemű olasz családok. Az Arizi, Limoni, Baldi nevek máig is fennmaradtak, mint a rizstermesztés úttörői. De ettől még nem evett „rizskáját” sem a tolnai, sem a békési jobbágy. Nem is ismerte. Attól nem lett jobb a legelője, hogy a gróf Tisza-birtokon, Biharban, árasztásos öntözéssel tették még júniusban is zölddé, legeltethetővé a sziki legelőt, a századfordulón. Amióta a szocializálódó mezőgazdaság, az állam magáévá tette a vízgazdálkodást a mi hasznunkat szolgálja, tehát az egész társadalmunk érdeke, ha jól gazdálkodunk vizeinkkel. Egyelőre még a mezőgazdasági földterületnek mintegy 6 százalékát rendeztük be öntözésre. A jelenleg meglevő öntözőberendezésünk 76 százaléka esőztető, s ennek is csak 55 százaléka a mozgatható. És ez a probléma a jelen pillanatban. Mert hiába hangoztatják, s kérik számon akár a sajtóban, akár csak úgy, beszélgetés közben, miért nem öntözünk többet, még többet? Hiszen aszály van, és ráadásul a folyóink, csatornáink, tárolóink elegendő vízmennyiséggel rendelkeznek. És hogy... 1—2 fillérbe kerül, mindössze köbméterenként az öntözővíz. Sajnos, nem a vízdíj az egyetlen beruházás. Ilyenkor aratás idején például nincs elegendő munkaerő sem — éppen a nem korszerű öntözőhálózat miatt. Csakhogy... huszonhat év alatt még nem tanultuk meg: nemcsak a tényleges öntözés az igazi. Vagyis, amikor még a levelibéka is esőért könyörög. Egyik állami gazdaságunk igazgatója — aki az előöntözés híve — találóan jegyzi meg: adjunk a földnek özönvizet még aratás előtt, amikor még van rá idő is, munkaerő is. A víz nem avasodik meg. Vagyis, ne várjuk meg, amíg „szívig reped a föld”, hanem ahol lehetőség van rá, jóelőre öntözni kell, akár esik, akár nem. Egyedül a talajvízszínt lehet a mérvadó. A kis, száraz villám elcikázott, szinte cseng a magasság, és hiába sóhajtunk, kérjük Fazekas Mihállyal: „Ess, eső ess...” immár június eleje óta nem igen esik. Ezért különösen szemet gyönyörködtető látvány most a vízsugár, s felüdít a párás levegő illata. Bertalan Ágnes A jászladányi Egyetértés Tszbe most érkezik a TÖR 300-as öntözőberendezés Kőtelek automatikus telepe három nagy szivattyúval rendelkezik. 2100 liter víz másodpercenként az összteljesítménye, 4672 hektárt lát el. Havi vízforgalma 12—13 millió köbméter A Jászsági Főcsatorna — Kiskörénél