Kertészmérnök 6. (1964)

1964 / 13. szám (1. szám)

KINEK VAN IGAZA - ÉS MI DÖNTI EZT EL? ..... ............. ----------------------- "Minél többet helyez az ember Istenbe,annál ke­vesebbet tart meg önma­gában." Marx, a ti Adémotoknak és Évátoknak is volt erköl­cse. De nevetséges egy ember erkölcséről be­szélni közösség nélkül /most arra nem is té­rek ki, hogy az Ádám­ Éva legenda önmagában is nevetséges­. Az erkölcs mindig az ember érde­keit fejezi ki, mégpedig éppen arról van szó, hogy az erkölcsi érzék alatt nem lehet mást érteni, minthogy az ember törekszik saját érde­keit a közösség érdekeivel összhangba hozni. Az az ember erkölcsös, aki érdekeit, igényeit, követelményeit a közösséghez igazítja. Milyen szükséglet alapján jött tehát létre az erkölcs? Ezt is a munka megjelenésében, a munkában kell keresnünk. A munka lényegében viszony, közvetí­tő az ember és a természet között, de közvetít az ember és ember között is. Ez új típusú kap­csolat élőlények között, csak az emberre jel­lemző. A termeléssel ezek a viszonyok is újra­termelődnek, változnak, fejlődnek és ezzel ma­gyarázható az is, hogy egyetlen erkölcs sem örök, nem változatlan. Ezzel pedig el is jutottunk vitánk egy má­sik problémájához. Talán még­ az előbbinél is hevesebben védelmeztétek a vallásnak azt az álláspontját, hogy az erkölcs örök, változat­lan, s hogy ez az "örök" erkölcs éppen a "val­­láserkölcs". Abból indultatok ki, hogy az er­kölcs olyan társadalmi tudatforma, amely a töb­bivel ellentétben változatlan, örök, illetve amely a többivel ellentétben, szemben áll min­den osztályérdekkel, mindentől független. El is jutottak ilyen alapon ahhoz az abszurdum­hoz, hogy a "valláserkölcs" egyaránt erkölcs az elnyomottak és az elnyomók számára.Mert az erkölcsi normák örök érvényűek és abszolutak is, minden emberre vonatkoznak. Ilyen alapon állították, hogy csak az lehet erkölcs,amiben örök erkölcsi normák vannak és csak akkor, ha az az abszolutumtól ered, így jutottak el odá­­ig,hogy az erkölcs a vallásból ered és örök. De mi a való helyzet? A vallás szülte-e az er­kölcsöt vagy éppen fordítottja az igaz? Ehhez vizsgáljuk meg az erkölcs és a val­­lá­s tárgyát, tartalmát, társadalmi funkcióját és szólunk még majd ismét keletkezésükről is. Marxista álláspont abból indul ki, hogy minden társadalmi tudatforma tárgya a valóság. Azt tükrözi vissza. Ebből származik tartalmuk is.Az erkölcs tárgya, mint már mondtuk, a va­lóságnak az az oldala, ahol az egyén és a kö­zösség viszonyáról van szó. A vallás is a va­lóságból veszi tárgyát, a valóságot tükrözi vissza. De milyen oldalról? A vallás azt tük­rözi vissza először, hogy az ember kiszolgál­tatottja a természet erőinek, vagyis a termé­szet hatalmát tükrözi az ember felett, másod­De mi dönti azt el, hogy neked van igazad - volt az utolsó "érved" neked és a többiek­nek, akik együtt vallottátok egy vita során azt, hogy "azért eddig mégis csak a vallás a­­lapján álló erkölcs a legmagasabbrendű, ez a leghumánusabb és ez az ember számára a leg­megnyugtatóbb". Mondtátok: "ti csak lerombol­tok, vagy le akartok rombolni valamit,de mit adtok helyébe? Kommunista erkölcs? Mi az és hol van még az? És mi dönti el, hogy az iga­­zabb, jobb lesz?" És ekkor hangzott el az el­sőnek irt mondatod, mi dönti azt el, hogy kinek van igaza? Valóban melyik az igazi erkölcs, a kommu­nista erkölcs-e, vagy a "valláserkölcs"? A vita során nem jutottunk egyetértésre, de nem kifogásoltátok azt a javaslatomat,hogy vigyük álláspontunkat és érveinket a nyilvá­nosság elé. Vitatkozzanak erről mások is és segítsenek a megoldásban, pontosabban a meg­győzésben, hiszen a kérdés már eldöntött.El­döntötte az a tényező,amely mindenben és min­denkor a legdöntőbb kritériuma az igazságnak - a gyakorlat. Minden­esetre, vitapartnereim meggyőzésének ismételt kísérletére,elmondom álláspontomat. íme: Vitánk azzal kezdődött - hiszen a kérdés helyes megoldásához ez nélkülözhetetlen -, hogy egyáltalán honnan ered az erkölcs?Maka­­csul hajtogattátok ebben is a vallás állás­pontját, amely szerint az erkölcs, az követel­mény s ezt a követelményt isten állította fel az ember számára. Vagyis: az erkölcs istentől ered, mint ahogyan mindennek ő a kezdete és a vége - állítottátok. Azzal érveltetek e mel­­­lett, hogy az állatvilágban nem alakult ki er­­­kölcs, csak a társadalomban, az emberi világ­ban. Az ember pedig isten teremtménye.* Ez a megállapitá­sotok illetve hitetek '• is azt bizonyítja, hogy antagonisztikus el­ , lentmondás van a vallás és a tudomány között.­­ Sok mindent azért nem vagytok képesek megol­dani, mert már a kiindulópont helytelen. Ez esetben az, hogy az ember isten teremtménye.­­ De hagyjuk ezt most figyelmen kívül. Abban igazatok van, hogy az erkölcs tipikusan tár­sadalmi jelenség. Az állatvilágban valóban nem alakult ki erkölcs. Erkölcs csak a tu­dattal és erkölcsi érzékkel rendelkező tár­sadalmi közösségben alakulhat ki. De nem is­tentől eredően. Az erkölcs éppen az egyén és a társadalom, az egyén és a közösség viszo­nyát tükrözi. Egy ember esetében nem lehet erkölcsről beszélni. Ha valóban istentől e­­redne és általában az emberrel /az egyes em­berrel is/ függne össze az erkölcs,akkor már

Next