KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1941
1. Hittani és bölcseleti dolgozatok - Vallás-e az unitárizmus vagy világnézet. Simén Dániel
Vallás- e az unitárizmus vagy világnézet é vében van egy igen érdekes megjegyzése, mely felette megszívlelendő. Szerinte: „Az áriái népfajok örökölték az észnek és a szívnek azt a szerencsés egyensúlyát, melynél fogva sem az ész nem nyomja el a szívet, sem a szív nem burjánzik az ész rovására." Vagyis közülünk teljesedik ki az az egyetemes ember, ki egyszerre lehet tudós, hívő és művész. Vallásos megfogalmazásban az unitárizmus is erre törekszik, mert hiszen emelkedett, tiszta vallásosság el sem képzelhető az ismeret és érzés összehatása nélkül. Szerintünk a vallás nem vak érzés, sem puszta ismeret. Külön-külön egyik sem vezethet Istenhez. Az állat érez, de nem tud vallásos lenni, mert nincs hatalmában az ismeret. Az Isten és ember szeretete tudást is foglal magában. Azt mondhatnók, hogy a legemelkedettebb és legerősebb hit, valamint a legmélyebb bizalom és szeretet a legteljesebb tudással karöltve jár. „Tudom kinek hittem a vallás klasszikus, örök nyelve. Ez a kiegyensúlyozottság adja meg az unitárizmusnak a felekezetfölöttiségét és fölényét. De csak úgy, ha vallás marad és nem világnézet. Viszont jogosan elvárja híveitől, hogy ne csak megismerjék, hanem törődjenek a sorsával, szeressék. Az ész nem harcol és nem bizonyít ott, ahol a szív néma. Egy eszmény csak úgy lesz életcél, ha megismerem s azt vallásommá emelve úgy szeretem és úgy követem, hogy saját meleg véremmel és életemmel táplálom-Ezt a pelikánsorsot a vallásom tőlem, mint intelligens és öntudatos unitáriustól nem csak elvárja, hanem egyenesen megköveteli. Ugyanakkor hivatásának páratlan betöltésében busásan visszafizeti. Az unitárizmus egyedülálló hivatásáról szeretnék egy pár szót ejteni, hogy megállapításom valóságként hasson. Egy amerikai gondolkozó a vallás hivatásáról értekezvén a következő kijelentést tette. „A vallás minden idők legnagyobb erőtartaléka, de kétértelmű hatással Vagyis mélységéből egykép törnek fel a lendítő, szikrázó gondolatok és a sáppadt, kerékkötő, babonás eszmék. Egyformán gyógyít és elhervaszt, fölemel és sárban felejt. S ez a kétértelmű hatás onnan származik, hogy a vallás nem tudta vagy nem akarta megoldani a hagyomány és a haladás közti éles ellentétet. Vagy túlságosan megcsontosodott s akkor könyörtelen vétót kiáltott oda minden moccanásnak, vagy szertelen rajongásban élte ki torzult önmagát. Az unitárizmus, úgy érzem, kivételt képez ez általános megállapítás alól, mert a legnemesebb konzervatizmust a meglendüle-