Képes Újság, 1979. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-07 / 27. szám
Amíg a Budapesti Műszaki Egyetem felé közeledtem, az járt a fejemben, vajon mikor is kezdett el az ember szervezni. Aztán meg arra gondoltam, talán azóta ember, amióta szervez, vagyis valójában akkor vált emberré, amikor két lábra állt és mellső lábait két kezeként kezdte használni. Lehet, hogy 50—100 ezer évvel ezelőtt nem gondolt egyetlen ősünk sem arra, hogy amikor apró, hegyes köveket pattint, majd ezeket az éles kődarabokat egy bot végére kötözi és így szerzi meg élelmét, ezzel saját munkájának a technikai feltételeit szervezi meg. Egyszóval a szervezés — az ésszerű tevékenység — olyan régi, mint maga az ember. A szervezés ma már éppen olyan munka, mint bármi más, éppen úgy meg lehet és meg is kell tanulni. Amikor erről beszélgettem dr. Ladó Lászlóval, a Budapesti Műszaki Egyetem Ipari Üzemgazdaságtan Tanszékének vezetőjével, az derült ki, hogy szervezésre specializált mérnökök képzésének gondolata már a század elején felmerült hazánkban, de a gyakorlatban csak 1974. óta folyik. Ez a körülmény, sajnos, azt jelenti, hogy a szocialista gazdálkodás nehézségei között kezdettől megtalálhatók a vezetés ilyen irányú gondjai is — mondotta Ladó László. — A szervezésre specializált szakemberek képzését sokan ellenezték, mondván, hogy a szervezéshez nemcsak szakmai ismeret szükséges, hanem élettapasztalat is. Ezért jobb lenne a már diplomával rendelkező mérnököket, közgazdászokat stb. kiegészítő képzésben részesíteni. A kérdés azonban másképpen is megközelíthető. Például: lehet orvosokat képezni úgy, hogy friss diplomával a zsebben, esetleg idősebb kolléga segítsége nélkül is tudjanak gyógyítani? A válasz: igen. Számos tapasztalatunk arra utal, hogy szervezőket lényegében ugyanazzal a hatásfokkal lehet képezni, mint más diplomásokat. Ennek alapvető oka, hogy a szervezésben a módszerek ismerete ma már meghatározóbb, mint az egyéni rátermettség. A módszerek pedig oktathatók. Tanszékünk 1974. óta felelős az úgynevezett „Termelési rendszer szak”-ért, amely a Budapesti Műszaki Egyetemen a szervezésre specializálódó gépészmérnököket képzi. Karunk hallgatói két és fél évig a mérnöki munka közös alapismereteit sajátítják el, a III. évfolyam második félévétől kezdődik meg a szakirányú oktatás, amelynek eredményességét végzett hallgatóink a gyakorlati életben bizonyítják. Az idén például 27 hallgatónk végez, ebből 17 már előre szerződött valamilyen vállalathoz, a fennmaradó 10 fő számára 120 pályázati meghívás érkezett az egyetemre. A legnagyobb igény a kohó- és gépipar területén van, de emellett még 11 népgazdasági ágazat jelentett be igényeket. Ez a nagy igény az oktatás jó színvonalát is mutatja, de ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy a vállalatok nem akarnak „lemaradni" arról a lehetőségről, amit a szervező szakember munkába állítása jelent. A nagy érdeklődés szerintem is annak tulajdonítható, hogy a vállalatok felismerték: a szervezettség iránti igény nem értelmezhető csak etikai elvárásként, erről nem elég csak beszélni, nem elég csak egyszer (esetleg külföldi segítséggel egy munkaszalagot jól beállítani, hanem kimondottan olyan szakmai tevékenységről van szó, amelyhez ugyanúgy szükségesek sajátos ismeretek, illetve szakemberek, mint például gépek, utak, hidak megtervezéséhez. Gyakorlatilag nincs olyan vállalat, gazdaság, szövetkezet, amelynek ne kellene folyton újítania, mégpedig nemcsak a termékek területén, hanem mindinkább a munkamódszerek területén is. Az új termelőberendezések „többet tudnak”, mint a régiek, de általában drágák. Gazdaságos kihasználásuk jól szervezett munka nélkül lehetetlen. Lényegében ugyanez vonatkozik korunk egyik nagy technikai vívmányára, a számítógép alkalmazására is. A sokrétű szervezési munka ellátásához a szervezéshez értő, azt irányítani tudó vezetők, s a nem vezetői szintű részleteket is ismerő, különféle alapképzettségű szakemberek szükségesek. Ha eddig a mi oktatásunkból adódóan csak mérnökökről volt szó, ez korántsem jelenti azt, hogy csak szervezőmérnökökre van szükség. Ellenkezőleg, jó eredmény akkor érhető el, ha a szervezést olyan csoportok végzik, amelyek tagjai szervezésre specializált közgazdászok, mérnökök, szükség szerint pszichológusok, szociológusok, orvosok, matematikusok, és a munkába mindig bevonják az érintett munkásokat, alkalmazottakat is. Oktatási tevékenységünk mellett mi is végzünk — részben hallgatóinkkal együtt — vállalatoknál szervezési munkát. Az új eljárások kialakítását döntően befolyásoló információkat gyakran munkásoktól kaptuk meg. Nem szabad csak íróasztal mellett szervezni. — Milyen új irányok, célok, módszerek alakultak ki Magyarországon a szervezésre annak érdekében, hogy az elkövetkező években, de méginkább évtizedekben elérjük céljainkat? — A közfelfogás szerint a szervezés alapvetően veszteségfeltáró, racionalizáló tevékenység. Anélkül, hogy az ilyen jellegű szervezési munka indokoltságát kétségbe vonnám, fontosabb az az új irány, hogy az új létesítmények, üzemek, gyárak, kereskedelmi, mezőgazdasági komplexumok tervezésével öszszehangoltan előre biztosítsuk annak megvalósítása utáni szervezett működését. A szervező közreműködése különösen azért fontos, hogy az új létesítményhez kerülő, a tervezés idején még nem is ismert dolgozókat „képviselje”. A szervezés feladata egyszerű példával illusztrálható. Gyakori jogos lakossági panasz, hogy tetemes ráfordítással készülnek el új kereskedelmi létesítmények, amelyekben a vásárlók alig tudnak mozogni és az eladóknak az üzlet nem szerencsés belső kialakítása következtében irreális mértékű anyagmozgatást kell Vezetők önmagukról, munkájukról Beszélgetés dr. Ladó László tanszékvezető egyetemi tanárral Meg lehet-e A Csepeli Szerszámgépgyár nagy pontosságú gépek készítésére épült üzemcsarnoka Korszerű szalag az MMG Automatika Művekben