Kereskedelmi Szemle, 1972 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
tól és a kereskedelemtől, nem utolsósorban a Belkereskedelmi Minisztériumtól és a Könnyűipari Minisztériumtól. A vegyesiparcikkek évi forgalmi adatai dinamikus keresletnövekelést jeleztek. Ezt a jó árukínálat és a jól átgondolt áruhitelakciók együttesen eredményezték. Ugyanakkor számos vegyesipari termékből a forgalom, nem fejlődött vagy lassult és ezeket a jelenségeket a szakkereskedelmi vállalatok nem minden esetben látták előre. Ennek következményeként bizonyos ipari fogyasztási termékekből átmenetileg vagy tartósan felesleges készletek keletkeztek és ez a helyzet a termelésben is zavarokat okozott. Azokból a vegyesiparcikkekből, amelyekből a kereslet stangált vagy visszaesett, a jövőbeni kereslet megítélése nagyon differenciált és konkrét vizsgálatokat és elhatározásokat kíván. Számítsába kell venni például, hogy a jelenlegi életszínvonal lehetővé tenné, hogy a vásárlóknak egy rétege a régebben vásárolt és ma már korszerűtlen rádióját, televízióját, mosógépét stb. szívesen kicserélné, anyagi helyzete ezt lehetővé tenné. De ezt csak akkor teszi meg, ha ezekből a készülékekből megfelelő a választék, a kínálat és jó a kereskedelmi propaganda. A forgalmazás 1971. évi tapasztalatai röviden abban foglalhatók össze, hogy a kereskedelemnek tudomásul kell vennie, hogy a jelenlegi és a jövőbeni életszínvonal, az általánosan jó ellátási körülmények mellett a lakosság általában csak igényeinek megfelelő fogyasztási cikkeket vásárol. S ez a helyzet másfajta kereskedelmi gyakorlatot, értékesítési politikát kíván. Új jelenség volt a múlt évben, hogy a közületi forgalom évek óta tartó gyors emelkedése megállt, s a közületi forgalom növekedésének mértéke nagyjából azonos a kiskereskedelmi forgalom átlagos növekedésével. Például a ruházati kiskereskedelem közületi forgalma 1970- ben az előző évhez képes 31 százalékkal, 1971- ben 13 százalékkal, a vegyesiparcikk kiskereskedelemben az előző évi 33 százalékkal szemben 14—15 százalékkal emelkedett. Az eddigi tendencia megváltozásának okát ma még nem lehet pontosan meghatározni, s azt sem, hogy folytatódik-e, vagy sem. Valószínű, hogy jelentősen befolyásolja a vásárlásokat az a körülmény, hogy a közületek fejlesztési lehetőségei, anyagi alapjai korlátozódtak. Évek óta — és 1971. évben is — a szövetkezeti kereskedelem csaknem minden árufőcsoportban nagyobb ütemben növelte forgalmát, mint az állami kiskereskedelem. A lakossági és közületi fogyasztásra kerülő áruk ma már több mint egyharmadát a szövetkezetek juttatják el a vásárlókhoz. A szövetkezeti szektor gyorsabb fejlődésében a következő tényezők játszanak szerepet. A vidéki lakosság jövedelmének növekedése általában gyorsabb ütemű volt az utóbbi években, mint a városi lakosságé, miközben az ország 3200 helységéből közel 3 ezerben — itt él a lakosságnak körülbelül fele — a kereskedelemnek csak a szövetkezeti szektora van jelen. Ezenkívül a szövetkezetek rugalmasan, gyorsan alkalmazkodtak a változó kereslethez, ami a szövetkezetek vezetését, illetve vezetőit dicséri. A szállítási szerződések jelentősége és az importlehetőségek az árubeszerzésnél Az 1972. évre vonatkozó népgazdasági tervszámítások szerint a kiskereskedelmi áruforgalom a lakosság pénzbevételeivel azonos ütemben, folyó áron mintegy 9 százalékkal emelkedik. Ezen belül az élelmiszer- és vendéglátóipari vállalatok értékesítésének 8, a ruházati kiskereskedelem 5—5,5, a vegyesiparcikk kiskereskedelem 12—13 százalékos növekedésével számolunk. A belkereskedelmet irányító szerveknek, a kereskedelmi és szövetkezeti vállalatoknak a szükséges kínálati viszonyok biztosítása érdekében ez évben is kétirányú tevékenységet kell kifejteniök, két vonatkozásban felelősek az ellátásért. Az egyik: megalapozott igényeikkel, rendeléseikkel ösztönözniök kell a termelést, a külkereskedelmet a belföldi ellátáshoz szükséges cikkek gyártására, illetve behozatalára. A kereskedelem másik kötelezettsége annak megszervezése, hogy az igényeknek megfelelő fogyasztási cikkek folyamatosan és zavartalanul eljussanak — a forgalmazás csatornáin — a felhasználókhoz, szűkebben értelmezve a lakossághoz. 1968-ig az áruk útját a termelőtől a felhasználóig a népgazdasági és a vállalati tervek, az abban foglalt utasítások, „kényszerpályák” határozták meg. Az új gazdaságirányítási rendszerben arra alapoztunk, hogy a többcsatornás, a korszerűsített termékforgalmazási rendszeren keresztül — a gazdasági ösztönzők és szabályozók hatására — az áru éppen úgy, sőt gyorsabban és rugalmasabban eljut a felhasználóhoz, a fogyasztóhoz, mint a tervutasítások segítségével. A négy év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ez a feltevés majdnem teljes egészében igazolódott. Nem kevés azonban az olyan tapasztalat, hogy egyes cikkekből ellátási zavarok keletkeztek, noha azokat megtermelték, behozták (vagy megtermelhetnék és importálhatnák) és mégis hiányoztak a kínálatból. Többször és több megközelítésben vizsgáltuk ezt a problémát. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy ilyen jellegű ellátási zavarok