KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1922
1. szám - A „Keresztény Magvető" olvasóihoz
2 A KERESZTÉNY MAGVETŐ OLVASÓIHOZ tül egynek sem volt annyi papirosa, hogy az utolsó füzet kinyomását vállalhatta volna. Aztán jött a megszállás és a szenvedések és a könnyes fájdalmak ideje. Az az idő, mikor a csapásoktól és a tragikus sorsfordulattól elkábultan tanácstalanul álltunk s remegő és minden áron bízni és remélni akaró lélekkel vártuk a holnapot, vártuk azt, ami nem jött el. Ezeknek a napoknak és éveknek nagyobb volt a fájdalma és a golgothás keresztje nehezebb, hogy sem állandó lelki depressziónk mellett a folyóirat megindítására, illetőleg tovább folytatására gondolhattunk volna. Ez az idő is eltelt, íme átéltük azt, amitől kezdetben — azt hittük — a szívünk szakad meg. Folyóiratunk új államjog helyzetben, tehát gyökeresen megváltozott új viszonyok között, meglehet, hogy új célkitűzésével és erősebb, meggyarapodott eszközökkel folytatja életét. E korszakos fordulónál visszatekintve arra a nyolc esztendőre, amelynek a szerkesztőség élén álltunk, kedves kötelességünknek tartjuk hálás köszönetünket kifejezni annak a kis írói körnek, amely bizalommal kereste fel a folyóirat hasábjait tanulmányai közlésére és anyagi jutalomra nem nézve, az ügy iránt v jó szeretetből oly készségesen támogattak és az olvasóknak és előfizetőknek, akik áldozó lélekkel hozták el adójukat s tették lehetővé, hogy folyóiratunkat nagyon szerény eszközökkel saját erején fenntarthattuk. Az Unitárius Irodalmi Társaság megalakulása után mi visszavonulunk. Az új szerkesztőknek kívánjuk, hogy azt a célt, melyet folyóiratunk félszáz év alatt nem sikertelenül munkált, ugyanolyan önzetlen lélekkel és buzgósággal, de sokkal nagyobb sikerrel és eredménnyel évek hosszú során át szolgálhassák ! DR. GÁL KELEMEN ÉS PÁLFI LŐRINC.