Képes Újság, 1978. január-július (19. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-07 / 1. szám

vezérigazgatójával a négy világtájon számos he­lyen van irodánk, amelyeknek a fenntartása évi sok millió fo­rintjába kerül a vállalatnak. Ez rizikó volt kezdetben, de néha még ma is az. Rizikót persze szabad vállalni nálunk — ha sikerül, — teszi hozzá nevetve. Mert kaptam én már dorgálást olyan sikertelen vállalkozásért is, amely az egyévi tőkés expor­tunk egy ezrelékébe sem került.­­ Konfliktusok előfordulnak persze, vállalaton belül is. Egy példát mondok erre. Ebben az ötéves tervben kiemelt felada­ta minden vállalatnak a tőkés export fokozása. Nagy vita volt a vállalatnál, hogy mennyit vál­laljunk. Ha vállalunk három­száz százalékot, és teljesítünk kétszáznyolcvan százalékot, ak­kor a nem teljesítők közé sorol­nak bennünket. Ha vállalunk kétszázötven százalékot, és tel­jesítünk kétszáznyolcvanat, ak­kor a túlteljesítők közé kerü­lünk. Végül mégis azt vállal­tuk, hogy 1975-höz képest, 1980- ra megháromszorozzuk a tőkés exportunkat, ami egyébként nem alacsony szint, hiszen az öszes exportunk egyharmada. — Most én hadd mondjam, hogy a vállalás valóban akkor dicséretes, ha azt sikerül is tel­jesíteni — jegyzem meg, — örülnék, ha elmondaná, miben látják ennek a realitását? — A realitás... — mondja Martos István elgondolkozva —, a realitás az, hogy 1978-ban már elérjük a 200%-ot. Jelen­leg több mint hatvan ország­gal vagyunk kapcs­olatban, és mi fölfedeztük azt, hogy az egészségügy egy szakaszosan fejlődő terület, tehát bizonyos fajta igény minden évben je­lentkezik. A legtöbb országban néhány évig nagy összegeket fordítanak rá, majd évekig semmit. Ahhoz viszont, hogy mi folyamatosan tudjunk fejlődni, sok vasat kell tartani a tűzben, és számítani kell arra, hogy minden évben fel-felbukkan valahol ilyen igény. Eddig még minden évben így történt. Per­sze, a jó hírnevünkre vigyázunk — ha ez nem is mindig sikerül. Mindig abból indultunk ki, hogy a legjobb propaganda egy termékcsoport számára, ha azt újból megveszik. És ezt azok az emberek biztosítják, akik a ko­rábbi vásárlás után a szervizt végzik. Mert a szerviz ugyan az üzlet utáni feladat, de ugyan­akkor a következő üzletet meg­előző tevékenység is. Azt tart­juk, hogy a legfontosabb eladá­si érv, egy telefonszám. Ha bár­mi baj van, felhívja a vevő, és a hibát azonnal elhárítjuk. — Évente több mint húsz kiál­lítást is rendezünk külföldön és körülbelül ugyanannyit itthon. Propagandamunkánk egyik lé­nyeges része ez. Fennállásunk óta a legnagyobb kiállítást most csináltuk decemberben, a moszkvai Politechnikai Mú­zeumban, dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyette­se nyitotta meg. Csak a kiállí­tott termékek értéke több mint hatvanmillió forint volt. Nyolc­száz négyzetméteren mutattuk be műszaki fejlesztésünk ered­ményeit, annak a Szovjetunió­nak, amelynek a segítségével húsz éve elkezdhettük a mun­kát. — Mi volt a legnagyobb terv, a legmerészebb elképzelés, ami a Medicor Művek jövőjét hosz­­szú időre meghatározza — kér­dezem. — A komplett kórházak szál­lítása — feleli Martos István. — Itthon kezdtük el tíz évvel ezelőtt. A hatvani kórház volt az első, aztán Karcag követke­zett, majd a váci, a kiskunhala­si, a kisvárdai, nem is győzöm felsorolni. Legutóbb, 1976-ban, a nagyatádi kórház felavatásá­nál, már az Egészségügyi Mi­nisztérium vezetői is elismer­ték: jó az, amit csinálunk. Van egy sor olyan kórház, amit már nyugodtan megmutathatunk a külföldi vevőinknek, és ennek meg is van az eredménye. Az első komplett kórházat már hat éve felszereltük Észak Jemen­ben, akkor ez a magyar kor­mány ajándéka volt. Három éve exportáltuk az első komplett kórházat Peruba, több komp­lett kórházat csinálunk folya­matosan, Nigériában. A Szov­jetunióban 1977-ben fejeztük be az első kórházat, de már tárgyalunk újabbakról. — Mi tíz évvel ezelőtt tud­tuk, hogy ez rendkívül perspek­tivikus terület, és ma már a forgalmunk jelentős része eb­ből adódik, komplett kórházak szállításából. Sőt, már túl is tu­dunk lépni ezen. Született egy határozat komplett egészség­­ügyi rendszerek szállítására. Ecuadorban tárgyalunk éppen arról, hogy ott már az építőte­vékenységért is mi vállaljuk a felelősséget, tehát kulcsátadás­ra készen kapják a kórházat, ha megtörténik a végleges megál­lapodás. De ehhez kellett ez a tízéves múlt. Sok tervezgetés, álmodozás. Persze, akik ezen a területen dolgoznak, tudják, hogy az álom nem azonos a megvalósult eredménnyel. Vi­szont kell a fantázia, még ak­kor is, ha az ember néha úgy álmodik, hogy tudja: most ál­modom. A lehetőségekkel, a re-,­alitással korlátozott álom ez, amely mégis több, mint a mai valóság. Ez a holnap, amely mindig nyugtalanítja az embert, és éppen ez a jó, az ember megál­modja, elképzel valamit magá­nak, és ezért már érdemes élni, küzdeni, hogy ezek az álmok valóra váljanak. Pálfalvi Nándor A panelműtő A debreceni sugár­sterilizáló, víz- és légtisztító vezérlő

Next