Gyümölcsészeti és Konyhakertészeti Füzetek 5. (1884)
1884 / 1. füzet
2 GYÜMÖLCSÉSZETI ÉS KONYHAKERTÉSZETI FÜZETEK Mily irányba tereljük gyümölcstermelésünket? — VILLÁSI PÁLTÓL. — Kétséget nem szenved, hogy a gyümölcstermelés iránti érdeklődés emelkedő félben van Magyarországon; de az is bizonyos, hogy a főelveket és irányt illetőleg, melyek szerint gyümölcstermelési törekvényeinket irányoznunk kell, a lehető legnagyobb tájékozatlanságban élünk. Pedig ezekkel tisztában kell lennünk, ha csak úgy nem akarunk járni, mint a francziák és németek, akik háromszázados gyümölcskereskedését, mind a mellett, hogy azok a talaj és éghajlat előnyein kivül, még roppant számú képzett kertészszel is dicsekedhetnek, megverhette Éjszakamerika 25 éves gyümölcsészete, melynek az égalj és talaj hátrányain kivül, még a távolság akadályaival is küzdenie kell, kertésze pedig csak épen annyi van, merényit neki Franczia- és Németország fölöslegéből juttat. — Annyi bizonyos, hogy Németország, daczára Semler biztatásainak, kétségbe van esve a fölött, hogy ő valaha Éjszakamerika gyümölcstermelésével szembeszállhasson; Francziaország pedig a legkomolyabban veszélyeztetve látja mindazon előnyöket, melyeket magának a gyümölcskereskedés terén, már századok óta kivívott és nagy erőlködéseket kénytelen tenni arra nézve, hogy egykor kényelmesen élvezett fölényét a gyümölcskereskedésben visszanyerje. — De hogy is ne, mikor Németország arról kénytelen meggyőződni, hogy daczára gyümölcsfa ültetései nagy mennyiségének és e szakmában tett óriási haladásának, évenként 11 millió értékű gyümölcscsel visz be többet, mint amennyit kivisz; Francziaország pedig, daczára világhírűvé vált gyümölcsfa nevelési ügyességének, nem tagadhatja el, hogy az ő gyümölcse drágább, mint az éjszakamerikai, sőt talán a legdrágább az egész világon— úgy, hogy annak versenyképességét az ország belsejében, csak a mesterségesen fölemelt vámsorompók képesek föntartani, de határain kívül, napról-napra jobban veszíti lábai alól a tért. Mindezekre könnyen azt mondhatja valaki, hogy Németország kétségbeeséséről már hallottam valamit, de hogy Francziaország is zavarban lenne gyümölcskereskedési érdekei miatt, erről még semmit; ugyanazért jónak látom hivatkozni Gressent (mond Greszán) szavaira, ki gyümölcsfa mivelésről irt munkájának tavaly megjelent 7-ik kiadásában ezeket mondja: «Francziaországban a gyümölcsfa mivelés szenvedélye, néhány év óta, a társadalom minden osztályát elragadta, majdnem minden ember gyümölcstermeléssel foglalkozik, az egyik azért, hogy valahára már megélhesse azokat a terméseket, melyeket neki minden új kertész megígért, de csak reménységben hagyott; a másik azért, hogy szórakozzék; a harmadik pedig azért, hogy nem elégséges bevételeit szaporítsa. — Megjegyzendő, hogy mindezen imént elősorolt termelőkben sem a buzgóság, sem az értelmiség nem hiányzik, sőt ennek épen ellenkezője