Kereskedelmi Szemle, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1964-01-01 / 1. szám

A MÁSODIK ÖTÉVES TERV A KERESKEDELEMBEN sak késedelemmel történik, s minden intézkedés egyben újabb ellentmondásokat szül; és a kérdést az sem oldja meg, hogy az ellentmondásokat a belkereskede­lem a készleteivel hidalja át. Ebben a kapcsolati rendszerben ugyanis a készlet olyankor csökken, amikor emelkednie kellene, és fordítva. A problémákat növeli, hogy a készleteknek az a része növekszik, amely a kereslet szempontjából elavult, vagy elavulóban van. Ilyen folyamat mellett tehát a belkereskedelmi készlet egyre kevésbé tudja betölteni eredeti szerepét, s csökken jelentősége az árukínálat színvonalának emelésében; d) végül ismeretes, hogy a kereskedelmi szervezetek költségei, az általuk realizált akkumuláció és a munka termelékenysége csak megfelelő ütemű for­galomnövekedés mellett alakul kedvezően. A gazdasági fejlődés üteme általában nem egyenletes, sőt jellemzője a változékonyság. Fokozottan áll ez olyan gazdaságokra, amelyekben például az időjárás befolyásolta mezőgazdasági termelés viszonylag jelentékenyen be­folyásolja az egész népgazdaság fejlődését. Az azonban reális követelmény, hogy a fejlődési ütem az optimális szint körül ingadozzék, s ne süllyedjen le, még egyes években sem, az alá a minimális szint alá, amely mellett a fejlődés még kedvező körülményei érvényesülnek. AZ ÁRUFORGALOM ÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSÁRÓL Az áruforgalom növekedési ütemét az élelmiszerek és az iparcikkek, az egyes áruk és árucsoportok forgalmának fejlődése határozza meg. Végered­ményben az egész forgalom növekedési üteme mintegy ezek eredőjeként jön létre. A második ötéves terv időszakára ezideig, nemcsak a forgalom ingadozó üteme, hanem a forgalom összetételének a szokásostól eltérő alakulása is jel­lemző volt. Ennek következtében módosultak a belkereskedelem árufedezeti igényei, és az egyes kereskedelmi szakmákban, az egyes kereskedelmi szerveze­teknél más-más jellegű problémák merültek fel. Az élelmiszerkereskedelemben például a tevékenység feltételei általában kedvezően alakultak, a növekvő for­galom mellett a terv célkitűzései kisebb erőfeszítéssel voltak teljesíthetők, mint más ágazatokban. A ruházati kereskedelem viszont szinte megoldhatatlan fel­adatok előtt állott a stagnáló, vagy éppen — az előző évihez mérten — csök­kent forgalom miatt. Ezért a belkereskedelem irányítása is differenciáltabb módszereket követelt meg, amelyeknek kialakítására azonban, a viszonylag rö­vid idő miatt, még csak részben kerülhetett sor. Az ötéves terv előirányzata számolt azzal, hogy a forgalom szerkezeté­nek alapvető összefüggésében (élelmiszer-iparcikk arány) az előző évekhez, például a hároméves terv időszakához képest, lényeges változás nem lesz. A körülmények mérlegelésével viszont arra lehetett számítani, hogy az élelmi­szerforgalmon belül a vendéglátás, az iparcikkforgalmon belül a vegyesipar­cikkek aránya megnövekszik. Ezek az elgondolások azonban csak részben érvé­nyesültek. Az 1961—63. évi tényleges és az 1964 évi tervezett forgalom figye­lembevételével, az áruforgalom szerkezete a következőképpen alakult: 3

Next