KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1990
1. szám - Dr. Kovács Lajos: Újévi pásztorlevél
ÚJÉVI PÁSZTORLEVÉL Kedves Atyámfiai, szeretett testvéreim! A 8-ik Zsoltár, amelyet valamikor régen, két és fél évezreddel ezelőtt az izraelita gyülekezet mély áhítattal énekelt, így kezdődik és végződik: „Mi Urunk, Istenünk, milyenséges a te neved az egész földön." A zsoltárban azonban nem csupán Isten dicsőítése hangzik, hanem ezt is olvashatjuk: „Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla és gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted mindeneken." Ezekben a szavakban egy teljesen új, addig világosan meg nem fogalmazott, jelentőségében egyedülálló mondanivaló jut kifejezésre, amelynek lényege az, hogy észreveszi az embert. A zsoltár egy mindig időszerű, egyszerre Isten és ember, a Teremtő és a teremtett felé hangzó, gyönyörű himnusz, amely az ember erejét, nagyságát zengi, de ugyanakkor erőteljes figyelmeztetést is tartalmaz, amely abban áll, hogy az embernek fel kell ismernie, tudomásul kell vennie, hogy mindaz, ami őt a föld minden java fölött uralkodóvá teszi, Istentől jön és a gyarló, múlandó embernek végülis az örök törvényszerűség értelmében Istenhez kell visszatérnie, benne kell megnyugodnia. Kedves Atyámfiai, Testvéreim! Újév reggelén azért építem mondanivalómat a 8. Zsoltárra, mert az a ma hívő, becsülettel dolgozó és áhítatos lélekkel imádkozó keresztény és közelebbről unitárius ember felé hangzó üzenetet tartalmaz. Nekünk, unitáriusoknak minden időben első és utolsó gondolatunk a gondviselő Istenben való feltétlen, diadalmas hit és bizalom volt. Erre a megingathatatlan alapra építettük és építjük a jézusi hit- és erkölcstan tanításain felépülő valláserkölcsi életprogramunkat, amelynek középpontjában az ember, a testvér, a felebarát áll. Mi hiszünk abban, hogy Isten gondot visel reánk, de ugyanakkor szent felelősséget is ruház reánk. Mi, akiknek eszménye több mint négyszáz éves történelmünk folyamán mindig az evangéliumi alapon álló, magasrendű ember volt, hisszük és hirdetjük, hogy ez a világ jó, és abban érvényesülnie kell mindannak, ami jó, igazságos, békés, becsületes, ami az embert a szó nemes értelmében emberré, a teremtés koronájává teszi. Ezért ennek az esztendőnek a folyamán is úgy kell hivatásunkat teljesítenünk, hogy abban elsősorban, mindenekelőtt gondviselő istenünk iránti feltétlen hitünk jusson kifejezésre. Ugyanakkor, felelősségünk teljes tudatában részt kell vennünk minden olyan nemes törekvésben, mely a nemzeti elfogultság és felekezeti kötöttségek, bosszú és gyűlölet fölött álló békésebb, áldottabb világot hirdeti és munkálja. Ebben a szent törekvésben és munkában nekünk, az unitárius lelki közösségnek is hivat