KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1944

1. füzet - A szerkesztőség köszönti az olvasót

A szerkesztőség köszönti az olvasót, arra kötelezik a szerkesztőséget, hogy a „Keresztény Mag­vető"-t a ma folyóiratává tegye, melyben a múlt csak tanul­ságként, útmutatásként s nem önmagáért szerepel. Egyebekben a zajló élet adta kérdésekre hozzon a folyóirat feleletet, mint ahogy az a jó magvetőhöz illik, aki nem elégedhetik meg azzal, hogy egykor a magot elvetette, nem merülhet el egyre vissza­­emlékezéseiben, mely a magvetés tavaszi emlékeit idézi csupán, de élővé azt többé nem teszi, hanem óvnia és védenie kell a ve­tést kártól, madártól, tűztől, árvíztől, amennyire lehet, sőt ka­pával, öntözgetéssel fejlesztenie is kell azt, míg végül az ara­tást is elvégzi bátran. A sok feladat között, amelyeket a változó idők hoztak, év­tizedek óta megoldásra vár egyházi életünkben az a sok „re­form", melyről szájjal és tollal, már annyi óhaj hangzott el az­ egyházközségi gyűlésektől a Főtanácsig, pohárköszöntőtől a prédikációig, egyházi tagjaink beszédeitől, kiküldött bizottsá­gok jelentéséig az unitárius lelkekben. Természetesen a „Ke­resztény Magvető" nem alkotmányos testület, ezeket a „refor­mokat" megvalósítani hivatva, nincs. Hivatása azonban mind­azoknak az alapoknak tudományos megvizsgálása, melyekre ezeknek „reformoknak" épülniök kell, ha értékest és maradan­dót akarunk alkotni bennök és velük. Éppen ezért a szerkesztő­ség legelső feladatának azt választotta ki, hogy ezeknek a re­formoknak tudományos alapjairól vitatkozást indít. Senki ne nézzen tehát úgy azokra a cikkekre, melyek ebből a tárgy­körből a „Keresztény Magvető"-ben megjelennek, mintha a­­zok kizárólagos útmutatásokat kívánnának adni a rég­óta vágyót reformok tudományos alapjairól,­­ hanem fogadja minden olvasó úgy azokat, mint ahogyan íróik és a szerkesztőség tervezték: vita­indítóknak, a kérdés felvetői­nek, kalákába hívogatóinak, melyben együtt, közösen végezzük el a munkát mindazokkal, akik hajlandók résztvenni benne. A szerkesztőség tartozik annyival azoknak az íróknak, akik ezeket a bevezető értekezéseket magukra vállalták, hogy védelmükben elmondja: nehéz és hálátlan feladatot teljesítenek. Egy-egy ilyen reformot a kérdés tudományos megvitatásának hosszú évtizedei kellett volna, hogy megelőzzenek. Hiszen ez óhaj magában nem elég, a főtanácsi határozat pedig már túl sok ahhoz, hogy a végrehajtott reform ne legyen íróasztal, vagy éppen fehérasztal szagú, ne hordja magán a dilettantizmus.

Next