Új Kertgazdaság, 1996 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Gyümölcstermesztés - Hrotkó Károly - Simon Gergely - Magyar Lajos - Hanusz Borbála: Intenzív cseresznyeültetvények koronaalakításának tapasztalatai
:'14-J.91A,...... i ----------------------------------------------------------------HBss*r . y. , rr.v.j . ‘ * . jjRj I Új Kertgazdaság 1996. 2. (1) Intenzív cseresznyeültetvények koronaalakításának tapasztalatai 1.c 5&8W t 1 Hrotkó Károly, Simon Gergely, Magyar Lajos és Hanusz Borbála " -----KÉÉ Kertészeti Kar, Gyümölcstermesztési Tanszék Bevezetés A cseresznyetermesztés világszerte átalakulás előtt áll. Megjelentek a többé vagy kevésbé törpítő, a növekedési erélyt meghatározott mértékben csökkentő alanyok (Westwood 1978, Schimmelpfeng- Liebster 1979, Webster 1980, Trefois 1981, Faccioli et al. 1981, Blazek 1983, Sansavini 1984, Gruppé 1985), s ezzel párhuzamosan kísérletek folynak az intenzív, nagy egyedszámú ültetvények kialakítására. A hagyományos koronaformák és metszés (kombinált korona, váza, katlan) alkalmazása a törpe alanyokon nemegyszer kudarchoz vezetett, mivel az erős vázágakból felépülő koronánál az alanyok törpítő hatása nem érvényesül kellőképpen. Első cseresznyeültetvényeinket 1988-ban telepítettük, ahol alanyok értékelése volt az elsődleges célunk, de lehetőségünk nyílott különböző intenzív koronaformák kipróblására is. Az elmúlt 7 év folyamán három különböző olsó koronaforma kialakítására tettünk kísérletet többféle alanyon. Úgy gondoljuk, hogy a koronaalakítási próbálkozások során szerzett tapasztalatok érdeklődésre tarthatnak számot még akkor is, ha a koronaformák végleges kiértékelése hosszabb időt vesz igénybe. Munkánkban a felsőrügyes termőkaros orsó (Brurmer 1979,1990 ), az alsó vázkaros karcsú orsó és a füzérorsó (Zahn 1986, 1990, 1992) koronaalakításával és metszésével szerzett tapasztalatainkról kívánunk beszámolni. Irodalmi áttekintés A cseresznye intenzív koronaformáiról, így pl. a termőkaros orsóról is sok ellentmondásos véleménnyel lehet találkozni, a negatív vélemények azonban többnyire a koronanevelés vagy a metszés során elkövetett valamilyen hibára vezethetők vissza. Valószínűleg ez az oka az akkori hazai szakmai közvéleményt jól tükröző Mihályffy (1982) által közölt álláspontnak is, aki azon a véleményen van, hogy a cseresznyénél a termőkáros orsó elsűrűsödik, ezért üzemi ültetvényekbe nem való. Az intenzív ültetvényekben alkalmazott koronaformák adaptálása a cseresznyére régóta foglalkoztatja a kutatókat. A palmetta (Bargioni 1989, Sansavini 1984) és a Tatura-sövény vagy a spanyol bokor (Peterson 1995) koronaforma nagymértékű nyári zöldmetszéssel erős növekedésű alanyokon is lehetővé teszi intenzív ültetvények létesítését. Az erőteljes nyári zöldmetszéssel járó megoldásokon kívül a szakirodalomból két szerző munkája ismeretes, akik az európai gyümölcstermesztésben nagymértékben elterjedt orsó koronaformák alkalmazásával alakítottak ki intenzív ültetvényeket (Brunner 1979, 1990, Zahn 1986, 1990, 1992). Az orsó koronaformák ugyanazokat az előnyöket biztosítják, mint az almatermésűeknél, elterjedésüknél ezzel a tényezővel számolni kell. A karcsú orsó koronaforma a csonthéjasoknál hazánkban sem ismeretlen, nevelésének elveit az őszibaracknál Timon és Tarjánnyi (1990) eredményesen adaptálta. A cseresznyénél Brunner (1979) számol be elsőként felsőrügyes kettős metszéssel történő orsó koronaforma kialakításáról, s a koronaformát, amely valójában termőkaros orsó, felsőrügyes orsónak nevezte. Zahn (1986, 1990, 1992) szintén orsó koronaformát alkalmazott Brunnerétől eltérő metszési eljárásokat alkalmazva, egyes elemeket a Brunner által leírt szektoriális anyagtranszport-zavar (Brunner 1972) elméletére építve. Munkája eredményeként Zahn (1992) legújabb közleményeiben a füzérorsó kialakításáról számolt be 3-4 m x 2-3m térállásban. A kísérletek anyaga és módszere Kísérleti ültetvényeinket a KEE Kísérleti Üzemének szigetcsépi gyümölcsösében telepítettük el homokos vályogtalajon, amely Duna-öntéstalajra rétegzett lepelhomokból alakult ki. A talaj kötöttsége 30,5, pH-ja 7,82, összes mésztartalma 27,96%, humusztartalma 1,2%. A termőkaros orsófákat két cseresznyefajtával (Van és Germersdorfi óriás) négy alanyon (SL 64 fajmeggy és Colt, MxM 97, MxM 14 fajhibridek) telepítettük 7 m sor- és 4 m tőtávolságra egy fából álló kísérleti parcellákkal, kombinációnként Germersdorfi óriásnál 6-14, a Vannál 17-23 ismétlésszámmal. Az oltványokat vírusmentes szaporítóanyag felhasználásával állítottuk elő konténeres alanyokra 30-40 cm magasságban történt kézben oltással 1988 tavaszán, majd még abban az évben kiültettük a gyümölcsösbe. Az oltványok telepítés utáni koronába metszését 1989 tavaszán végeztük el, akkortól számítjuk az ültetvény korát.