Kertgazdaság, 1981 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Termékenységi vizsgálatok magasművelésű tőkeformákon Leányka fajtával Gönczy Levente Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Kara, Kecskemét A művelésmód korszerűsítése napjainkban a szőlőtermesztő üzemeink jellemző törekvése, melyet más tényezőkkel összefüggésben elsősorban a kézimunka-felhasz­nálás és a költségek csökkentése motivál. Üzemi szinten csak a széles sortávolságú, magasművelésű ültetvény lehet perspek­tivikus. A jelenlegi telepítési rendszerek mellett (300—350 cm sor- és 120 cm tőtáv) a legtöbb fajta egysíkú művelésmóddal gazdaságosan termeszthető. A Moser-művelés előnyei a hagyományos művelésmódokkal szemben vitathatatlanok. E művelési rendszerben azonban esetenként a termőegyensúly megbomlását tapasztalhattuk. Néhány erős növekedésű vagy sok hajtást nevelő, apró fürtű fajtánál az egyensúly vegetatív irányba tolódott el. A túl­zsúfolt lomb csökkentette a termőképességet. Más, főleg gyengébb vegetációs stabilitású, bőtermő fajtáknál metszési túlterhelés jelentkezett. Ezen problémák tanulmányozására állítottunk be tőkeművelési kísérletet a GATE Mezőgazdasági Főiskolai Karának gyöngyösi tanüzemében. A GDC-művelés­­ről szerzett tapasztalatainkról legutóbb a Kertgazdaság 1980. évi 5. számában számol­tunk be. Ebben a cikkünkben elsősorban a Leányka fajtán végzett termékenységi vizsgálatok eredményeit ismertetjük. Irodalmi áttekintés A tőkeművelés- és metszésmód irodalma rendkívül nagy. Számos szerző foglal­kozott a rügytermékenység és a termékenyülés vizsgálatával is. Cikkünk terjedelme azonban csak azokra a munkákra enged utalni, amelyek az eredmények értékeléséhez szükségesek. [A tőkeművelésmód irodalmát Csepregi (1964) és Diófási (1967, 1975), a rügy termékenységét Hegedűs (1972,1976) dolgozták fel részletesen.] Hugiin (1958) szerint egy fajta termőképessége nem más, mint annak mennyiségi hozama, amely a metszéskor a meghagyott rügyek termékenységének és a fürtök sú­lyának az eredménye. A rügytermékenység és a fürtsúly fajtajelleg. Adott ültetvényben az évenként eltérő termésmennyiség az időben változó ökológiai viszonyok, valamint az alkal­mazott agro- és fitotechnikai eljárások eredménye (Csepregi, 1966). A művelés- és metszésmód hatását számos munka igazolja. Diófási (1961), Csepregi (1964) és Király (1968) a hagyományos művelésmódokkal szemben az ala­csony, egysíkú tőkeformák nagyobb termőképességét a nagy terjedelmű, idős fás részekben felhalmozódó tartalék tápanyagok kedvező hatásának tulajdonítják.

Next