Kertészhiradó 4. (1962)
1962 / 1. szám
1962.január Kertészhíradó az, mert továbbra is fel akarta ajánlani az ifjúság javára élettapasztalatait, a "megérdemelt pihenés" helyett dolgozni óhajtott, ilyen egyoldalú megítélés alapján, ezt a konklúziót nem kaphatja útravalóul. Mi azok kevesen, akik még életben vagyunk azok közzül, akik ennek a nagyrahivatott felépítménynek, a mostani Főiskolának tégláit,kötőanyagait összehordtuk és annak idején is már külföldön szakmailag elismert intézmény falait felépítettük, abból akadémikusok, Kossuth díjasok, neves kutatók kerültek ki, mindenkor tudtuk és ma is tudjuk, mi ifjúságunk mindenek feletti érdeke. Mi nem féltünk, nem féltettük, de kiváltképen ma sem féltjük ifjúságunk megalapozott jövőjét. Mi, akik annak idején önerőnkre utalva, igyekeztünk ifjúságunk jövőjét előrevinni, nagyon jól tudjuk, mit jelent az, amikor a támogatás több oldalról intézményesen megyen végbe. Látjuk, tapasztaljuk azt, hogy mi a különbség. Meggyőződésünk, hogy nincs mit, kit és kitől félteni. Erre bennünket az élet megtanított és kioktatott. Mindezért pedig a magam részéből nem akarok se vége - se hosszú polémiákba senkivel se bocsátkozni. Én ezt az ügyet befejezettnek tekintem, a vitaporondon ledöfve nem érzem magam s a továbbiakban sem pro, sem kontra ebben az ügyben nem vitatkozom. Mindössze arra kérem a t.Szerkesztőbizottságot,hogy "audiatur et altera pars" elve alapján a lapban az én soraimnak is helyet biztosítani szíveskedjenek. A többieket pedig a t.Szerkesztőbizottságra és az olvasók táborára bizom. Fogadja a t.Szerkesztőbizottság megkülönböztetett megbecsülésem nyilvánítását és vagyok Budapest 1961.december 14-én teljes tisztelettel Szabó Béla nyugdíjás egyetemi tanár. A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG VÁLASZA. Tekintettel arra, hogy Szabó professzor úr azt írta, miszerint nem kíván tovább vitázni a kérdésben, úgy gondoljuk, hogy a Szerkesztőbizottságnak a levelére adott válasza és állásfoglalása a kérdésben egyben vitazáró is lesz. Néhány dolgot mindjárt az elején tisztázzunk. Erdélyi Lajos elvtárs cikkét a saját neve alatt írta meg, tehát az nem szerkesztőbizottsági cikk volt. Márpedig egyéni véleménye akárkinek lehet egy krdésben. Úgy gondoljuk, hogy Szabó professzor úr talán túlságosan érzékenyen reagált Erdélyi elvtárs állásfoglalására, hiszen abban nem található indulatosság, rosszhiszeműség, Szabó professzor úrra"rátukmált kioktatásra szánt szöveg", mint ahogyan levelében olvashatjuk. Abból az sem tűnik ki, hogy a cikkíró elvitatná az Önét-