Képes Újság, 1981. július-december (22. évfolyam, 28-52. szám)

1981-07-11 / 28. szám

" Mindennapi energiánk... Amikor ezeket a sorokat írom, energiát használok fel. Sőt, amíg csak végiggondolom, amit majd leírok, ahhoz is energiára van szükségem éppenúgy, mint a fa­levélnek, amely növekszik és a szélben meglibben. Az energia kifejezést ma sokat halljuk és általában az olajjal, a szénnel vagy az elektromos áram­mal hozzuk összefüggésbe. Mi is hát az energia? Az energia, a mozgás feltétele. Energia nélkül nincs változás. És nincs élet sem. — Energia nélkül a kezünket sem bírnánk felemel­ni. Ezért mondhatjuk tehát, hogy az energia az anyagi testek mun­kavégző képessége. Mi az energiahordozó? Energiahordozónak azokat az ásványi anyagokat nevezzük, amelyekből a bennük levő mun­kavégző képességet — energiát — fel lehet szabadítani. Ilyen pél­dául az olaj, a földgáz, a szén, sőt újabb gyakorlat szerint a nukleá­ris üzemanyagok. Azokat az eszközöket, amelyek­kel az energia egyik helyről a másikra eljut, energiaszállítók­nak nevezzük (elektromos kábel, olajvezeték stb.). Magyarországon évente körid­­elül 25 millió tonna szenet, hat­­milliárd köbméter földgázt, két­­millió tonna olajat termelünk. Ez összességében a hazai energia­felhasználásunknak körülbelül a felét fedezi. Szükségleteink má­sik felét importból biztosítjuk. Az új energetikai programok (az atomerőmű, az eocénprogram) ezen kívánnak változtatni. Mi határozza meg egy ország energiaszükségletét ? Két alapvető tényező: a gazda­sági növekedés üteme és az élet­színvonal-politika. Az utóbbin be­lül például az, hogy mennyi ener­giát fogyasztunk a szociális szek­torban, lakossági felhasználásra. A gazdasági fejlődés ütemében pedig az a meghatározó, hogy a gazdaság struktúrája energiaigé­nyes ágazatok fejlesztésével vál­tozik-e vagy pedig nem. Az elmúlt másfél évtizedben Magyar­országon gyors ütemben fejlődött a kohászat, a vegyipar, az alumíniumipar, amely mind igen energiaigényes, de gazdasá­gi szerepük rendkívül jelentős. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a fejlődésnek velejárója az energiaigények növekedése. Jó példa erre a magyar mezőgazda­ság, ahol az elmúlt két évtized­ben a munkaerőlétszám felére csökkent. A munkaerőt a gazda­sági termelésben gépekkel kellett pótolni, és azok energiaigénye­sek. Többszörösére növekedett az üzemanyag-felhasználás. De ide tartozik a technológia fejlődése is. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy új berendezésekkel dolgoz­nak, hanem például közvetett formában a műtrágya fokozottabb felhasználása is rengeteg ener­giát igényel. (A vegyipar terme­lési értéke az elmúlt tíz évben több mint duplájára növekedett, s ezzel arányosan energia-felhasz­nálása is nőtt.) Itt azt kell látni, hogy az ener­gia az életünkben nemcsak úgy jelenik meg, mint a fűtés, a gép­járművek vagy a kohászat üze­meltetésének feltétele, hanem a mindennapjainkban használt anyagokban is jelen van, például mint műanyag. Így mindannyiunk számára világossá válik, hogy az energiatakarékosságban sem csak az számít, ha az energetikai, ter­melési, illetve közvetlen felhasz­nálásánál, fűtésnél, világításnál kevesebbet fogyasztunk, hanem ha azokból az anyagokból, amelyek előállítása energiaigényes, szin­tén kevesebbet használunk fel. Így a műtrágyából, cementből, műanyagból vagy a mezőgazda­sági szárításoknál az olajból... Mennyi energiát fogyaszt Ma­gyarországon egy lakos? Az egy főre jutó évi energia­felhasználás hazánkban körülbe­lül három tonna olajnak felel meg. Ez a mennyiség egy köze­pesen fejlett ország átlagos szín­vonalát éri el, vagyis magasab­ban vagyunk, mint a világátlag, amely ennek a fele. Ez annak kö­szönhető, hogy Magyarország az elmúlt húsz-harminc évben rend­kívül nagy iparosítást valósított meg. Azt is tudnunk kell vi­szont, hogy a fejlett európai or­szágokban az egy főre jutó átla­gos évi energiafelhasználás (olaj­ban számítva) öt-hat tonna. Magyarországon a lakossági energiafogyasztás kb. 28 százalé­ka az ország felhasznált energia­­mennyiségének. Ez az arány a fejlett országokban ennél maga­sabb, 35—40 százalék között mo­zog, míg a fejletlen országokban jóval kevesebb. A magyarországi arány kedvező (növekvő) tenden­ciát mutat. Ez az életszínvonal növekedéséhez is hozzátartozik. Ha valahol az energiafogyasz­tás nagyon magas, az származhat két dologból. Vagy abból, hogy helyesen gazdálkodva, célszerű, hatékony felhasználással többlet­terméket állítanak elő, illetve ma­gasabb életszínvonalat biztosíta­nak, vagy pedig származhat pa­zarlásból. Az energiahordozók készletei­nek, illetve az energiaforrások je­lenlegi ismeretében mindenkép­pen szükséges az energiához való viszonyunk megváltoztatása. Új, takarékosabb életmódot, magatar­tást kell kialakítanunk. Ez nem azt jelenti, hogy le kell monda­nunk az energia adta előnyökről, csupán a pazarlási luxusról aján­latos lemondanunk. Ezt a tényt a tőlünk sokkal gazdagabb orszá­gokban is felismerték és úgy a termelésben, mint a lakossági fo­gyasztásban igyekeznek kialakí­tani egy energiatakarékos szemlé­letet. Az elmúlt évtizedekben — ami­kor a gazdag szénhidrogén-tele­peket sorra felfedezték a világ­ban — az ember szinte megmá­morosodott a nagy lehetőségtől, hogy olcsó energiával biztosíthat­ja a termelés fokozását és az élet­­színvonal szédületes növekedését. A technika fejlődése, a motorizá­­záció soha nem látott méreteket öltött, s ennek kapcsán a fejlett országokban az életszínvonal is mind jobban a luxus felé hajlott. Magyarországon is hozzászok­tunk ahhoz, hogy az energia fel­­használása sem jelent különö­sebb tehertételt, sem jelentős költ­ségeket. Ennek megfelelően ala­kultak a beruházásaink, ehhez m­intha csak a világ energiaéhségét példázná ez a gigantikus méretű exkavátor, amely a kanadai Albertában külszíni fejtésen bányássza az olajat tartalmazó homokot (Fotó: Archívum) Ilyen lehet az autósok álma: minden parkolóhoz egy olajkút. (Képünk egy már nem működő olajszivattyút örökít meg)

Next