Kereskedelmi Szemle, 1990 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

BECK TAMÁS Azok előtt a szakemberek előtt, akik Magyaror­szág sorsát eddig is figyelemmel kísérték, világos, hogy az eddig követett gazdasági modell kimerítet­te lehetőségeit, s a magyar társadalom ellentmon­dásoktól sem mentes módon keresi az új modell és az új stratégia elveit, mechanizmusát. A kiútkeresés, a gazdasági és politikai érdekek belső párharca közepette a kormányzat gazdaság­­politikája egyértelmű stratégiai elveket követ. — Alapvető célunk — a demokratikus többpárt­rendszer, a magántulajdon alapján — jól működő piacgazdaság létrehozása, teret engedve a piaci me­chanizmusok kialakulásának, érvényre jutásának, és szükségszerűen minimálisra csökkentve az álla­mi beavatkozás szerepét.­­ Elengedhetetlen ehhez a vegyes tulajdonú gaz­daság kialakítása, érvényesítve a verseny- és szek­torsemlegességet. Ezek a célok — amelyek megvalósítását az új alkotmány biztosítja — és a világpiac folyamatban levő változásai szükségszerűen igénylik külgazda­sági stratégiánk módosítását, a megvalósítás esz­közrendszerének átalakítását. Stratégiai feladataink kijelölésében döntő szere­pet játszik Európa egészéhez való történelmi és gazdasági kötődésünk. Reális és méltányos pers­pektívát keresünk, amely egy egységes Európában jó esélyt ad országunknak korunk kihívásaira. Tudatában vagyunk a szigorú gazdasági és geo­politikai realitásoknak. Nem táplálunk illúziókat, hogy a közeljövőben a KGST-együttműködés for­máiban és hatékonyságában alapvetően javul, illet­ve, hogy az EGK 1992-re beteljesülő belső integrá­ciója feloldható egy szélesebb európai keretben. Ugyanakkor biztosak vagyunk abban, hogy van­nak reális lehetőségek a KGST-együttműködés korszerűsítésére, mind az EGK-hoz és az EFTÁ- hoz fűződő kapcsolataink bővítésére és összeurópai integrációnk megalapozására. Ami a KGST-t illeti, reális cél a kétoldalú együtt­működések erősítése, az áttérés konvertibilis elszá­molásra, az államközi megállapodások helyébe a vállalati kapcsolatok kiépítése, a nehézkes „kore­ográfia” felszámolása. Az EGK-val kötött együttműködési megállapo­dásunk jelentős eredmény, de ez csak a kezdeti lépés. Reális célnak tartjuk egy közvetlen vagy kol­lektív társulási viszony kialakítását. Távlatban fel­merül csatlakozásunk az EGK-hoz. Külgazdasági stratégiánk további fontos célterü­lete az egységes Európa felépítésében is jelentős szerepet játszó semleges európai államok, főleg Ausztria, de a skandináv országok is egyre fonto­sabb, követésre méltó példát nyújtó partnerek. Fontos célunk az Ausztriával kialakított sokoldalú együttműködés erősítése (ebben jelentős esemény lehet a tervezett közös világkiállítás megrendezése), és reális lehetőséggé érik csatlakozásunk az EFTA- hoz is. Figyelmünket természetesen nem csupán Euró­pára korlátozzuk. Lehetőségeinkhez képest bővíte­ni és erősíteni kívánjuk gazdasági kapcsolatainkat a világ bármely országával, amely kész a kölcsönös előnyös kereskedelemre és együttműködésre, így rendkívül fontosnak tartjuk kapcsolataink fejlesz­tését a tengerentúli országokkal, amelyek egyre na­gyobb szerepet játszanak kereskedelmünkben. Fontos aláhúznunk, hogy külgazdasági kapcso­lataink fejlesztésében politikai, ideológiai vagy más, gazdaságon kívüli szempontok, nézeteltérések már nem játszanak meghatározó szerepet. Ennek következtében gyors fejlődés tapasztalható a Ko­reai Köztársasággal, Izraellel, részben Dél-Afriká­­val és Chilével kialakított kapcsolatainkban. Kibontakozási céljaink megvalósítására bénító­­lag hat, hogy az adósságszolgálati kötelezettségek teljesítése mint forráskivonás és a struktúraváltás (fejlesztés,visszafejlesztés) elodázhatatlan kény­szere, illetve a lakossági életszínvonal elfogadható szinten tartása mint forrásigény éles ellentmondás­ban van egymással. Országunk évek óta tradicionálisan tőkeszegény ország. Az 1990—1992 közötti 3 éves időszakban az adósságszolgálati kötelezettség (törlesztés + ka­mat) 11 Mrd USD (felfutásában évi 3—4 Mrd USD). A magyar gazdaság működtetéséhez évi 5,5 —6 Mrd USD tőkés import szükséges, a 3 év alatt ez mintegy 17—18 Mrd USD-t tesz ki. Ez összesen 28—29 Mrd USD-os konvertibilis devizaigényt (évi 9—10 Mrd USD) jelent. Ezzel szemben az export­­képességünk évi 6,5—7 Mrd USD (3 év alatt 20 Mrd USD) körül valószínűsíthető ebben az idő­szakban. A szolgáltatási szektor aktívuma egyelőre reálisan néhány száz millió USD-ban tervezhető. Külgazdasági stratégiánk vonásai* * A szerzőnek a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Gazda­sági Kamara szervezésében 1989. november 2-án tartott szim­póziumon a külföldön élő magyar származású üzletemberek előtt elmondott beszéde alapján.

Next