Kertgazdaság, 2008 (40. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Vitaindító - Rodics Katalin: Biológiai sokféleség és hagyomány - a növények jelene és az emberiség jövője

■ VITAINDÍTÓ KERTGAZDASÁG 2008.40. (1) ■ 3 ■ BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG ÉS HAGYOMÁNY - A NÖVÉNYEK JELENE ÉS AZ EMBERISÉG JÖVŐJE RODICS KATALIN Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Biodiverzitás Osztály A cikk a biológiai sokféleség védelme szempontjából eddig elhanyagolt terület, a régi fajták szerepét vizsgálja nemzetközi, EU és hazai áttekintéssel. Tárgyalja ezek szerepét az emberiség élelmezésében, és feltárja eltűnésüknek jogi szabályozási és a multinacionális cégek érdekeivel összefüggő okait. DCWCTETée BEVEZETES Mindennapi munkám során természetvédelemmel, annak is elsősorban a nemzetközi egyezményekhez kötődő vonatkozásaival foglalkozom. Mégis ebben a cikkben a régi, hagyományos növényfajtákról, ezek sorsáról szeretnék elmondani néhány gondolatot és összefüggést, abból a szemszögből, ahonnan én látom. E fajták megőrzéséhez természetesen szorosan kapcsolódik a termesztésükhöz szükséges régi tudás, tapasztalat, amely ugyanolyan veszélyben van, mint maguk a növények. Mindannyiunknak feladatai vannak, ha meg akarjuk őrizni azokat. Mivel a körülöttünk élő, eltűnő növényekről van szó, ez összefügg, egybecseng a természet­­védelem céljaival. De hogyan jutottunk idáig, hogy mára már nemcsak a sok ember számára közömbös vadon élő növények, hanem már a táplálásunkra szolgáló haszonnövények is veszélybe kerültek? Nagyon röviden összefoglalva az elmúlt évtizedekben szinte kizárólag a gazdasági fejlődésre összpontosítottunk, az emberiség életkörülményeinek javítása volt az a fő cél, aminek érdekében gyakran olyan természeti rendszereket áldoztunk fel, amelyektől az emberiség jóléte és fennmaradása függ. Most a 21. század első évtizedében sajnos elfogadott tény, hogy a gazda­sági szempontok győzedelmeskedtek az ökológiaiak felett. Ennek „eredményeit” az egész emberiség megszenvedi már most is, és a jövőben egyre nagyobb gondokhoz, katasztrófákhoz vezet, ha nem tudunk a folyamatokon valahogy közösen változtatni. EGYEZMÉNY A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉGRŐL A megoldást keresve született meg 1992-ben, Rióban a biológiai sokféleségről szóló egyezmény, amely a földi élet minden formáját védi, függetlenül attól, hogy az vadon élő, vagy az ember által termesztett, tenyésztett növény vagy állat. Alapelve, hogy • a földi élővilág sokszínűségét meg kell őrizni, • komponenseit fenntartható módon kell használni, • és a genetikai erőforrások hasznosításából (az élővilágból) származó hasznot igazságosan kell elosztani a fejlődő és a fejlett világ között. E szép elvek azonban a gyakorlatban csak nagyon nehezen érvényesülnek. A földi élet sokszínűsége rohamosan csökken. Maga az egyezmény is csak a sokszínűség csökkenésének mértékét szeretné lassítani, megállítását már nem tudja célul kitűzni. Az élővilág fenntartható módon történő hasz­nosításának elvét ugyanis a gazdasági érdekeknek megfelelően kiforgatták. Nem eredeti célja szerint, az élővilág védelmére használják, hanem erre hivatkozva a legritkább, legveszélyeztetettebb fajok kereskedelmét is e foga­lommal akarják indokolni, szentesíteni. A genetikai források hasznosításából származó haszon igazságos elosztása az egyezmény alapvetően új, a fejlődő és a fejlett világ között feszülő ellentétek tisztességes megoldására tett kötelezettségvállalása. A gyakorlat­ban azonban az egyezmény elmúlt 15 éves története során e területen nem történt előrelépés. Vajon miért? Ugyanazért, amiért az előző két alapelvet sem tudjuk megfelelően érvényesíteni: a gazdasági haszonelvűség uralma miatt. Élőlényekre hoztak létre világszabadalmakat, aminek megdöbbentően etikátlan következményei vannak, megindult a biokalózkodás a gének megszerzéséért, hogy aztán azokat új élőlényekbe beépítve, világszabadalmakkal levédetve csak bizonyos érdekcsoportoknak termelhessenek hasznot, ellopva azo­kat az egész emberiség közös örökségéből.

Next