KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1991
1. szám - Dr. Kovács Lajos: Újévi pásztorlevél
ÚJÉVI PÁSZTORLEVÉL Ünneplő gyülekezet, szeretett híveim, atyámfiai! Újesztendő reggelén, amikor templomainkban lelkészeink ajkairól már elhangzott a tovatűnt esztendőt búcsúztató és az ismeretlen újévet köszöntő evangéliumi örömüzenet, ünnepi érzések között ismétlem a legnagyobb keresztény misszionárius, Pál apostol szavain keresztül a Jézus szellemében megfogant, mindig időszerű alábbi útmutatást: „Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak . . . azokat cselekedjétek és a békességnek Istene veletek lesz." Ezelőtt egy esztendővel, újév reggelén, a hosszú, kegyetlen évtizedek után, a visszanyert szabadság remegő áhítatában szavakban ki nem fejezhető, boldog érzések között ismételtük a zsoltáríró szavait: „Akkor szánk megtelt nevetéssel, nyelvünk pedig ingadozással". Aztán fokozatosan mind nagyobb mértékben arra kellett ráeszmélnünk, hogy ez a szabadság még nem az igazi. Isten iránti hálaadással mondhatjuk el, hogy a nagy változást követő időszakban egyházaink, köztük az unitárius egyház is, egész népünkkel együtt feltétlen élniakarásukról nagyszerű bizonyságot tettek. Ugyanakkor azt is meg kellett tanulnunk, hogy az eszményi emberi élethez vezető úton még öntudatos feladatok várnak ránk, mert az élet küzdelem a jó és a rossz között és ez a küzdelem nem mindig nemes fegyverekkel folyik. De tántoríthatatlanul hinnünk kell a jó, a szép, az igaz, egyszóval a szeretet végső győzelmében. Hangzik felénk a feltétlen kettős követelmény, az Isten- és emberszeretet parancsolata. Nekünk, akik a názáreti Jézus tanításai igazi hordozóinak tekintjük magunkat, ennek az esztendőnek a folyamán is Jézustanítványi voltunkról újra meg újra tanúbizonyságot kell tennünk. Az élet nagy kérdéseiben való helyes eligazodásunkban legfőbb mértékünknek az egyetemes alapokon felépülő jézusi életszemléletnek és evangéliumi erkölcstannak kell lennie, amely ember és ember, zsidó vagy szamaritánus között nem tesz különbséget. Életprogramunk, miként a múltban volt, ebben az esztendőben is csak ez lehet: mint minden igazán haladó gondolat és eszme öntudatos hirdetői, támogatói és cselekvői, lelki arcunkkal azok felé kell fordulnunk, akik az egyetemes, nemzeti és felekezeti megkülönböztetések felett álló magasrendű életet példaadásukkal, általános emberi magatartásukkal és naponkénti cselekedeteikkel megvalósítani igyekeznek. 1