KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1914

I. Önálló cikkek, tanulmányok, költemények - Dr. Borbély István: A magyar unitárius egyház hitelvei a XVI. században

KERESZTÉNY MAGVETŐ. XLIX. évfolyam. Január-Február. 1. füzet. A magyar unitárius egyház hitelvei a XVI. században. irta: Dr. Borbély István. Az alábbi tanulmány célja :megmutatni, hogy a ma­gyar unitárius vallásnak a XVI. száza­d folyamán ,melyek voltak hitelvei; valamint, hogy a magyar állam a XVII. században mind szabadon terjeszthető hitelvek alapján ismerte el vallá­sközöns­é­gün­­ket önálló és egyenjogú egy­háznak. A magyar unitáriz­mus Dávid Ferenc idejében három fejlődési fokon ment át. Első volt a reformált kálviniz­mus. Ez a fejlődési fok ,a tiszta kálvinizmustól (amelyet pl. Melius­­is hirdetett) csak néhány tételben különbözött; maga a különbség azonban nem volt oly lényegbe vágó és nagy, hogy annak alapján új hitnek nevezhetnők. Má­sodik volt­­a Serveto hitrendszerén fölépült antitrinita­rizmu­s. Eddigelé socinianus álláspontnak mondották ezt, pedig hibásan. Dávid Ferenc 1571-ig nem állott Socinus hatálya alatt. Az unitárizmusnak az a formája, amelyet Dá­vid Ferenc különböző könyveiben 1571-ig kifejtett, nem­hogy nem volt sociniánnus, de mint ezt tanulmányom folyamán irré­szletesen l­izisgálom és­­sok idézet­t­el igazolom — antitrinitáriusnak is alig-alig nevezhető. Az összes különb­ség­, amely őket a kálvinistáktól elválasztá, a következő volt: Dávidék nem hitték a trinitást egységnek, de külön­külön az Atyát is, meg a Fiút is Istennek­­tartották oly­formán, hogy ezen egyenlők között az Atya az első. A szent Lélekről a kálvinistáik azt tanították, hogy az az Atyával és Fiúval egyenlő Isten és imádandó. Dávidék nem vallották imádandónak, ellenben ők is Isten lelkének tar- Keresztény Magvető 1914. 1

Next