KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1977
1. szám - Dr. Kovács Lajos: A román parasztság 1907-es felkelése
A fájdalmas veszteség és keserű gyász azonban végképpen meg nem törhet minket. Bár tudjuk, hogy Isten urai nem a mi utaink, Isten gondolatai nem a mi gondolataink, mégis mulandó, véges voltunkban hitünket és reménykedésünket ezekben a megpróbáló napokban is gondviselő Istenünkbe vetjük. Ez a rendíthetetlen, legyőzhetetlen hit és bizalom újra talpra állít és kiformálja bennünk a magasrendű embert, a segítség után áhítozókhoz simogató gondoskodással lehajló szamaritánust, a testvéri szeretet evangéliumi parancsát öntudatos lélekkel cselekvő Jézustanítványt. Hozzátok, mai jézustanítványokhoz hangzik sürgető üzenetem és kérésem: ti mindnyájan velünk együtt tegyetek szent tanúbizonyságot arról, hogy mint hazánk előmenetelét szíveteken hordozó, hűséges állampolgárok, mint hivő keresztények és öntudatos unitáriusok segítségére siettek azoknak, akiknek segítségre ma olyan parancsoló szükségük van. Ne csak a feleslegesből adjatok, hanem úgy nyújtsátok segítségeteket hazánk áldott közössége felé, hogy az lélek szerinti, erőtökhöz valóban méltó, igazi áldozat legyen. Ezért a mindenik CEC. egységnél működő ,,1977 sz. földrengés károsultak megsegélyezése — Cont 1977 Ajutorare Sinistral Cutremur — számlára" fizessétek be mielőbb azt az összeget, amellyel hazánkat ezekben a nehéz órákban segíteni óhajtjátok. És ne legyen közületek egy se, aki ez áldozathozatalból közömbös lélekkel kivonja magát. Isten áldása legyen adakozó híveinken, országunk vezetőin, minden állampolgárán és Szocialista Köztársaságunkon. Atyafiságos üdvözlettel és főpásztori szeretettel. Dr. KOVÁCS LAJOS püspök A ROMÁN PARASZTSÁG 1907-ES FELKELÉSE Hetven évvel ezelőtt a társadalmi felszabadulásért vívott évszázados harc egyik jelentős mozzanata rázkódtatta meg az országot. A földnélküli, végtelen nyomorban élő, kiuzsorázott és elnyomott parasztok, miután évtizedeken át hasztalanul kérték csupán azt a kis földet, amin dolgoztak, vagy legalább a földbérleti rendszer szabályozását, 1907 télutóján a maguk kezébe ragadták az igazságtevést. A felkelés döntő okai: az élelemhiány, földhiány, a teljes létbizonytalanság, de leginkább a falusi ember munkáját és szükségleteit kizsákmányoló igazságtalan rendszer. Az elavult társadalmi viszonyok fő tartópillére és egyben a felkelés célpontja a bojári nagybirtok volt, amely uralta az ország mezőgazdasági rendszerét. Egykorú statisztikák szerint a nagybirtokosok maroknyi csoportja tartotta kezében az összes, földterület több mint ötven százalékát, míg az egész parasztságnak kevesebb mint negyven százaléka jutott. A föld további része az állam, az egyház vagy a tőkés társaságok tulajdona volt. A parasztság nagy része vagy egyáltalán nem rendelkez