KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1924
IV. Történelmiek, életiratok - Borbély István dr. : A mai unitárius hitelvek kialakulásának története. II.—IV.
5 A MAI UNITÁRIUS HITELVEK KIALAKULÁSÁNAKi TÖRTÉNET® fordulni. Jósolni — úgymond Socinus — sem nem akar, sem nem tud. E levelezés (mely magyar nyelven eddig ismeretlen volt) érdekes adaléka a lengyel—erdélyi összeköttetés történetének. Látszik belőle, hogy Socinus nagy tekintélyét Kolozsváron még azok is elismerték, akik különben nem mindenben értettek vele egyet. Spangenberg Kolozsvárról való eltávozása után is fenntartotta Socinussal összeköttetését, miként ezt az idézett Bibliotheca Fratrum Polonorum-ban fennmaradt további Socinusféle levelek igazolják. Pedig hogy közöttük egyebek mellett a christologiában is (bár, mint Locinus ismertetésénél látni fogjuk, nem lényegbe vágó) különbség volt, azt Spangenbergnek száműzetése után 1610. május 18-án Németországból a rakowi lengyel unitáriusokhoz küldött „Everhards Spangenbergs Brieff von Antorff, geschrieben an einer Schwester der gemein die man nennet der Polnischen Brudern" c. levele bizonyítja, mely levelet Bock i. m. 88—89. lapján ismertetett. Locinus ezenkívül levelezésben állott magával Enyedivel is. 1596. szept. 16-án Krakkóból Kolozsvárra Enyedi Györgyhöz küldött levele — melynek kivonatát magyar fordításban Jakab Elek közölte a Keresztény Magvető XXV. köt. 144—150 lapjain — érdekesen mutatja a christologiában egyfelől a Pauli és Enyedi, másfelől a Locinus Faustus felfogása közötti különbséget. E levél olvasásakor azonban egy különös dolog ötlik szemünkbe. Socinus egy korábbi levelében (melynek szövege ma ismeretlen) arra kérte Enyedit, hogy irná meg neki bizalmasan s őszintén, mint vélekedik Krisztus imádása-tanáról s ezzel kapcsolatban közölje, hogy a közte (Locinus közt) és Dávid Ferenc is között fennálló idevonatkozó véleménykülönbségről mi a nézeted) Enyedi válaszolt e kérésre, de levelének hiteles szövegét söntén nem ismerjük, tartalmából is csak annyit tudunk, amennyit Locinusnak a Bibliotheca Fratrum Polonorum 1. köt. 483 . köv. lapjain Enyedihez küldött viszontválasza fenntartott. E viszontválaszban Locinus a tényállást úgy tünteti fel, mintha Enyedi a vitakérdést igy formulázta volna: imádandó-e Krisztus vagy nem ? Minthogy pedig a biblia az imádást expressis verbis nem rendeli el, ennélfogva Enyedi szerint Krisztust jogosan nem is imádhatjuk, tehát ne is imádjuk. („ ... ita nos nullo modo posse Christum jure invocare".) Locinus felfogása e tárgyban viszont az, hogy „Enyedi az imádás lehetősége kérdését az imádás szükségességévé változtatta, holott itt nem az a kérdés, hogy kell-e imádni a Krisztust, hanem az, hogy jogosan lehet-e ? Kétkedni abban, hogy Krisztust lehet-e imádni, annyi mint kétlem, hogy ő valóban a mi királyunk, akinek hatalma van minket meghallgatni és megsegíteni. Ennélfogva Krisztust jog szerint lehet imádni (Christum jure a nobis invocari posse)." Nem tudjuk ellenőrizni, hogy Locinus csakugyan helyesen foglalta-e össze Enyedi Györgynek véleményét e tárgyról. Ha azonban az e levélben levő Enyedi-