Kereskedelmi Szemle, 1969 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1969-01-01 / 1. szám
FENYŐ IMRE / I A termékforgalom új rendje és a gazdasági verseny A termékforgalom új rendszerének hatására új, a vállalatok érdekeltségén alapuló kapcsolati formák alakultak ki az ipar és a kereskedelem, valamint a nagy- és kiskereskedelem között. Az A reform ii kibontakozásának útján az áruforgalom 1968. évi fejlődése, a piaci *őegyensúly és a kereskedelmi tevékenység javulása a reform eredményességét bizonyítják. A közgazdasági szabályozók általában alkalmasnak bizonyultak arra, hogy a vállalatokat és a szövetkezeteket gazdaságpolitikánk, a népgazdasági terv megvalósítására ösztönözzék. A belkereskedelemben érezhető leginkább a lakosság reagálása a gazdasági változásokra. Az áruellátás fejlődése, a fogyasztási cikkek árszínvonalának a tervezettnél kedvezőbb alakulása, a belkereskedelmi szervek új kezdeményezései a vevők megnyeréséért, erősítették a lakosság bizalmát a gazdasági reform iránt. Megnőtt a belkereskedelem szerepe az ország költségvetési bevételeiben is. 1968-ban az ipar után a második helyen a belkereskedelem állt, a bevételek 23 százalékát adta, miután most a forgalmi adó és az árkiegészítések jelentős részét is itt számolják el. áruelosztás maradványai — a Kormány által elhatározott kötött forgalmú termékek kivételével — már csak elvétve és „titokban” fordultak elő. Az új gyakorlat következtében az árukínálat időben és térben is jobban igazodott a fizetőképes kereslethez. Egyes ipari és kereskedelmi vállalatok „közös boltok” létesítésére kötöttek megállapodást. Ezek egyelőre még kevés anyagi hasznot hoznak, s csak kezdeti eredményeket érnek el a reklámozásban, a piackutatásban és a verseny élénkítésében. Mégis nagyra kell értékelni az ilyen kezdeményezéseket. Első jelei a fogyasztók és a termelés kapcsolatai erősítésének. 1969-ben megint kevesebb a kontingensekkel és egyéb előírásokkal korlátozott termékutak száma. A Kormány 1969-re is kontingenst állapított meg a húsra, egyes építőanyagokra és fennmarad a „kényszerpálya” lisztben, cukorban és zsírban is. A fogyasztási cikkek tőkés importjának keretét azonban csak a konvertibilis devizában lebonyolódó forgalomra határozták meg. Tíz fejlődő országból és Jugoszláviából szabaddá vált az importforgalom. A fogyasztási cikkek piacán az új gazdasági mechanizmus működéséhez szükséges követelményeket a várt hatásfokon kielégítettük azzal, hogy a kereskedelem közel tíz százalékkal magasabb készlettel készült fel árreform bevezetésére és az ipar export lehetőségét csak az államközi megállapodások keretéig engedélyezték. A lakosság pénzbevételei és így vásárlóereje 1,2 százalékkal meghaladta ugyan a tervezettet, de a megtakarítások növekedése és az öszszetételben is javuló árukínálat, a piaci egyensúlyt erősítette. A beruházási piac ismert feszültségei és a fizetési mérleg — annak ellenére, hogy a tervezettel szemben előnyösebben alakult — még korlátokat szabtak a termékforgalomtól várt hatások erőteljesebb kibontakozásának. Ezzel függnek össze az építőanyagokkal, lakásberendezési és felszerelési termékekkel kapcsolatos ellátási gondjaink és az, hogy a tőkés import nagyobb ütemű növelése még nem lehetséges. Gátolja a gazdasági verseny kibontakozását számos ipari és kereskedelmi vállalat monopolhelyzete, amellyel nem egyszer vállalati érdekeiktől vezettetve visszaélnek. Különösen káros a helyzet ott, ahol ehhez áruhiány is kapcsolódik, s nincs lehetőség importtal versenyt támasztani. Nem egyszer ugyanaz a vállalat, mint vevő „kiszolgáltatottságát” kifogásolja a monopolhelyzetben levő eladó vállalattal szemben, máskor viszont, mint eladó minden olyan intézkedés ellen tiltakozik, amely részére versenyt támaszthat a piacon. A szabályozott szocialista piac velejárója a gazdasági verseny. Azonban arra is szükség van, hogy a vállalatokat és dolgozóikat megfelelő anyagi érdekeltségi rendszer versengésre késztesse. Legyen érdemes kockázatot vállalni, versenyezni. E feltételek megteremtésének is csak a kezdetén tartunk. 2