Képes Újság, 1980. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
Óvodások Kertje A tuskóvárnál jobban szeretik az apróságok a „sétaautót”, amelyet a tsz szocialista brigádjai kiszuperált, öreg tehertaxiból alakítottak át A tengerjárónak mindig van utasa Dorombot tessék! (Fotó: Bohemek) Akik a népművészeti vásárokon találkoznak Szilágyi Zoltánnal, s félig mulatva, félig komolyan meghallgatják lelkes előadását a kicsi és furcsa hangszerről, talán nem is tudják, hogy ő Európa egyetlen dorombkészítő mestere. S rajta múlt, hogy ez az elfeledett, valaha minden népnél ismert hangszer valóban hangszer lett újra. Más is rajta múlt. Például, hogy nem lett belőle gazdag ember. Keresték ajánlatokkal nemcsak hazai gyártó cégek, külföldiek is. Nemrégiben egyenesen Japánból jöttek érdeklődők, szabadalmaztassa dorombkészítési módszerét, s máris gyártani kezdik. Sokan talán bolondnak néznek, hogy nem fogadtam el ezeket az ajánlatokat. Tíz éve már, hogy dorombot készítek. Hosszú-hosszú idő telt el, amíg úgy éreztem, ez már jó, ezzel már zenélni lehet. Félek, ha futószalagra kerül, elvész a doromb — ne nevessen ki — lelke. Hogy tömegcikk lesz belőle, játékszer, vagy két hónapig felkapott zörejkeltő szerszám. Ma sem adok ki a kezemből egyetlen dorombot, amíg úgy nem érzem, tudásomhoz mérten tökéletes. Nem, számomra az igazi siker az lenne, ha ezt a hangszert minél többen megismernék, s játszanának rajta. Meséli, hogy nemrégiben éppen kiszállt a metróból, amikor egy fiút és egy lányt látott az aluljáróban. Dorombon játszottak. Éppen azt, hogy: ,,A csitári hegyek alatt. . Németh Szilvia 3