4D - Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat 9-12. (2008)
2008 / 9. szám - Mőcsényi Mihály: Levél a tájépítészeknek a "tájkertész" képzés honi eredetéről
H „TflJHNTEU MEPHES HDini j| j|gi my ^ PF gyes kollégák szerint szakterületi oktatásunk centenáriumát 2007-ben, mások szerint 2008-ban kellene megtartani. Rerrich Bélára való tekintettel 2008-ban valóban lehetne, mert Rerrich 1908-ban (és nem igey-ben) kezdett tanítani a budapesti Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet rendes tanáraként. A tájépítészet diszciplína, vagy a 112 évvel ezelőtti megnevezéssel a „dísz- és tájkertészet" oktatása azonban nem iga8-ban, hanem 1866-ban kezdődött jogelődünkön. Tavaly nyáron megmutattam kollegáknak a Kertészeti Tanintézet ígig-es évkönyvének 43. oldalát, amelyen szakterületünk első hazai oktatójának, Révész Istvánnak rövid életrajza után az olvasható, hogy „tanította a számtant, mértant, földmértant, elméleti dísz- és tájkertészetet, földmérési gyakorlatokat, kertek és kertépítmények tervezését..(A pontok azt jelentik, hogy mást is tanított.) A válasz erre az volt, lehet, hogy tanított ilyeneket, de nem bizonyított, hogy önálló szaktárgyként, órarendi tananyagként oktatta a „kertek, kertépítmények tervezését”, s az sem, hogy tanítványai jogosultak voltak ilyen feladatok ellátására. A 19. században - ismereteim szerint - csak Franciaországban (Versailles, Vilvorde) és Belgiumban (Gand, Gent) tanítottak - mai szóval - kertépítészetet. A híres német kerttervező iskola, Berlin-Dahlem 1903-ban létesült (a schönebergi intézet utódaként). Az USA egyetemein is a 20. század elején kezdtek kertépítészetet tanítani. Ilyen értelemben nem mindegy, hogy hazánk az idő-, illetve a „rangsorban" a harmadik, vagy a tizenharmadik helyen áll-e. Itt tartva, az sem, hogy az országok versenyében az időrendi sort tekintve mikor, hol, ki kezdett - magyar kifejezéssel - tájrendezést tanítani. Ahogyan az sem, hogy Európában egyedülálló módon miért hazánkban van tájépítészeti kar, amelyen immár településtervezőket is képeznek? A Budapesti Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet 1854-ben létesült az 1853-ban született Kertész Iskola utódaként. A Tanintézet igen korszerű - az akkor működő európai intézményeknek megfelelő - tantervvel indult. Az ígiy-es évkönyvben közölt végbizonyítványban tizenkét alap- és melléktantárgy, illetve tizenegy szaktantárgy szerepel. A végzetteket a tantárgyi osztályzatokon túlmenően öt összesítő jellegű értékjeggyel minősítették. A Gyulai László által 1864-ben rajzolt végbizonyítványban az alapozó tárgyak között a „mértan" és a „földmértan", illetve a szaktárgyak között a „Dísz-, tájkertészet és gazdasági fatenyésztés’’ megnevezésen kívül a „Rajzolás és festés” szerepel. Az öt öszszesítő minősítés közül egy a „kertipari munkában” mutatott teljesítményre vonatkozott (a kertépítés ipari munkának minősült; az építőipar, a kertipar analógiák). Az 1864-ben a „kerttervezés" oktatására biztosított segédtanári helyet csak két évvel később sikerült betölteni, ezért indult ez az oktatás 1866-ban. (És nem a „dísznövénytermesztés" valamilyen mostohagyermekeként, hanem a végbizonyítványban a „Virág és növénykertészetet” előzően, önálló diszciplínaként! No és persze furcsa volna, ha a „növénykertészet” mai hallgatóinak a rajz és festés szigorlati tárgya lenne.)