Képes Újság, 1981. július-december (22. évfolyam, 28-52. szám)
1981-07-11 / 28. szám
" Mindennapi energiánk... Amikor ezeket a sorokat írom, energiát használok fel. Sőt, amíg csak végiggondolom, amit majd leírok, ahhoz is energiára van szükségem éppenúgy, mint a falevélnek, amely növekszik és a szélben meglibben. Az energia kifejezést ma sokat halljuk és általában az olajjal, a szénnel vagy az elektromos árammal hozzuk összefüggésbe. Mi is hát az energia? Az energia, a mozgás feltétele. Energia nélkül nincs változás. És nincs élet sem. — Energia nélkül a kezünket sem bírnánk felemelni. Ezért mondhatjuk tehát, hogy az energia az anyagi testek munkavégző képessége. Mi az energiahordozó? Energiahordozónak azokat az ásványi anyagokat nevezzük, amelyekből a bennük levő munkavégző képességet — energiát — fel lehet szabadítani. Ilyen például az olaj, a földgáz, a szén, sőt újabb gyakorlat szerint a nukleáris üzemanyagok. Azokat az eszközöket, amelyekkel az energia egyik helyről a másikra eljut, energiaszállítóknak nevezzük (elektromos kábel, olajvezeték stb.). Magyarországon évente köridelül 25 millió tonna szenet, hatmilliárd köbméter földgázt, kétmillió tonna olajat termelünk. Ez összességében a hazai energiafelhasználásunknak körülbelül a felét fedezi. Szükségleteink másik felét importból biztosítjuk. Az új energetikai programok (az atomerőmű, az eocénprogram) ezen kívánnak változtatni. Mi határozza meg egy ország energiaszükségletét ? Két alapvető tényező: a gazdasági növekedés üteme és az életszínvonal-politika. Az utóbbin belül például az, hogy mennyi energiát fogyasztunk a szociális szektorban, lakossági felhasználásra. A gazdasági fejlődés ütemében pedig az a meghatározó, hogy a gazdaság struktúrája energiaigényes ágazatok fejlesztésével változik-e vagy pedig nem. Az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon gyors ütemben fejlődött a kohászat, a vegyipar, az alumíniumipar, amely mind igen energiaigényes, de gazdasági szerepük rendkívül jelentős. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a fejlődésnek velejárója az energiaigények növekedése. Jó példa erre a magyar mezőgazdaság, ahol az elmúlt két évtizedben a munkaerőlétszám felére csökkent. A munkaerőt a gazdasági termelésben gépekkel kellett pótolni, és azok energiaigényesek. Többszörösére növekedett az üzemanyag-felhasználás. De ide tartozik a technológia fejlődése is. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy új berendezésekkel dolgoznak, hanem például közvetett formában a műtrágya fokozottabb felhasználása is rengeteg energiát igényel. (A vegyipar termelési értéke az elmúlt tíz évben több mint duplájára növekedett, s ezzel arányosan energia-felhasználása is nőtt.) Itt azt kell látni, hogy az energia az életünkben nemcsak úgy jelenik meg, mint a fűtés, a gépjárművek vagy a kohászat üzemeltetésének feltétele, hanem a mindennapjainkban használt anyagokban is jelen van, például mint műanyag. Így mindannyiunk számára világossá válik, hogy az energiatakarékosságban sem csak az számít, ha az energetikai, termelési, illetve közvetlen felhasználásánál, fűtésnél, világításnál kevesebbet fogyasztunk, hanem ha azokból az anyagokból, amelyek előállítása energiaigényes, szintén kevesebbet használunk fel. Így a műtrágyából, cementből, műanyagból vagy a mezőgazdasági szárításoknál az olajból... Mennyi energiát fogyaszt Magyarországon egy lakos? Az egy főre jutó évi energiafelhasználás hazánkban körülbelül három tonna olajnak felel meg. Ez a mennyiség egy közepesen fejlett ország átlagos színvonalát éri el, vagyis magasabban vagyunk, mint a világátlag, amely ennek a fele. Ez annak köszönhető, hogy Magyarország az elmúlt húsz-harminc évben rendkívül nagy iparosítást valósított meg. Azt is tudnunk kell viszont, hogy a fejlett európai országokban az egy főre jutó átlagos évi energiafelhasználás (olajban számítva) öt-hat tonna. Magyarországon a lakossági energiafogyasztás kb. 28 százaléka az ország felhasznált energiamennyiségének. Ez az arány a fejlett országokban ennél magasabb, 35—40 százalék között mozog, míg a fejletlen országokban jóval kevesebb. A magyarországi arány kedvező (növekvő) tendenciát mutat. Ez az életszínvonal növekedéséhez is hozzátartozik. Ha valahol az energiafogyasztás nagyon magas, az származhat két dologból. Vagy abból, hogy helyesen gazdálkodva, célszerű, hatékony felhasználással többletterméket állítanak elő, illetve magasabb életszínvonalat biztosítanak, vagy pedig származhat pazarlásból. Az energiahordozók készleteinek, illetve az energiaforrások jelenlegi ismeretében mindenképpen szükséges az energiához való viszonyunk megváltoztatása. Új, takarékosabb életmódot, magatartást kell kialakítanunk. Ez nem azt jelenti, hogy le kell mondanunk az energia adta előnyökről, csupán a pazarlási luxusról ajánlatos lemondanunk. Ezt a tényt a tőlünk sokkal gazdagabb országokban is felismerték és úgy a termelésben, mint a lakossági fogyasztásban igyekeznek kialakítani egy energiatakarékos szemléletet. Az elmúlt évtizedekben — amikor a gazdag szénhidrogén-telepeket sorra felfedezték a világban — az ember szinte megmámorosodott a nagy lehetőségtől, hogy olcsó energiával biztosíthatja a termelés fokozását és az életszínvonal szédületes növekedését. A technika fejlődése, a motorizázáció soha nem látott méreteket öltött, s ennek kapcsán a fejlett országokban az életszínvonal is mind jobban a luxus felé hajlott. Magyarországon is hozzászoktunk ahhoz, hogy az energia felhasználása sem jelent különösebb tehertételt, sem jelentős költségeket. Ennek megfelelően alakultak a beruházásaink, ehhez mintha csak a világ energiaéhségét példázná ez a gigantikus méretű exkavátor, amely a kanadai Albertában külszíni fejtésen bányássza az olajat tartalmazó homokot (Fotó: Archívum) Ilyen lehet az autósok álma: minden parkolóhoz egy olajkút. (Képünk egy már nem működő olajszivattyút örökít meg)