Képes Újság, 1977. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-01 / 1. szám

S egyszerű tény továbbá, még messzebbről és még mé­lyebbről: 1950-ben a közművelődési könyvtárak száma: 2486. 1975-ben a közművelődési könyvtárak száma: 8282. 1950-ben a közművelődési könyvtárak beiratkozott olva­sóinak száma: 402 ezer. 1975-ben a közművelődési könyvtárak beiratkozott olva­sóinak száma 2 millió 211 ezer. Eme egyszerű tények-állapotok mögött a fejlődés bonyo­lult, sokszor sok nehézséget támasztó-legyűrő folyamata rejlik, ami mégis összegezhető egyetlen vonallal: meredek, felfelé íveléssel. S az úgy köszön ránk: — Nagyot léptünk előre! S mi úgy köszönünk vissza neki s egymásnak: — Lépjünk még nagyobbat előre! Közös érdekünk ez a jókívánság, és közösen is kell ten­nünk érte sokat az új esztendőben. Simon Gy. Ferenc A műveltség útján Hányszor hallottuk, írtuk le már ezt a szót — munkásmű­velődés? Hányszor és hány helyen számoltunk be a szo­cialista brigádmozgalom kul­turális eredményeiről? Sok­szor hangsúlyoztuk, hogy „fe­lülről” nem lehet senkit mű­velődésre kényszeríteni. A leggondosabban összeállított előadássorozat, film-színház­­könyvajánlat is lehet hatásta­lan, ha egyet figyelmen kívül hagyunk. Ez pedig a művelő­dés iránti igény felébresztése. Ismert rádióadás-sorozatra hivatkozunk most. A címe: Szocialista brigádok akadé­miája. Igen, akadémia, ha nem is a szó hagyományos ér­telmében. Egy olyan oktatási­művelési módszer, amely a megismert világképen alapul. Célja nem egyszerűen ismere­tek közlése, hanem a gondol­kodásra szoktatás, a befoga­dási készség fejlesztése. Mi még? A munkás­ hallgatók rá­vezetése, az iskolán kívüli ön­képzés formáinak keresésére. Az akadémia „tantervében” megtalálható a természettudo­mány, gazdaságpolitika, törté­nelem, irodalom és zene. Le­het tehát választani, de érde­mes mindegyik témakör adá­sait meghallgatni. „És ettől olyan műveltek lesznek a szocialista brigá­dok?” — kérdezte a sorozat indításakor egy kételkedő. Nem, ettől még nem. De, ha az előadások elhangzása után, a hallgató utánajár, utánanéz a hallottaknak, megkeresi, most már önállóan azt a for­mát, ahol ismereteit gyarapít­hatja, akkor igen. Az „akadémikus” szocialista brigádtagok egy csoportja (Fotó: Szalay Zoltán) ben operettet énekelnek, a folyo­són a zenekar hangol. A régi kamaraszínház felújítása so­rán a város vezetőivel közö­sen úgy határoztunk: ketté választjuk műfajilag a Szege­­di Nemzeti Színházat. A ki­sebb épület nézőtere három­­százhetven fős, színpada pe­dig eszményien alkalmas pró­zai produkciók bemutatására. Modern világítóberendezéssel, zsinórpadlással, forgószínpa­dával, tehát technikailag tö­kéletesen felszerelt épület a kisszínház. A nagyszínház pe­dig otthona marad a zenés műfajoknak. Úgy érzem, min­den kornak megvan a joga, és kötelessége is, hogy kiala­kítsa saját művészetét. Az évek alatt összegyűlt tapasz­talatok, tudás felhasználásá­val, az új színházban, új mű­vészi atmoszférát, a ránk jel­lemzőt, szeretnénk megvalósí­tani. Mit értek ezen? A szí­nészek művészi tornával kez­dik majd a napot, rendszeres továbbképzésben vesznek részt. Mit tud hozzá­tenni a mi generációnk a hagyomá­nyos színészi munkához? Ezt szeretnénk kikísérletezni, meg­valósítani. A prózai színház első bemutatójának megvá­lasztásával is az ügy komoly­ságát, és szépségét kívántu­k hangsúlyozni. Az ember tra­gédiáját, tisztelve a hagyo­mányt, mégis új felfogásban visszük színpadra. Ádámot if­jabb Újlaki László, Évát Vaj­da Márta, Lucifert Nagy Zol­tán játssza. Következő dara­bunk ősbemutató, Maróti László: Egy válás története­­ lesz. Ősztől pedig megvalósul a szegedi közönség régi kí­vánsága, önálló prózai és ope­rabérlet között választhat. A Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházának nézőtere (Fotó: Hernádi Oszkár) A riportokat írták: Ilászló Ilona és Németh Szilvia A váci művelődési központ — Amott ni! — mondta a gépkocsivezetőnk, amikor Vác határába értünk. — Az a ku­polás épület ott. Az az új mű­velődési központ. Kilenc hónapja, hogy a vá­ros és a járás lakói birtokba vehették. Jelenleg 62 csoport­ja működik, 3000 taggal. Azokról, akik ezen kívül rend­szeresen látogatják a művelő­dési központot, még nem ké­szült statisztika. Mit akarnak e központ láto­gatói? Új ismereteket, tudást, szépséget, szórakozást, vagy csak egy kellemes órát? Hasz­not, ha úgy tetszik, szellemi profitot, a művelődés csodála­tos tárházából. A központ feladata tehát az, hogy „be­csalogassa” és megtartsa az embereket. Az is még, hogy igényességet ébresszen ben­nük a még több, a még szebb iránt, legyen az tudományos ismeret, szép szó, vagy egy hangszerből kiszökkenő dal­lam. Végigjártam a házat és arra gondoltam, benne minden megvan, ami kell. Gyerekek­nek, felnőtteknek egyaránt. S ezt fokozandó, rövidesen köz­­művelődési dokumentumtár is létesül, rengeteg könyvvel, sajtótermékkel, modern tech­nikai apparátussal. Tudomá­nyos munkán dolgozóknak, esetenkénti érdeklődőknek korhatár nélkül. A fiatal, de máris népszerű váci művelődési központ (Fotó: Hauer Lajos) Múzeumi történelemóra „A történelem, az élet tanító­­mestere". Régi latin közmondás ez, amely igazát századok bizo­nyították. Tanulni, ismerni a múltat, mindannyiunk számára fontos. Az iskolában tantárgy. Köte­lesség, osztályzatokat lehet kap­ni rá, meg kell tanulni hát az évszámokat, helység és személy­neveket. Ám megszeretni csak úgy lehet, ha a diák meg is érez valamit a történelemből. E kapcsolat hordozói a múlt és rég­múlt tárgyai, emlékei a múzeu­mokban. Természetesen a tanárok ré­gebben is szerveztek osztályaik­nak múzeumlátogatást. Az igazi megoldás azonban néhány éves: történelemóra a múzeumokban. Vagy éppen múzeum a történe­lemórán, hiszen olyan példa is akad, amikor a múzeum elküldi az adott kor néhány dokumen­tumát az iskolába. — Nézzétek — mondja a tanár —, ez a jel­legzetes Anjou-liliom! — Kattan a diavetítő és a fehér vásznon megjelenik a nevezetes liliom. S ha éppen a végvárakról esik szó, a kisdiák kézbeveheti a ré­gi kardot, buzogányt, megérint­heti a történelmet. Nemrégiben Szolnokon ren­deztek, Múzeum és iskola cím­mel konferenciát és kiállítást. Az ország minden részéről ér­kező pedagógusok és múzeoló­­gusok beszámolói egyértelműen bizonyították eme oktatási mód­szer eredményességét. Hányadik századból származik ez a tárgy? (Fotó: Karfi István)

Next