KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1873
II. Hittan-bölcselmiek - Korunk gondolkodása és a régi hit és vallás közti meghasonlás. Bellowstól angolból Kovácsi Antal.
G KORUNK GONDOLKODÁSA ÉSA RÉGI HIT vezetőket és gyönyöröket, semmi nehézséget sem talál ennek megértésében és igazolásában. Nem különben a gondatlan, önző, érzéki és léha emberek hasonlóképpen soha sem igen kedveltették a vallásos és kiválóan komoly emberek nyugodtságát, hitét és szokásait. Ezek folytonos szemrehányások és unalmas emlékeztetések voltak reájok nézve s feddő szentségekért kinevettetést, képmutatássali vádoltatást, megvetést kellett szenvedniök. Azonban mig ez igy folyt, az előbbi kor fiatalsága és léhasága várva várta , hogy eljöjjön az idő, midőn kénytelen lesz gondtalanságától megválni és megtérni; sőt világias és megvető érzelmeit még le is csillapíthatja szivének bensejében az igaz hit és igaz kegyesség által, melyet eddig kigúnyolt. A tanító és tanítvány közti régi viszony világosan rajzolja azt az érzést, amelylyel a fiatalság és könynyelműség a szabályozott hit és kegyesség iránt ezelőtt egy vagy két nemzedékkel viseltetett. Az iskolás ,gyermek, valóban, most is feljogosítva gondolja magát, hogy tanítójának gúnyneveket adjon, hogy tréfát űzzön vele s tanuló társai között nagy léhasággal bánjék az iskola tanításával és annak minden szabályaival. Mindamellett mégis őszintén tiszteli tanítóját, hiszen benne és tanításában, és attól kimaradhatatlan hasznot vár, készítvén magát jövendő pályájára. Ez történt atyáink vallásosságával és kegyességével is. Az emberek mélyen tisztelték a hitet, a kegyességben elöljárókat, s a hitben és gyakorlatban kitűnő szent embereket, habár a fiatalságnak megvoltak a maga igen és de kifogásai, a templombajárás iránti ellenszenve, az istenes életet ki is nevette, és az emberek nagyobb része valamint most is nem sokat adott a kegyesség kötelezéseire, és az áhitatossság gyakorlatára. De azon viszszásság, melyre mostan a ti figyelmeteket fel kívánom hívni, egészen különbözik attól a természetes ellenszegüléstől, melylyel az ifjúság a komoly gondolkodás, a vidámság a komoly tárgyak, a jelen élvezetében elmerültek a jövő gondjai vagy a magok alsóbb rendű és felületesebb képességeik és érzéseik használatához ragaszkodók, amagok mélyebb és nemesebb természetük ösztönzése és követelése iránt viseltetnek. Hogy a test ne készséggel és minden küzdelem nélkül hódoljon a szellemnek; hogy a gondtalanság ne könynyen változzék át komolysággá; hogy az ifjúság ne könynyen öltse fel az érett kor moráljának ruháját, vagy az érettebb évek érzelmeit és szokásait; hogy az élénk, üdes vágyakodó teremtmény, ki csak most lépett e világba, s ennek szebb