Képes Újság, 1983. július-december (24. évfolyam, 28-53. szám)
1983-07-09 / 28. szám
2 Szövetség a politikában Sok szó esik mostanában nálunk a szövetségi politikáról. Ismerjük, elfogadtuk ezt a politikai kifejezést, anélkül, hogy sokat töprengenénk rajta, mi is a tartalma, lényege napjainkban a szövetségi politikának. Volt valaha a „munkás-paraszt szövetség” azt, mint jelszót és politikai elvet mindenki értette. Most már inkább össznépi szövetségről, nemzeti egységről beszélünk, mert ahogy politikai, állami vezetőink gyakran hangsúlyozzák: a fejlett szocialista társadalom építéséhez minden magyar állampolgár elvi támogatására, cselekvő részvételére szükség van. Éppen ezért érdemes elgondolkozni azon, mit is jelent például a Hazafias Népfront munkájában: hogyan kell megnyilvánulni a mindennapi gyakorlatban a szövetségi politikának? Anélkül, hogy minden részletre kitérnénk, szeretnénk felhívni a szövetség leglényegesebb tényezőire a figyelmet. Ugyanis a szövetség csak akkor hatásos, ha érvényesül a politikai munka és a termelő munka gyakorlatában, az állami, társadalmi élet minden területén, az elért eredményeink védelmében és a hibák elleni küzdelemben egyaránt. Ismeretes, hogy a népfront mozgalom keretében, egy-egy fontos politikai akció — például az országgyűlési, tanácsi választások — során együttműködnek az összes politikai erők: a párt, a szakszervezet, az ifjúsági szövetség. Ha azt akarjuk, hogy a szövetségi politika állandóan érvényesüljön, akkor ennek az együttműködésnek meg kell nyilvánulnia a városokban, falvakban, üzemekben, szövetkezetekben és hivatalokban, a mindennapok gyakorlatában is. Hiszen a társadalmi szervek csak együttes erővel tudnak egész népiét átfogó hatást gyakorolni a közösségi élet alakulására. Napjainkban, amikor az osztályok közötti határvonalak eltűnőben vannak, a szövetségi politika keretében, a lakóterületeken működő népfront -bizottságoknak össze kell fogniuk minden társadalmi réteget: munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, alkalmazottakat, hivatali embereket, kisiparosokat, kiskereskedőket, öregeket, fiatalokat, nőket, férfiakat, kommunistákat és párton kívülieket, különböző vallású és ideológiai felfogású embereket. Nem lehet egy város, vagy község vezetését, fejlesztését jól végezni anélkül, hogy a párt, a tanács, az állami vállalatok, a szövetkezetek, az egészségügyi, a kulturális, nevelő, oktató és szórakoztató intézmények ne fogjanak össze, ne dolgozzanak egyetértésben. Vonatkozik ez természetesen a kerületekre, járásokra és megyékre is. Számtalanszor tapasztaljuk a különböző településeken, hogy egy-egy középület, emlékmű elhelyezése körül, vagy a szükséges beruházások fontossági sorrendje miatt élesen öszszecsapnak a nézetek — leginkább akkor, amikor a helyzeten már nemlehet változtatni. Mindez elkerülhető volna a jobb együttműködéssel, a közvélemény jobb ismeretében. Sajnos néha egyes városokban, falvakban a jó szövetség híján a különböző szervezetek, intézmények vezetői azért is összecsapnak, mert nem tudják eldönteni, ki az úr a paradicsomban. A szövetségi politika alapelve kizárja a hatalmi, politikai vetélkedés káros voltát. A szövetségen belül természetesen lehet vitatkozni, a véleményeket egyeztetni, de nem szabad személyeskedni, marakodni. Pontosan a különböző nézetek, vélemények egyeztetése teremti meg azt a politikai szövetséget, amelynek segítségével mozgósítani lehet minden társadalmi erőt a tervek gyakorlati megvalósítására. A szövetségi politika tehát nem egyszerűen politikai formula, hanem olyan politikai gyakorlat, amelynek keretében megnyilvánul a tömeg egységes cselekvése. Fogjuk meg és vigyük! Budapest közvetlen szomszédságában az alig háromezer hektár földön gazdálkodó gyáli Szabadság Tsz évi termelési értéke másfél milliárd forint, amiből több mint 100 millió a tiszta haszon. A gazdaság ügyesen kihasználva a főváros közelségét és a melléküzemági tevékenység lehetőségeit, s olyan keresetet biztosít háromezer-négyszáz dolgozójának, hogy abból jutna a jól végzett munka utáni pihenés megédesítésére is, de kiderült, hogy a kellemesen eltölthető szabadidőt is szervezni kell. Tiszakécskén a helyi tsz gyógyfürdője mellett telket vásároltak szabadidőközpont céljára. Azóta két esztendő telt el, s ez év május 21-én át is adták — vagy helyesebben birtokba vették — a kerekdombi szabadidő-központjukat. Évente több mint hétszáz tölthetik itt kellemesen szabadidejüket. A szabadidő-központ oktatási bázisa is a szövetkezetnek, ahol szakmai továbbképzést és más tanfolyamokat is rendeznek. Kényelmesen berendezett lakosztályok, fürdőmedencék — külön a gyerekeknek is — napozópadok, szórakozási és játéklehetőségek állnak a pihenők rendelkezésére. A szemet gyönyörködtető szabadidő-központ láttán felvetődik a kérdés: mibe került? Csipás Ferenc, a termelőszövetkezet párttitkára mosolyog, majd határozottan kijelenti: a Lelkesedésbe. De abból aztán volt annyi, hogy akár egy hegyet is odébb mozdíthattunk volna. És most fogódzkodjon meg: az építkezésen a tagság 130 ezer óra társadalmi munkát végzett. Ahogy elkezdődött a munka, itt nem volt megállás. Beindultak a kommunista műszakok, szombat-vasárnaponként kint dolgozott az építkezésen százszázötven ember. Volt, hogy jónéhány szakember hétközben is kint tevékenykedett, de ezek műhelymunkáját elvégezték bent a munkatársak. A szocialista brigádok odáig mentek az anyagi áldozatvállalásban, hogy a rájuk eső munkán túl a kitűnő teljesítményeikért járó pénzjutalmak tizenöt százalékát is felajánlották a szabadidő-központ berendezésének vásárlására. Csak ilyen pénzekből jött össze egy év alatt több mint 100 ezer forint. — Nem túlságosan nagy áldozatvállalás volt ez? — Ha az emberek azt tapasztalják, hogy a társadalmi összefogásnak, odaadó munkájuknak van értelme, és személyre szóló haszna is, akkor az áldozatvállalásnál nincs határ. Jó példa volt erre a két óvoda építése is, amit a tsz társadalmi munkával készített a 25 ezer lakosú nagyközségnek, azaz a saját gyerekeinek, hiszen ezerkétszáz asszony is dolgozik a szövetkezetben. — A termelőszövetkezet kitűnő gazdálkodási eredményeit ismerve gondolom, hogy itt akkor sem kell pallér, ha a tagság pénzért dolgozik. — Ha jó pénzért — igazít ki Csipás Ferenc —, mert itt van egy ugrásra a főváros — a kék busz ki is jár ide — ahol ezernyi a munkalehetőség, és ha nálunk nem találja meg a dolgozó a számítását, könnyen odébb áll. — De hát nem minden a pénz. A jó közérzet is sokat számít... — Nagyon is sokat. És ez függ a vezetőség, valamint a tagság kapcsolatától is. Talán ismeri azt a szólásmondást: „fogjuk meg és vigyétek”, nos ez nálunk úgy van, hogy „fogjuk meg és vigyük”. Erre bizonyíték a tiszakécskei szabaidő-központ is. Dávid József (Fotó: Karfi István) A szabadidő-központ látképe