KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1871
I. Egyházi dolgozatok gyakorlati használatra - Az igazság francziából. Kriza János
Az igazság* (Egyházi beszéd.) Monda neki Pilátus: Király vagy-e te ? felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok; én azért születtem , és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Valaki az igazságtól vagyon, hallgatja az én beszédemet. Monda neki Pilátus : Micsoda az igazság? Ján. 18. 37, 38. Az igazság az, a mi van, a mi volt, a mi lesz, a viszfénye Annak, a ki van, a ki volt és a ki leendő; isteni világosság, mely eloszlatja a sötétséget, a melynek közepette foly le az ember élete a bölcsőtől koporsójáig; kimondhatlan reménye Ádám minden gyermekének , a ki gondolkozik, a ki keresi a valót, és imádkozik; igazság a czélpont, mely felé halad az öszszes emberiség, bizonyos öntudatlan és ellenállhatlan erőtől izgatva. A mindenségben, ennek tüneményeiben és törvényeiben igazság a tudomány; az eseményekben, miket a nemzedékek csak tévelyekkel és mondákkal átszőve adnak át utódaiknak, igazság a történelem, a láthatatlan világban, a lelkiismeretben, az ember és isten közötti viszonylatban, igazság a vallás, s mindenütt az a legfőbb jó. — Tegyük fel, nmi, hogy egy isteni kijelentéssel megbízott próféta egyszerre megjelennék azzal az ígéretével, hogy véget vet minden kételyeinknek, s megajándékoz a teljes és tökéletes igazsággal, az isten és az ő tökélyei, a világ és ennek eredete, az ember és rendeltetése felőli igazsággal, teljes ismeretével minden lelkünket nyugtalanító kérdésnek, értelmünket fárasztó rejtélynek, a végest és végetlent, a jelen és a ffontáli életet felvilágosító igazsággal : mily határtalan lenne akkor a mi lelkesedésünk! Képzelhető-e valami felségesb öröm, elragadtatás, mint az igazság barátjáé, kinek eszmeszárnyait nem nyűgözik többé kétség és bizonytalanság kötelékei; a ki nem kénytelen többé alig tört ösvényeken, sűrű bozótok és mélységek között, nagy bajjal fáradsággal hatolni elő még soha meg nem járt magaslatok felé, sőt feljutva immár a szent hegy *) La vérité. Sermon préché a Genéve dans les temples de Saint-Pierre et de Saint-Gervais, les 3 et 10 octobre 1869 par I. Vioilier, pasteur