KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1914
I. Önálló cikkek, tanulmányok, költemények - Dr. Borbély István: A magyar unitárius egyház hitelvei a XVI. században
KERESZTÉNY MAGVETŐ. XLIX. évfolyam. Január-Február. 1. füzet. A magyar unitárius egyház hitelvei a XVI. században. irta: Dr. Borbély István. Az alábbi tanulmány célja :megmutatni, hogy a magyar unitárius vallásnak a XVI. század folyamán ,melyek voltak hitelvei; valamint, hogy a magyar állam a XVII. században mind szabadon terjeszthető hitelvek alapján ismerte el vallásközönségünket önálló és egyenjogú egyháznak. A magyar unitárizmus Dávid Ferenc idejében három fejlődési fokon ment át. Első volt a reformált kálvinizmus. Ez a fejlődési fok ,a tiszta kálvinizmustól (amelyet pl. Meliusis hirdetett) csak néhány tételben különbözött; maga a különbség azonban nem volt oly lényegbe vágó és nagy, hogy annak alapján új hitnek nevezhetnők. Második volta Serveto hitrendszerén fölépült antitrinitarizmus. Eddigelé socinianus álláspontnak mondották ezt, pedig hibásan. Dávid Ferenc 1571-ig nem állott Socinus hatálya alatt. Az unitárizmusnak az a formája, amelyet Dávid Ferenc különböző könyveiben 1571-ig kifejtett, nemhogy nem volt sociniánnus, de mint ezt tanulmányom folyamán irrészletesen lizisgálom éssok idézettel igazolom — antitrinitáriusnak is alig-alig nevezhető. Az összes különbség, amely őket a kálvinistáktól elválasztá, a következő volt: Dávidék nem hitték a trinitást egységnek, de különkülön az Atyát is, meg a Fiút is Istennektartották olyformán, hogy ezen egyenlők között az Atya az első. A szent Lélekről a kálvinistáik azt tanították, hogy az az Atyával és Fiúval egyenlő Isten és imádandó. Dávidék nem vallották imádandónak, ellenben ők is Isten lelkének tar- Keresztény Magvető 1914. 1