Kertészet és Szőlészet, 1970 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1970-07-15 / 14. szám
19. ÉVFOLYAM 1970. JÚLIUS A TARTALOMBÓL Nemcsak a nagyüzemekben szükséges a növényvédelem A mezőgazdasági termékértékesítési szerződések A Venló növényház termesztéstechnológiai tapasztalatai Új, minősített gyümölcsfajták Az alma gáztárolásának új módja Új gyomirtószerek szőlőben A szőlő termésbecslése bogyószámlálással A borok melegkezelése Képes hírek a nagyvilágból Házunk tája Címképünk: A Fővárosi Növényvédő Állomás új szolgáltatása, a budapesti kiskertek bérpermetezése gyorsan terjed, s az osztrák Haflinger gépekkel hatásos munkát végeznek a permetezők. (Kienitz Károly felvételei) KERTÉSZET SZŐLÉSZET Havonta kétszer megjelenő terme lési izafclop, időnként tornécsodé melléklettel Felelős szerkesztő: dr. Bálint György Szerkesztőség: Budapest, V., Kossuth Lajos tér 11. (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) Postacím: Budapest pf. 14. Telefon: 121-790, 1102, 1007 és 1005 mellék, vidéki hívásra: I1B-480 Kiadja: Hírlapkiadó Vállalat. Bp., Vill.i Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csokény Ferenc Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető: valamennyi postahivatalban, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlapíródénál (Budapest, V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: egy évre 72, Pl Hirdetések felvétele: Magyar Hirdető Vállalat, Budapest, Hírlapkiadó Vállalat, Budapest 70.30052 - Zrínyi Nyomda, Bpest, P. v.1 Bolgár Imre INDEXSZUM: 25434 418 magunk között Gyorsítsuk a tempót! A korszerű kertészeti termelés alapja a fokozódó ütemű fajtaváltás. Korunk mezőgazdaságára általában is jellemző az egyre intenzívebb, nagyobb teljesítőképességű fajták megjelenése, termesztésbe, illetve tenyésztésbe vonása. A kertészeti árutermelésben ennek az átlagosnál is nagyobb a jelentősége, hiszen nemcsak gazdasági szükségesség készteti az üzemeket a legújabb fajták felhasználására, hanem — tekintve, hogy nagyrészben nyersen értékesülő terményekről van szó — a piac divatváltozásai is. A vásárlók változó igényeit a gyümölcstermelőknek éppen úgy ki kell szolgálniuk, mint a dísznövényt, zöldséget, vagy bort előállító kertészeknek. A gyümölcstermelésben az ültetvények életkorának következtében a leghosszabb az új fajták elterjedésének ideje. Ez alól csak a bogyósgyümölcsűek csoportja kivétel, de a piac igényei is e gyümölcsök iránt a legváltozóbbak. A termelői konkurrencia megteremtette ennek a tudományos alapjait is, vagyis a nemesítői, kutatói munka is igazodott mindeme körülményekhez. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy tömegével jelennek meg az új, nagy teljesítőképességű fajták, hanem abban is, hogy a felhasználók, a feldolgozó iparok saját nemesítő intézetet tartanak fenn, ahol egyes fajok legkiválóbb fajtáit állítják elő (például a Findus málnát és szamócát). Egyértelmű, hogy a piacokért folyó versenyben — csupán az elért pozíciók megtartásához is — a bogyósgyümölcsöt termelő üzemeknek ismerniük kell a legújabb fajtákat, tudniuk szükséges, hogy melyik „mit tud”, milyen célra a legalkalmasabb, s hogy közülük a különböző forgalmazók melyeket igénylik. Ilyen irányú igényeiket már maguk a gazdaságok szakemberei is felvetik, legutóbb például a berecebaráti országos ankéton. Hazai gyümölcstermesztésünk a harmadik 5 éves terv telepítéseivel területileg megközelítően elérte a kívánatos szintet. Lényegesen fejleszteni a jövőben elsősorban a bogyósgyümölcsűeket szükséges, részben a kínálkozó piaci lehetőségek kihasználása, részben pedig az üzemgazdaságilag tökéletesebb tej-arányok megközelítése érdekében. Milyenek ma az üzemek lehetőségei a megvalósításra? Meglehetősen szerények! Pedig a bogyósgyümölcsű ültetvényeknek — s elsősorban a szamócának — lecserélődési ideje szinte csak pár esztendő. Néhány új fajta — szamócából, ribiszkéből — igen gyorsan elterjedt ugyan üzemeinkben, de többnyire szabálytalanul, különböző kiskapukon, így sem a szükséges mérték, sem a megfelelő termesztési biztonság nem jellemzi az ilyen telepítéseket. (A legutóbbi két évben is több üzem látta kárát a nem teljesen „szabályos” szaporítóanyag felhasználásának.) Sajnos már gyakorlattá vált, hogy az évről évre felbukkanó új fajták elterjednek a kiskertekben, néhány üzemben már termesztési tapasztalat is kialakul, s csak ezután foglalkoznak hivatalosan is vele. Mire megbízható minőségű és elegendő szaporítóanyag rendelkezésre áll belőle, elavul, s újabb fajták foglalkoztatják a termelőket. Két éve megszületett a korszerű és biztonságos szaporítóanyag forgalom alapjának tekinthető jogszabály. Az eltelt idő alatt azonban túlságosan keveset építettünk erre az alapra. Fokozottan gyorsítani szükséges a helyesen kitűzött célok megvalósítását, de csak a helyes eszközökkel. Kijelöltük az utat, amelyen haladnunk kell. Az induláshoz azctnban az is szükséges, hogy teljes szélességében birtokba vegyük, és minden érdekelt fél elinduljon rajta. A kacskaringós ösvényeket mielőbb mindenkinek el kell hagynia, s főképpen — egymásra várás nélkül — meg kell tenni az első lépésekért a közös cél felé. Széles körű és biztonságos szaporítóanyag-bázis szükséges. Ennek megtermeléséhez most már sürgősen létre kell hozni a kívánt területű üzemi törzsültetvényeket. A hagyományos bogyósgyümölcs-termőtájakon sem tudják azonban az üzemek, hogy a régi fajtákat melyekkel váltsák fel. Még nagyobb a bizonytalanság a most alakuló termesztési körzetekben. Vizsgálja meg és döntsön végre valamennyi forgalmazó szerv, hogy néhány év távlatában mit vár, milyen terméket kér a termelőktől. És az eddigieknél rugalmasabb intézkedésekkel, hatékonyabb munkával adjuk is kézbe az új fajtákat, s a szükséges információkat. S mindez nem is kizárólag a bogyósgyümölcsűekre vonatkozik! (Gévay)