Kereskedelmi Szemle, 1994 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
Hoch Róbert akadémikus a kelet-európai átalakulásról • Interjú, készítette Radnóti Éva Hoch Róbert számos cikket írt lapunk számára, hiszen kutatási területe felölelte a kereskedelem legtöbb problémakörét. A fogyasztásról, a fogyasztási struktúráról, az árakról, a jövedelmekről és a jövedelemelosztásról, a növekedésről és a növekedés útjáról, a belső piacról, az infrastruktúráról, a gazdasági nyitottságról közöltünk tőle cikkeket. Sajnos, ez az interjú, amelyet még tavaly adott lapunknak, már csak posztumusz interjúként jelenik meg. Fájó szívvel búcsúzunk tőle. — Évtizedeken át a marxizmus igaza melletti fő érv a létező szocializmus volt. Úgy tekinthetjük-e a kelet-európai átalakulást mint a marxizmus kudarcát? Az összefüggés nem a marxizmus igaza és a szocializmus első történelmi kísérletének sikere vagy kudarca közt van, hanem e siker vagy kudarc erősen befolyásolja, sőt meghatározza a marxizmus elfogadottságát vagy elutasítását. A szocializmus eszméjét és azután létező rendszerét keletkezésük óta támadják. Az általános támadás világszerte felerősödött az elmúlt évtizedben. Ennek az attaknak döntő fontosságú eleme volt Magyarországon is a nyolcvanas évek második felében a Marx tanai, kiváltképpen a marxista ökonómia elleni támadás. Azt bizonygatták, hogy a marxizmus érvényét veszítette, hogy a kapitalizmus nem arra fejlődik, amerre Marx szerint fejlődnie kellene, hogy a kapitalizmus valósítja meg, amit a szocializmustól vártunk, a szocializmus pedig történelmi tévedés. Ismerjük el, hogy a restaurációs erők offenzívája sikeres volt e szakaszon is. Ennek igen fontos oka, hogy a marxisták nem adtak (sem elméleti, sem tevőleges) választ egy sor alapvető kérdésre, amit a tényleges fejlődés vetett fel. Ám a sikert az is biztosította, hogy a támadás nemcsak külső volt. Az MSZMP Agit-Prop. Osztálya konferenciát rendezett Miskolcon 1988-ban. A felkért előadások kivétel nélkül a marxi közgazdaságtannak valamilyen lényeges pillérét támadták. Ott értettem meg, hogy az MSZMP akkori vezetése már feladta a szocialista rendszert Magyarországon. — Ön már a tudományos doktori disszertációjában is hevesen bírálta az értékkel vagy annak valamilyen módosult formájával arányos árak politikájának elméletét. Holott — legalábbis úgy tűnt — ez az árpolitikai elmélet felel meg leginkább a marxi értékelméletnek. Úgy tekinthetjük-e az Ön árelméleti felfogását, mint a marxi értékelmélet elvetését? Ez utóbbit pedig akkor nem volt szokásos bírálni. Ez a tagadás egyáltalán nem volt a marxi értékelmélet elvetése. A marxi ökonómiának — mint ez közismert — alapeleme az értékelmélet. De először is meghatározott piaci viszonyok működésének körülményei között választ ad arra, hogyan alakul az áringadozások centruma. Ám a marxi értékelmélet semmiképpen nem árpolitikai elmélet. Másodszor. Az pedig már végképp nem nyilvánvaló, nem volt az elmúlt évtizedekben sem, hogy a munkaértékelmélet (s bármely értékelmélet!) nem csak és nem is elsősorban árelmélet. A javak árarányainak hosszabb távú alakulását igen jól meg lehet magyarázni más értékelméletekkel, mondjuk az indifferencia-felületek elméletével, a határhaszon-elmélet jelenleg érvényes változatával. Önmagában akár a szocializmus elmélete is lehetne. (Közismert, hogy a baloldali szociáldemokraták is Keynes elméletét fogadták el, a neki megfelelő értékelmélettel. A történelem iróniája, hogy ma a keynesizmus is nagyon progresszív elméletnek számít. Azért sem kardinális pusztán árelmélet szempontjából a munkaérték-elmélet, mert segítségével úgysem lehet sem árakat, sem árpolitikát csinálni. Állandó felsőszintű rögeszme volt az ún. értékarányos árrendszer megteremtése, mint ami egyedül felel meg a marxizmusnak és a szocializmusnak. Újabb történelmi fintor: a nyugat-európai tőkésországokban közben kitalálták a többletértékadót (Value Added Tax, Mehrwertsteuer), amit Magyarország általános forgalmi adó (áfa) néven másolt le. Ez az adó lényegében azonos az értékarányos árrendszerrel, különösen ideáltípusa, az egykulcsos áfa. (Már a kétkulcsosig eljutottunk.) Az érvelés is ugyanaz: ez biztosítaná az erőforrások elosztásának a társadalmi vagy éppen nemzetközi optimumát. Nem kell sok szót vesztegetni arra.