Kereskedelmi Szemle, 1993 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
HOCH RÓBERT—RADNÓTI ÉVA Az állam, a piac és a fogyasztás Nincs olyan állam, amely valamilyen mértékben szerepet ne vállalna a gazdaságban, s olyan állam sincs, amely a piacot teljesen ki tudná szorítani a gazdaságból. Állam és piac egymás mellett és olykor ellen is vesznek részt a gazdaság szabályozásában. Hogy került ebbe a kettősbe a címben jelzett harmadik, a fogyasztás? Először is éppen a fogyasztással indokolhatjuk, hogy az állam és a piac mindig gazdasági páros, és soha teljesen egyik a másikat ki nem tudja szorítani a gazdaságból. Az állami szabályozás bármennyire is szeretne kiterjeszkedni, éppen a fogyasztást nem tudja teljesen hatáskörébe vonni, a fogyasztó szuverenitása utat tör magának és piacot teremt. S a piac is azért nem tud egyeduralkodóvá válni, azért nem tudja teljesen kiszorítani az államot a gazdaságból, mert állami beavatkozások nélkül pusztán csak a piac szabályozása alatt olyan torzulások jönnének létre a fogyasztásban, amilyeneket a társadalom nem tudna elviselni. Másodszor, piacgazdaságban nemcsak az állam gazdasági szerepvállalásának szükségessége következik a fogyasztás létéből, hanem e szerepvállalás mértéke is a fogyasztás színvonalából és differenciáltságából. Minél gazdagabb és kiegyensúlyozottabb a társadalom, annál szélesebb körűen tudja nélkülözni az állam gazdasági beavatkozását. Harmadszor, az állam a jövedelem-színvonal emelkedése feltételeinek megteremtésével befolyásolja a fogyasztás volumenét, s így piacot is képes teremteni és a növekedést serkenteni. E növekedés feltétele és eredménye lehet a fogyasztás további növekedése. Ezzel erősíti a fogyasztói szuverenitást. De végbemehet fordított folyamat is. Az állam túlzott visszavonulása a gazdaságból teret enged negatív piaci folyamatok érvényesülésének, az ösztönző gazdaságpolitika elmaradása előbb-utóbb dekonjunktúrához vezet, csökken a reáljövedelmek és a fogyasztás színvonala, s a romló gazdasági helyzetben feléled az állam erőteljesebb gazdasági cselekvésének követelése. Ezt látjuk pl. ma az USA- ban, ahol a romló gazdasági helyzetben határozottan követelik az állam aktivitását az egészségügyi szervezet megreformálásában, s nagyobb tehervállalását annak fenntartásában és fejlesztésében, így vannak periódusok, amikor az állami szerepvállalás növekszik, s vannak, amikor csökken. Itt is valamilyen fajta ciklus érvényesül, hasonlóképpen, mint a konjunktúra ciklusa, s mondhatnék nem is függetlenül attól. Az állam szerepvállalása és a normális piac működése Ma az állam gazdasági szerepének csökkenését hangsúlyozzák, mert a korábbi periódusban túlságosan nagy volt az állami szerepvállalás. A piacgazdaság kiépülése feltételezi számos állami tevékenység megszüntetését. Ám a piac normális működése, mindenekelőtt egy növekvő gazdaság piacának a kiépülése, bizonyos állami funkciók megerősítését, sőt, újaknak a kiépítését feltételezi. Ma a gazdaság alapkérdése : mikor és mitől indul meg tartósan a GDP és a reáljövedelem (ezen belül a reálbér), valamint a reálfogyasztás legalább a lakosság többségére kiterjedő növekedése; az infláció olyan mérséklődése, amely nem elsősorban a kereslet visszaszorítására, hanem a kínálat növekedésére épül? Ez gazdaságunk, sőt társadalmunk legfontosabb gyakorlati kérdése. Nem könnyű kérdés. A hármas feladat (növekedés—egyensúly—stabilitás) egyidejű megvalósítása (kiváltképp számottevő külföldi segítség nélkül) a lehetetlenség határát súrolja. Vagyis nagyon gondos mérlegelésre van szükség, hogy a hármas feladat közül melyiket mennyire valósítsuk meg, mert valamennyire mind a hármat szükséges, de kellő gondosság nélkül akár mind a háromban is kudarcot vallhatunk. Az állam, a piac és a fogyasztás kapcsolata itt olyan formában jelentkezik, hogy a gazdaság stabilizálódása, növekedése, s benne a fogyasztás növekedése megindulásának érdekében az államnak olyan gazdaságpolitikát kell folytatnia, amely által a piaci felvevőképesség növekedése ösztönzőleg hat a gazdaság fejlődésére, növelve a foglalkoztatottság színvonalát és megfelelő kínálat biztosításával mérsékelve az inflációs folyamatokat. A feladat megoldási lehetőségeinek kimunkálásához számos szigorúan elméleti-közgazdasági probléma elemzése, megoldása is szükséges. Elméletileg is kutatni kell, hogy a gazdaságpolitika mai válaszai milyen perspektívát adnak az ország jövőjére nézve. Úgy tűnik, a mikor tekintetében a hivatalos állásfoglalást az optimizmus jellemzi (bár állandóan prolongálódik, mikortól kezdődik a javulás). A mitől tekintetében pedig az a vélemény, hogy előbb a pénzügyi szférában kell megzabolázni az elszabadult folyamatokat, s ha ez sikerült, akkor a konszolidáció átterjed a reálszférára is. Kétségtelen, hogy