4D - Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat 9-12. (2008)

2008 / 9. szám - Mőcsényi Mihály: Levél a tájépítészeknek a "tájkertész" képzés honi eredetéről

H „TflJHN­TEU MEPHES HDini j| j|gi my ^ PF gyes kollégák szerint szakterületi okta­tásunk centenáriumát 2007-ben, mások szerint 2008-ban kellene megtartani. Rerrich Bélára való tekintettel 2008-ban va­lóban lehetne, mert Rerrich 1908-ban (és nem igey-ben) kezdett tanítani a budapesti Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet rendes tanára­ként. A tájépítészet diszciplína, vagy a 112 évvel ezelőtti megnevezéssel a „dísz- és táj­kertészet" oktatása azonban nem iga8-ban, hanem 1866-ban kezdődött jogelődünkön. Tavaly nyáron megmutattam kollegáknak a Ker­tészeti Tanintézet ígig-es évkönyvének 43. olda­lát, amelyen szakterületünk első hazai oktató­jának, Révész Istvánnak rövid életrajza után az olvasható, hogy „tanította a számtant, mértant, földmértant, elméleti dísz- és tájkertészetet, földmérési gyakorlatokat, kertek és kertépít­mények tervezését..(A pontok azt jelentik, hogy mást is tanított.) A válasz erre az volt, lehet, hogy tanított ilyeneket, de nem bizonyított, hogy önálló szaktárgyként, órarendi tananyagként oktatta a „kertek, kertépítmények tervezését”, s az sem, hogy tanítványai jogosultak voltak ilyen feladatok ellátására. A 19. században - ismereteim szerint - csak Fran­ciaországban (Versailles, Vilvorde) és Belgiumban (Gand, Gent) tanítottak - mai szóval - kertépítésze­tet. A híres német kerttervező iskola, Berlin-Dahlem 1903-ban létesült (a schönebergi intézet utódaként). Az USA egyetemein is a 20. század elején kezdtek kertépítészetet tanítani. Ilyen értelemben nem mindegy, hogy hazánk az idő-, illetve a „rangsor­ban" a harmadik, vagy a tizenharmadik helyen áll-e. Itt tartva, az sem, hogy az országok versenyében az időrendi sort tekintve mikor, hol, ki kezdett - ma­gyar kifejezéssel - tájrendezést tanítani. Ahogyan az sem, hogy Európában egyedülálló módon miért hazánkban van tájépítészeti kar, amelyen immár településtervezőket is képeznek? A Budapesti Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet 1854-ben létesült az 1853-ban született Kertész Iskola utódaként. A Tanintézet igen korszerű - az akkor működő európai intézményeknek megfele­lő - tantervvel indult. Az ígiy-es évkönyvben kö­zölt végbizonyítványban tizenkét alap- és mellék­tantárgy, illetve tizenegy szaktantárgy szerepel. A végzetteket a tantárgyi osztályzatokon túlmenő­en öt összesítő jellegű értékjeggyel minősítették. A Gyulai László által 1864-ben rajzolt végbizonyít­ványban az alapozó tárgyak között a „mértan" és a „földmértan", illetve a szaktárgyak között a „Dísz-, tájkertészet és gazdasági fatenyésztés’’ megneve­zésen kívül a „Rajzolás és festés” szerepel. Az öt ösz­­szesítő minősítés közül egy a „kertipari munkában” mutatott teljesítményre vonatkozott (a kertépítés ipari munkának minősült; az építőipar, a kertipar analógiák). Az 1864-ben a „kerttervezés" oktatá­sára biztosított segédtanári helyet csak két évvel később sikerült betölteni, ezért indult ez az oktatás 1866-ban. (És nem a „dísznövénytermesztés" va­lamilyen mostohagyermekeként, hanem a vég­bizonyítványban a „Virág és növénykertészetet” előzően, önálló diszciplínaként! No és persze furcsa volna, ha a „növénykertészet” mai hallgatóinak a rajz és festés szigorlati tárgya lenne.)

Next