Képes Újság, 1980. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-05 / 1. szám
Szocialista sziget Amerikában, Kuba Csak elő kell venni a térképet, rápillantani a szigetre: a Karib-tenger kék vizében hegyek barnája, erdők zöldje jelzi a földet, amelynek hosszúhosszú történelme tulajdonképpen mindig is harcok egymásba fonódó éveinek krónikája volt. 1511-től 1898-ig spanyol urak, egy messzi európai ország katonái élték itt a gyarmatosítók kényelmes életét, hozták a messzi afrikai partokról a fekete rabszolgák tízmeg tízezreit méltóságteljes hajóikon, mindenekelőtt azért, hogy a mezőgazdaságban dolgoztassák őket. 1762-ben tizenegy hónapig az angolok kezére került Havanna —, s ez az év megváltoztatta Kuba akkori gazdasági képét. A szigeten akkoriban mindent termeltek, készítettek, ami kell: az angol megszállás tizenegy hónapja felborította, szétzilálta a kialakult gazdasági szerkezetet. Az angolok számára a legnagyobb üzlet a rabszolgakereskedés volt. (Aki mostanában nézi a televíziót, figyeli Healey híres regényéből készült filmsorozatot a „Gyökerek”-et, gondoljon arra, hogy azok az átkozott hajók százával érkeztek a kubai partokra is a messzi Afrikából!) Az angolok — statisztikusok számították ki —, ezalatt a rövid idő alatt annyi rabszolgát tettek partra jó pénzért Kuba szigetén, amennyit egyébként 605 hónap alatt engedtek csak annak idején a spanyolok. Megkezdődött a hallatlanul olcsó rabszolgamunkára épülő „cukor-virágkor”. Ekkor alakult ki az a később oly sok szerencsétlenséget okozó mezőgazdasági monokultúra, amely oly sokáig kizárólagosan „cukorszigetként” juttatta szerephez Kubát. Van egy nagyszerű gazdag forrásanyaggal dolgozó megjelenítője, Eduardo Galeona uruguai tanár. Ő így írta le az angol megszállás tizenegy hónapjának századokra kiható eredményeit: „A cukorgyár mindent magába szívott, embereket és földeket. A hajógyári és öntödei munkások ,a megszámlálhatatlan kisiparos, akinek tevékenysége az ipar fejlődésének fő támasza lehetett volna, mind a cukorgyárakhoz vándoroltak: a kisparasztok, akik dohányt műveltek földjeiken és gyümölcsöt a kertjeikben, áldozatul estek a cukornád falánkságának, amely kegyetlenül feldúlta a földeket, ők is beálltak a cukortermelésbe”. Cukorrabszolgaság, spanyol urak gyarmati rendje, azután egy 1895—1898 közötti felkelés José Marti vezetésével, aztán meg amerikai beavatkozás, végül az 1898—1902- es spanyol—amerikai háború végén a győztes Egyesült Államok megszállja Kubát. Minden az amerikaiak zsebében volt, még a diktátor is, a világ egyik legszemérmetlenebb tolvaj zsarnoka, Fulgencio Battista. A nép harcolt a spanyolok ellen, amerikaiak ellen és természetesen Battista ellen is. Az első csatát 1953-ben vívták azok a hazafiak, akiknek élén egy fiatal jogász, Fidel Castro állt. A terv szerint 1953. július 26-án el kellett volna foglalniuk Santiago de Cuba erődlaktanyáját. A terv nem sikerült. A harcosokat visszavonulásra kényszerítették és néhány elfogott harcost bíróság elé állítottak. Castro a vádlottak padjáról mondott vádbeszédet Fulgencio Battista ellen. C astro akkor Mexikóba tá vozott és ott — a Franco-ellenes spanyol szabadságharc egyik tábornokának irányítása alatt — kemény partizánképzésben vett részt barátaival, elvtársaival. 1956 utolsó napjainak egyikén a híres yacht, a „Granma” közel Kuba partjaihoz vetett horgonyt, néhány órával később 82 harcos indult el a Sierra Maestra erdői felé. A 82 emberből néhány nap múlva 22 maradt . Battista hadserege rajtuk ütött, körülzárta őket és megölte a többséget. Végül is tizenketten a Sierra Maestra erdőségeiben építették ki a támaszpontjukat. 1957 februárjában tizennyolc, áprilisban nyolcvan, júliusban kétszáz harcos állt a szabadságharc lobogója alatt. 1958 szilveszterén a havannai rádióban egyszer csak megszólalt Fulgencio Battista, és fölöttébb optimista beszédet mondott, amelyben a következő esztendő terveit taglalta. Amíg a rádióban beszélt, begyújtották repülőgépének motorját és a diktátor, összerabolt vagyonával, néhány testőrével együtt Amerikába szökött. Fidel Castro fegyvereseinek élén bevonult Havannába és megkezdődött a sziget igazi történelme, az az időszak, amelynek már elején megmondhatták Kuba munkásai és parasztjai, visszhangozhatták a haladó emberek szerte a földön : szocialista sziget él és dolgozik az amerikai földrészen. Két évtized telt el azóta, hogy ujjongó, boldog, örömmámorban úszó tömeg vette körül a fővárosba érkező fegyveres szabadságharcosokat, egy szegény és elmaradott ország végre szabaddá lett fővárosának népe. A szocialista szigetország Amerika földjén a szocialista közösséggel szoros együttműködésben dolgozik. Nyolc esztendeje a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagja Kuba, és fél esztendeje éppen Budapesten született meg Kuba javaslatára egy olyan egyezmény, amely a KGST-országok közötti nikkel- és kobalttermékek gyártásával kapcsolatos kubai kapacitást bővíti. A szocialista testvérországok segítik Kubát, hogy eredményesen, fokozottabban aknázhassa ki természeti kincseit és például megszilárdítsa helyzetét, mint a világ első három nikkeltermelő állama között szereplő ország. Csak elő kell venni a térképet, rápillantani a szigetre: a Karib-tenger kék vizében hegyek barnája, erdők zöldje jelzi a földet — Amerika első szocialista országa szocialista szigete. G. M. Ez még a spanyol gyarmati időket idézi — keskeny utcácska Sokáig az amerikaiak voltak az urak a „cukorszigeten” — még a parlamentet, a Capitoliót is az amerikai törvényhozás mintájára építették fel Havannában ... Pillantás a magasból — ez már Kuba. Havanna látképe az egyik felhőkarcoló tetejéről