Kereskedelmi Szemle, 1994 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-01 / 1. szám

Hoch Róbert akadémikus a kelet-európai átalakulásról • Interjú, készítette Radnóti Éva Hoch Róbert számos cikket írt lapunk számára, hiszen kutatási területe felölelte a kereskedelem legtöbb problémakörét. A fogyasztásról, a fogyasz­tási struktúráról, az árakról, a jövedelmekről és a jövedelemelosztásról, a növekedésről és a növeke­dés útjáról, a belső piacról, az infrastruktúráról, a gazdasági nyitottságról közöltünk tőle cikkeket. Sajnos, ez az interjú, amelyet még tavaly adott lapunknak, már csak posztumusz interjúként jele­nik meg. Fájó szívvel búcsúzunk tőle. — Évtizedeken át a marxizmus igaza melletti fő érv a létező szocializmus volt. Úgy tekinthet­­jük-e a kelet-európai átalakulást mint a mar­xizmus kudarcát? Az összefüggés nem a marxizmus igaza és a szo­cializmus első történelmi kísérletének sikere vagy kudarca közt van, hanem e siker vagy kudarc erő­sen befolyásolja, sőt meghatározza a marxizmus elfogadottságát vagy elutasítását. A szocializmus eszméjét és azután létező rendsze­rét keletkezésük óta támadják. Az általános táma­dás világszerte felerősödött az elmúlt évtizedben. Ennek az attaknak döntő fontosságú eleme volt Magyarországon is a nyolcvanas évek második fe­lében a Marx tanai, kiváltképpen a marxista öko­nómia elleni támadás. Azt bizonygatták, hogy a marxizmus érvényét veszítette, hogy a kapitalizmus nem arra fejlődik, amerre Marx szerint fejlődnie kellene, hogy a kapitalizmus valósítja meg, amit a szocializmustól vártunk, a szocializmus pedig tör­ténelmi tévedés. Ismerjük el, hogy a restaurációs erők offenzívája sikeres volt e szakaszon is. Ennek igen fontos oka, hogy a marxisták nem adtak (sem elméleti, sem tevőleges) választ egy sor alapvető kérdésre, amit a tényleges fejlődés vetett fel. Ám a sikert az is biztosította, hogy a támadás nemcsak külső volt. Az MSZMP Agit-Prop. Osztálya konferenciát rende­zett Miskolcon 1988-ban. A felkért előadások kivé­tel nélkül a marxi közgazdaságtannak valamilyen lényeges pillérét támadták. Ott értettem meg, hogy az MSZMP akkori vezetése már feladta a szocialis­ta rendszert Magyarországon. — Ön már a tudományos doktori disszertációjá­ban is hevesen bírálta az értékkel vagy annak valamilyen módosult formájával arányos árak politikájának elméletét. Holott — legalábbis úgy tűnt — ez az árpolitikai elmélet felel meg leginkább a marxi értékelméletnek. Úgy te­­kinthetjük-e az Ön árelméleti felfogását, mint a marxi értékelmélet elvetését? Ez utóbbit pe­dig akkor nem volt szokásos bírálni. Ez a tagadás egyáltalán nem volt a marxi értékel­mélet elvetése. A marxi ökonómiának — mint ez közismert — alapeleme az értékelmélet. De először is meghatározott piaci viszonyok működésének kö­rülményei között választ ad arra, hogyan alakul az áringadozások centruma. Ám a marxi értékelmélet semmiképpen nem árpolitikai elmélet. Másodszor. Az pedig már végképp nem nyilvánvaló, nem volt az elmúlt évtizedekben sem, hogy a munkaérték­elmélet (s bármely értékelmélet!) nem csak és nem is elsősorban árelmélet. A javak árarányainak hosszabb távú alakulását igen jól meg lehet magya­rázni más értékelméletekkel, mondjuk az indiffe­­rencia-felületek elméletével, a határhaszon-elmélet jelenleg érvényes változatával. Önmagában akár a szocializmus elmélete is lehetne. (Közismert, hogy a baloldali szociáldemokraták is Keynes elméletét fogadták el, a neki megfelelő értékelmélettel. A tör­ténelem iróniája, hogy ma a keynesizmus is nagyon progresszív elméletnek számít­. Azért sem kardinális pusztán árelmélet szem­pontjából a munkaérték-elmélet, mert segítségével úgysem lehet sem árakat, sem árpolitikát csinálni. Állandó felsőszintű rögeszme volt az ún. értékará­nyos árrendszer megteremtése, mint ami egyedül felel meg a marxizmusnak és a szocializmusnak. Újabb történelmi fintor: a nyugat-európai tőkésor­szágokban közben kitalálták a többletértékadót (Value Added Tax, Mehrwertsteuer), amit Ma­gyarország általános forgalmi adó (áfa) néven má­solt le. Ez az adó lényegében azonos az értékará­nyos árrendszerrel, különösen ideáltípusa, az egy­kulcsos áfa. (Már a kétkulcsosig eljutottunk.) Az érvelés is ugyanaz: ez biztosítaná az erőforrások elosztásának a társadalmi vagy éppen nemzetközi optimumát. Nem kell sok szót vesztegetni arra.

Next