KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1979
1. szám - Dr. Kovács Lajos: Újévi köszöntő
Dr. KOVÁCS LAJOS ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ Az új esztendő első reggelén, hála- és dicsőítő zsoltárt énekelve, az evangélium üzenetére figyelve és buzgó áhítattal imádkozva, bizodalmunkkal és reménységünkkel, első gondolatunkkal és első fohászunkkal gondviselő Atyánkba, megingathatatlan kősziklánkba kapaszkodunk. Az óesztendőtől való búcsúzásnak és az újév köszöntésének ünnepi hangulatában mulandó voltunkra, gyarlóságunkra, tőle való teljes függésünkre fokozott mértékben ráeszmélve, tiszta áhítatunkkal lélekszerinti áldozatot mutatunk be előtte. Jézus tanításainak a szellemében Tőle kérünk és várunk segítséget, útmutatást és áldást az esztendő feladatainak sikeres elvégzésére. Ezen a napon az újévi hangulat a szokottnál még áhítatosabb, még bensőségesebb. Hiszen az 1979-ik esztendő egyházunk történelmének jelentős évfordulója, november 15-én 400 esztendeje lesz annak, hogy egyházalapító első püspökünk, Dávid Ferenc a dévai várban az eszme diadaláért mártírhalált szenvedett. Ez a körülmény hangsúlyozottabbá teszi a ma kimondott szót, ünnepélyesebbé magasztosítja az ezen a napon elhangzó köszöntést. Bibliai ismereteinkből tudjuk, hogy az ószövetségi törvény előírásai értelmében minden hetedik év ún. szombatév, az ünneplésnek, az imádkozásnak, a munkától való tartózkodásnak éve volt. A hétszer hét év után következett ötvenedik esztendőben, a kürtölés évének első napján megszólaltak a hegyeken és halmokon a kürtök és meghirdették a szent évet. A Lukács szerinti evangélium 4. fejezetében színes, hangulatos tudósítást olvasunk arról, hogy Jézus nyilvános tanításainak kezdetén miképpen lépett fel a názáreti zsinagógában és miképpen mondotta el az ott jelenlevők előtt Ézsaiás próféta szavai alapján tulajdonképpeni programbeszédét: ,,Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem . . . hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét." Az az esztendő, amikor Jézus a nyilvánosság elé lépett és az Isten országáról szóló tanítását, az Isten- és emberszeretet magasztos örömüzenetét népe körében hirdetni kezdte, valóban az Úrnak kedves, áldott esztendeje volt. Amit hirdetett, meg is cselekedte; a magasrendű eszményt, amiért élt, halálával megpecsételte. De a Jézus által meghirdetett kedves esztendő az Ószövetség szombat- vagy jubileumi évétől abban a lényeges pontban különbözik, hogy nem pihenésre, a munkától való tartózkodásra hív fel, hanem a jónak, az igaznak, a ne