Jécsai László szerk.: Kertészet 1944 - 18. évfolyam
1944. január
Telefon: 228—606. Postatakarékpénztári csekkszámla: 39.143, díjtalan melléklete. Az utolsó évtizedekben folytatott vizsgálatok megállapítása szerint különösen lágymagvúak, a cseresznyefa, valamint sok szilvafajta fája virágjának a megtermékenyüléséhez más fajta virágjából származó virágporra van szükség. Ennek különböző okaira itt most nem térünk ki. Ehelyett dr. P. Brandscheidtnek (Würzburg) arra vizsgálati eredményét ismertetjük, amelyek a himpornak az idegen beporzásnál történő átvitelére vonatkoznak. Felemlíti a frensheimi gyümölcstermesztőknek azt az évtizedes megfigyeléseik és tapasztalataik alapján tett állítását, hogy a cseresznyefák virágjának a beporzását nem a méhek végzik. Ezt a helyszínen végzett saját megfigyeléseivel igazoltnak vette. Szerinte az említett vidéken a méhek helyett a beporzást az ott nagyon előnyösen jelentkező szél végzi el. Ez azonban saját, valamint Rudtoff és Schanderl kísérleteinek eredménye szerint is csak abban az esetben történik, ha a szélnek a hímport" csak rövid távolságra — szinte a fától a szomszédos fáig — kell elszállítania. így is azonban teljes termés csak akkor áll be, ha a fáknak egymáshoz viszonyított állása, valamint a szél iránya — mint az Frensheim vidékén megvan — a beporzás tekintetében megfelelő. Erre vonatkozólag az itt közölt vázrajzot mutatta be. Az egymástól távol álló fákon, ha a virágzás alatt a szél iránya a fasor irányára kedvezőtlen — ha pl. az az ábrán látható fasort északról délnek menőleg érintené —, vagy ha a szél gyenge, akkor az a méhek által történő beporzás nagy munkáját nem helyettesítheti. Ezért később önmagát helyesbítve maga is azt vallja, hogy a szél által történő teljes értékű idegen beporzás lehetősége csak ritka esetben fordul elő. Erre vonatkozólag érdekes adatokat szolgáltatnak pl. azok az esetek, amikor a rendszertelenül elültetett almástermésű gyümölcsfák koronaágai egymás közé növekednek, s amelyeken — éppen ennek következtében — rossz méhjárás esetén is bő termés mutatkozik. Ha azonban az almástermésű fák egymástól már a kifejlődésükhöz szükséges 12—18 méter távolságra állanak, akkor a himpornak a szél által fától-fáig történő átvitele nem, vagy csak kismértékben történhet meg. Ennél — elméleti tekintetben — különösen figyelembe kell venni azt, hogy az almástermésű fák virágjának teljes beporzásához tíz-1944 január vonatkozó AHIMPOR UTCA LEGTÖBB TERMÉS Uralkodó széljárásunk: északnyugati. A legtöbb termés ezért a beporzás folytán a fák délkeleti oldalán van.