Képes Újság, 1986. január-június (27. évfolyam, 2-27. szám)

1986-01-11 / 2. szám

Gondolatcsokor -­a n. Kicsit megkésettnek tűnhet ez a csokor, hiszen jó két hete már, hogy az esemény, amelyhez kötődik, a Hazafias Népfront Vili. kongresszusa ülésezett. A nyomdatechnika azonban, sajnos, fé­kezte jó szándékú igyekezetünket. Hogy mégis közreadjuk ezt a gondolatfüzért, azt az indokolja elsősorban: fontosnak, hasznosnak tartjuk, s nem utolsósorban időtállónak. Az igazi gondolatvilágok — ellentétben kerti szórokonaikkal — nem hervadnak el olyan gyorsan. Ertekük — mondandójuk — tartóssá teszi őket. Összeállításunkat a népfront kongresszusán elhangzott felszó­lalásokból válogattuk, nem törekedve a teljességre és az idő­rendiségre. ASBÓT JÁNOSNÉ, a magyar hűtőipar budapesti gyárának igazgatója: A mai magyar társadalom­ban nem a nők egyenjogúságát kell számonkérni, hanem arra ügyelni, hogy esetenként a gya­korlatot igazítsuk hozzá a nők sajátos helyzetéhez. A fiatal pá­lyakezdő nők számára meg kell teremteni a részmunkaidős fog­lalkoztatást, az otthon végezhe­tő szellemi munka vagy a ru­galmas munkidő megfelelő for­máját. A családvédelem tétova léptekkel halad egyelőre. A jó intézkedésekből is kimaradnak alapvető fontosságú szociálpoli­tikai szempontok, amint erre a népfront már felhívta a figyel­met. DR. GYÜ­RÓ FERENC, a Ker­tészeti Egyetem rektorhelyette­se, Budapest: Szocialista gazdasági rendsze­rünk egyik nagy vívmánya, hogy a mezőgazdasági nagyüze­mek mellett, azok támogatásá­val a háztáji és kisgazdaságok nagy szerepet játszanak a zöld­ség- és gyümölcsellátásban. Ha­zánkban 1 millió 400 ezer csa­lád foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, és 1 millióra tehe­tő a hétvégi kertek száma. Az iparban dolgozók 22 százaléka vesz részt valamilyen formában a kistermelésben. FEKETE GYULA, a Magyar Írók Szövetségének alelnöke, Budapest Az Olvasó népért mozgalom eddigi mérlege: ezer olvasótá­bor, félszázezernyi táborozóval. Ma már a munka minőségi ja­vítása a fő tennivaló. Egy újon­nan alakult munkacsoport már a jövő olvasáskultúrájának ala­pozásával foglalkozik, az ifjúsági irodalommal, a könyvkiadással, a gyermeklapokkal. A hosszú előkészítő munka után a nép­front adjon segítséget a könyv­­barátkörök gyors szervezéséhez. 4 BARABÁS MIKLÓS, az Or­szágos Béketanács főtitkára, Bu­dapest. A békemozgalom kiszélese­dett és újabb rétegek körében kapott közéleti vonzerőt. Mind­ez összefüggésben van azzal is, hogy hazánkban mind többen érdeklődnek az értelmes társa­dalmi tevékenység lehetőségei iránt, korosztályuktól és világ­nézetüktől függetlenül. Nincs igény viszont a szólamok pasz­­szív befogadására, a bürokrati­kusan egyoldalú partnerségre és nem elég mondani, hogy te­kintsük felnőttnek az állampol­gárokat. Az érdeklődő, a kérde­ző, a kezdeményező embert az által tekintjük felnőttnek, ha nyitott, vitára és közös gondol­kodásra egyaránt kész maga­tartással fogadjuk. KANYAR JÓZSEF megyei le­véltárigazgató Kaposvár: A nemzet sajátosságaihoz iga­zodó országos politika egyik legfőbb fundamentuma a szü­lőföld szeretete. A honismereti mozgalom adta a leggazdagabb muníciót a hazaszeretet egyre növekvő áramához az elmúlt esztendőkben, megteremtette és folyamatosan építi a széles társadalmi alapokon nyugvó és világos eszmeiségű nemzeti tu­datunk védelmét. Nemzedékek ,,váltóstafétája”, mindenki moz­galma ez. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAG­DA, a SZOT titkára: A szakszervezeti és a nép­front mozgalom szervezetei és tisztségviselői a munka során — az együttesen vallott fő célok azonosságán túl — egyre több, napi cselekvést igénylő fel­adatban találkoznak. Például az érdekvédelemben, amely a mun­kahelyen kezdődik, de a nép­frontmozgalom fő színterén, a lakóterületen folytatódik, s az anyagiakon túl a szellemi és kulturális érdekek és értékek védelmére is kiterjed. KERESZTURY DEZSŐ aka­démikus, Budapest: Minden népközösségnek, így a magyarnak is legnagyobb élő alkotása az anyanyelv. Az el­múlt évtizedekben nemzetünk alapvető változáson ment át, ezeket a változásokat a nyelv is tükrözi. Ahhoz, hogy népünk ér­telmesen tudjon gondolkodni, a nyelv tisztántartására van szük­ség. Ezzel szemben a minden­napi beszédben és az irodalom­ban terjed a durva szóhaszná­lat. Remélhetőleg ez csak olyan divatjelenség, amelyet gyorsan elmos az idő.

Next