Képes Újság, 1981. január-július (22. évfolyam, 1-27. szám)
1981-01-03 / 1. szám
2 Boldog * ■uj esztendőt A magyar népszokás szerint az újév első napján „bort, búzát, békességet” kívántak egymásnak az emberek. Bizonyára nem véletlenül alakították ki a régi évszázadok ezt a köszöntést, ezt az újévi kívánságot. Hiszen, ha ma kellene kiválasztanunk a három legfontosabbat, amit kívánhatunk magunknak és jó barátainknak, jó ismerőseinknek, ma sem tudnánk fontosabbat, szükségesebbet kívánni, mint az inni, ennivalót és békét. Amikor az óévtől búcsúzunk, megnyugodva, megelégedve állapíthatjuk meg: a borunk, búzánk megvan — jó volt az idei termés. De, hogy lesz-e béke az új esztendőben, azt még nem tudjuk. Mindenesetre bízunk benne, reméljük, hogy békességben fogunk élni 1981-ben is. A jövő mindig kifürkészhetetlen volt és sajnos még ma is az. Hiába erőlködnek évezredek óta a csillagjósok, álomfejtők és egyéb jövendőmondók, mostanáig nem jutottak többre a találgatásoknál. Még az úgynevezett „tudományos jövőprognózisok” is csak a valószínűség garanciáját vállalják, sok bizonytalan tényezővel számolnak. Mégsem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a sorsnak, a véletlennek. Amikor elkezdjük az esztendőt, egy dologban biztosak lehetünk: ha szorgalmasan, jól dolgozunk és okosan gazdálkodunk, akkor 1981-ben is meglesz a mindennapi kenyerünk. Lehet, hogy a természet nem kedvez olyan jól a mezőgazdaságnak, mint 1980-ban. Az is lehet, hogy az ipari nyersanyagok ára tovább növekszik és az ipari termékek kereslete csökken. De a szorgalmas, jó munka — a roszszabb feltételek között is — megtermi gyümölcsét. A céltudatos, takarékos gazdálkodás eredménye sem maradhat el, legföljebb — a nehézségek miatt — kisebb lesz. A párt és a kormány, amikor az ország jövő évi gazdasági tervét elfogadta és a nép elé terjesztette, nem ígért sokat. A realitások figyelembe vételével azt tűzte ki legfontosabb célként, hogy tartsuk az elért színvonalat és javítsuk gazdálkodási, kereskedelmi mérlegünket, állítsuk helyre az egyensúlyt. A tervet emberek készítették és emberek hajtják végre. Tehát tőlünk, az állampolgároktól, az ország dolgozó népétől függ, hogyan valósulnak meg a tervszámokban foglalt elképzelések. Szilveszter éjszakáján összekoccannak a poharak, elhangzanak a köszöntők, a jókívánságok. Az újév első napján kipihenjük az évbúcsúztató ünneplés fáradalmait, aztán tenni, cselekedni kell. A jókívánságok csak akkor válnak valóra, ha akarattal, kitartással dolgozunk értük. A bort, búzát meg kell termelni. A béke sem száll csak úgy önmagától a magasságos égből. A béke is az emberek dolga. Minden ember maga kovácsolja egyéni, családi békéjét. A munkahelyek is maguk teremtik saját békéjüket. Az országok és államok vezetői, diplomatái is sokat tehetnek a saját népeik és az egész világ békéjéért. Ma egy kicsit feszült a tárgyalóasztalok mellett a légkör. Élesek a párbeszédek. De azért bízunk és hiszünk abban, hogy 1981-ben is a béke oldalán álló többség fog győzni és a szavak csatáját nem váltják fel a fegyverek. Jó munkát — erőt, egészséget — és békét kívánunk lapunk minden olvasójának. G. J. JL. Jr. atéves koromban én már tudtam kötni! És nem volt ebben akkortájt semmi különös. Édesanyám is nagyon szorgalmas, dolgos asszony volt, s engem is így nevelt: munkaszeretőnek. Hát nem is tudom megérteni, hogy manapság vannak huszonéves, egészséges fiatalok, akik nem dolgoznak. Bűn a henyélés, a lustaság! Már hatvanéves elmúltam, de ma is minden percet kihasználok. Én nem ismerem a „lukas időt”... — magyarázza egyszuszra Herskovics Ernőné, kecskeméti kézimunkázó asszony, aki a legutóbbi Budapesti Nemzetközi Vásáron díjat nyert kalocsai mintás, színes, áttört függönyével. Energiadús, láthatóan tevékeny és nagyon fiatalos asszony, akinek egész életét kitölti a kézimunkázás, a szebbnél-szebb hímzések készítése. — Sose vagyok fáradt — folytatja —, pedig el sem hinné, mennyi küszködésen mentem keresztül. Z ! (Fotó: Dolezsál László) Jubileum Kábán Ez a kis ünnepség természetesen nem vetekedhetett azzal a pesti parádéval, amelyet nemrég rendeztek az ötvenéves „autóarisztokraták ” a Rolls-Royce-ok bemutatásával. Nem is vetekedhetett, hiszen ez a ima autónk, amelyiket Kábán ünnepeltek nemrég, egyáltalán nem tartozik a sztárkategóriába, nem lehet vele „reprezentálni”, nem lehet vele százötvennel „repesztend”, ez a mi autónk egyszerű közkatonája a járműforgalomnak. Vagy talán még annál is szerényebb, szürkébb tagja az autótársadalomnak. Ló hasonlattal élve: egyszerű igavonó. Teherkocsi. Hivatalos meghatározással: egy három oldalra billenő, összkerékhajtású IFA W 50. LA/Z 3 SK 5 típusú tehergépkocsiról van szó. Az ünneplés pedig Kábán nemmásnak szólt, mint annak, hogy ez az autó volt az ötvenezredik, amit az NDK-teli gyár dolgozói a magyar megrendelőnek átadtak, ötvenezer tehergépkocsi , nem csekély haderő az egyre növekvő szállítási csatában. Még a gyár öntermelését illetően sem, hiszen az IPA Kombinát fennállása, 1947 óta összesen 300 ezer darab, mintegy 150 változatban készült termékének egyhatodát — 50 ezret — hazánk vásárolta meg. Nem csekély haderő .. ! Kivált őszidőiben, amikor — hála az egyre növekvő tömegű mezőgazdasági termésnek! — az eredményes gazdálkodás alaptételévé válik a termények beszállítása, biztos, védett helyre való juttatása. Tizennégy éve vette át a magyar autókereskedelem az első szállítmányt, háromszáz tehergépkocsit, tehát még az első szériából is találhatunk munkában jó néhányat, vagyis durván számolva.