Keresztyén Igazság, 1944 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1944-01-01 / 1. szám

2 Most, most van itt a legfőbb ideje annak, hogy megmutassa világmeggyőzőerejét a szentek hite és türelme! Az a hit, mely szilárdan, megingathatatlanul a diadalmas Krisztusra függesztve tekintetét, bátran, rendületlenül kérdi: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Kicsoda szakaszhat el minket Krisztus szeretetétől, — nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhség vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver-e? Róm. 8, 35. Ha akkora hitetek volna, mondja Krisztus Urunk, mint egy mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: menj el innen amoda, elmenne és semmi lehetetlen nem volna néktek. Máté ev. 17, 20. Ezt az Igén nevelkedett és az Igéből élő hitet mindeddig nem érte és ezután sem érheti csalódás, mert egyfelől annyira pesszimisztikus, hogy semmit sem vár ettől a világtól, melyről tudja, hogy a gonoszban vesztegel s azért neki nem meglepetés, ha a legszörnyűbb dolgok történnek ebben a világban, hiszen mindezek előre megírattak, hogy lássuk az idők jeleit és éberek legyünk. De ugyan az a hit másfelől határtalan optimizmussal tele, mert ismeri Krisztusnak bűnön és halálon diadalmaskodó hatalmát. Ennek a hitnek alázatos képviseletében lépjük át folyóiratunkkal az új esztendő küszöbét és lépünk be a tizenegyedik folyammal a második évtizedbe. Huszonöt évvel ezelőtt egyik egyházi lapunk, az Evangélikus Egyházi Élet, mely annak idején ugyancsak hitvallásos evangéliumi alapon igyekezett szolgálni egyházunk lelki megújhodását, az idők mostohasága miatt kénytelen volt beszüntetni megjelenését. Mi még Isten kegyelméből tovább dolgozhatunk. Az ő további megsegítő kegyelmére támaszkodva kérjük munkatársaink és olvasóink velünk imádkozni és dolgozni kész szeretetének támogatását abban a jó bizodalomban, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Urban.1). Dr. Prolné Károly: „Az istenek halála.“*) Merezskovszkij a nemrégiben elhúnyt, Párisban emigrációban élt orosz író még a századforduló táján írta meg Julianus aposztatáról „Az istenek halála“ címen nagy regényét. Magyar fordítása már régen megjelent, de most újból kiadták s ez a körülmény jó alkalmul szolgál arra, hogy foglalkozzunk evvel a „regény“-nyel. Mert regény ugyan formája szerint, de ennél sokkal több is. Merezskovszkij az ihletett művészek mélyen látó tekintetével nézi és figyeli meg az örök embert, sokszor csak egy-egy ecsetvonással, de mesteri kézzel vetíti elénk az arcokat. Hozzá ez a regénye pompás korkép, élnek az alakjai, szinte *) V. ö. Merezskovszkij Dimitrij Szergiejevics: „Az istenek halála. Julián apostata.“ Budapest: Franklin-Társulat.