Kereskedelmi Szemle, 1964 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1964-01-01 / 1. szám
A MÁSODIK ÖTÉVES TERV A KERESKEDELEMBEN sak késedelemmel történik, s minden intézkedés egyben újabb ellentmondásokat szül; és a kérdést az sem oldja meg, hogy az ellentmondásokat a belkereskedelem a készleteivel hidalja át. Ebben a kapcsolati rendszerben ugyanis a készlet olyankor csökken, amikor emelkednie kellene, és fordítva. A problémákat növeli, hogy a készleteknek az a része növekszik, amely a kereslet szempontjából elavult, vagy elavulóban van. Ilyen folyamat mellett tehát a belkereskedelmi készlet egyre kevésbé tudja betölteni eredeti szerepét, s csökken jelentősége az árukínálat színvonalának emelésében; d) végül ismeretes, hogy a kereskedelmi szervezetek költségei, az általuk realizált akkumuláció és a munka termelékenysége csak megfelelő ütemű forgalomnövekedés mellett alakul kedvezően. A gazdasági fejlődés üteme általában nem egyenletes, sőt jellemzője a változékonyság. Fokozottan áll ez olyan gazdaságokra, amelyekben például az időjárás befolyásolta mezőgazdasági termelés viszonylag jelentékenyen befolyásolja az egész népgazdaság fejlődését. Az azonban reális követelmény, hogy a fejlődési ütem az optimális szint körül ingadozzék, s ne süllyedjen le, még egyes években sem, az alá a minimális szint alá, amely mellett a fejlődés még kedvező körülményei érvényesülnek. AZ ÁRUFORGALOM ÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSÁRÓL Az áruforgalom növekedési ütemét az élelmiszerek és az iparcikkek, az egyes áruk és árucsoportok forgalmának fejlődése határozza meg. Végeredményben az egész forgalom növekedési üteme mintegy ezek eredőjeként jön létre. A második ötéves terv időszakára ezideig, nemcsak a forgalom ingadozó üteme, hanem a forgalom összetételének a szokásostól eltérő alakulása is jellemző volt. Ennek következtében módosultak a belkereskedelem árufedezeti igényei, és az egyes kereskedelmi szakmákban, az egyes kereskedelmi szervezeteknél más-más jellegű problémák merültek fel. Az élelmiszerkereskedelemben például a tevékenység feltételei általában kedvezően alakultak, a növekvő forgalom mellett a terv célkitűzései kisebb erőfeszítéssel voltak teljesíthetők, mint más ágazatokban. A ruházati kereskedelem viszont szinte megoldhatatlan feladatok előtt állott a stagnáló, vagy éppen — az előző évihez mérten — csökkent forgalom miatt. Ezért a belkereskedelem irányítása is differenciáltabb módszereket követelt meg, amelyeknek kialakítására azonban, a viszonylag rövid idő miatt, még csak részben kerülhetett sor. Az ötéves terv előirányzata számolt azzal, hogy a forgalom szerkezetének alapvető összefüggésében (élelmiszer-iparcikk arány) az előző évekhez, például a hároméves terv időszakához képest, lényeges változás nem lesz. A körülmények mérlegelésével viszont arra lehetett számítani, hogy az élelmiszerforgalmon belül a vendéglátás, az iparcikkforgalmon belül a vegyesiparcikkek aránya megnövekszik. Ezek az elgondolások azonban csak részben érvényesültek. Az 1961—63. évi tényleges és az 1964 évi tervezett forgalom figyelembevételével, az áruforgalom szerkezete a következőképpen alakult: 3