Kertészmérnök 6. (1964)
1964 / 13. szám (1. szám)
KINEK VAN IGAZA - ÉS MI DÖNTI EZT EL? ..... ............. ----------------------- "Minél többet helyez az ember Istenbe,annál kevesebbet tart meg önmagában." Marx, a ti Adémotoknak és Évátoknak is volt erkölcse. De nevetséges egy ember erkölcséről beszélni közösség nélkül /most arra nem is térek ki, hogy az Ádám Éva legenda önmagában is nevetséges. Az erkölcs mindig az ember érdekeit fejezi ki, mégpedig éppen arról van szó, hogy az erkölcsi érzék alatt nem lehet mást érteni, minthogy az ember törekszik saját érdekeit a közösség érdekeivel összhangba hozni. Az az ember erkölcsös, aki érdekeit, igényeit, követelményeit a közösséghez igazítja. Milyen szükséglet alapján jött tehát létre az erkölcs? Ezt is a munka megjelenésében, a munkában kell keresnünk. A munka lényegében viszony, közvetítő az ember és a természet között, de közvetít az ember és ember között is. Ez új típusú kapcsolat élőlények között, csak az emberre jellemző. A termeléssel ezek a viszonyok is újratermelődnek, változnak, fejlődnek és ezzel magyarázható az is, hogy egyetlen erkölcs sem örök, nem változatlan. Ezzel pedig el is jutottunk vitánk egy másik problémájához. Talán még az előbbinél is hevesebben védelmeztétek a vallásnak azt az álláspontját, hogy az erkölcs örök, változatlan, s hogy ez az "örök" erkölcs éppen a "valláserkölcs". Abból indultatok ki, hogy az erkölcs olyan társadalmi tudatforma, amely a többivel ellentétben változatlan, örök, illetve amely a többivel ellentétben, szemben áll minden osztályérdekkel, mindentől független. El is jutottak ilyen alapon ahhoz az abszurdumhoz, hogy a "valláserkölcs" egyaránt erkölcs az elnyomottak és az elnyomók számára.Mert az erkölcsi normák örök érvényűek és abszolutak is, minden emberre vonatkoznak. Ilyen alapon állították, hogy csak az lehet erkölcs,amiben örök erkölcsi normák vannak és csak akkor, ha az az abszolutumtól ered, így jutottak el odáig,hogy az erkölcs a vallásból ered és örök. De mi a való helyzet? A vallás szülte-e az erkölcsöt vagy éppen fordítottja az igaz? Ehhez vizsgáljuk meg az erkölcs és a vallás tárgyát, tartalmát, társadalmi funkcióját és szólunk még majd ismét keletkezésükről is. Marxista álláspont abból indul ki, hogy minden társadalmi tudatforma tárgya a valóság. Azt tükrözi vissza. Ebből származik tartalmuk is.Az erkölcs tárgya, mint már mondtuk, a valóságnak az az oldala, ahol az egyén és a közösség viszonyáról van szó. A vallás is a valóságból veszi tárgyát, a valóságot tükrözi vissza. De milyen oldalról? A vallás azt tükrözi vissza először, hogy az ember kiszolgáltatottja a természet erőinek, vagyis a természet hatalmát tükrözi az ember felett, másodDe mi dönti azt el, hogy neked van igazad - volt az utolsó "érved" neked és a többieknek, akik együtt vallottátok egy vita során azt, hogy "azért eddig mégis csak a vallás alapján álló erkölcs a legmagasabbrendű, ez a leghumánusabb és ez az ember számára a legmegnyugtatóbb". Mondtátok: "ti csak leromboltok, vagy le akartok rombolni valamit,de mit adtok helyébe? Kommunista erkölcs? Mi az és hol van még az? És mi dönti el, hogy az igazabb, jobb lesz?" És ekkor hangzott el az elsőnek irt mondatod, mi dönti azt el, hogy kinek van igaza? Valóban melyik az igazi erkölcs, a kommunista erkölcs-e, vagy a "valláserkölcs"? A vita során nem jutottunk egyetértésre, de nem kifogásoltátok azt a javaslatomat,hogy vigyük álláspontunkat és érveinket a nyilvánosság elé. Vitatkozzanak erről mások is és segítsenek a megoldásban, pontosabban a meggyőzésben, hiszen a kérdés már eldöntött.Eldöntötte az a tényező,amely mindenben és mindenkor a legdöntőbb kritériuma az igazságnak - a gyakorlat. Mindenesetre, vitapartnereim meggyőzésének ismételt kísérletére,elmondom álláspontomat. íme: Vitánk azzal kezdődött - hiszen a kérdés helyes megoldásához ez nélkülözhetetlen -, hogy egyáltalán honnan ered az erkölcs?Makacsul hajtogattátok ebben is a vallás álláspontját, amely szerint az erkölcs, az követelmény s ezt a követelményt isten állította fel az ember számára. Vagyis: az erkölcs istentől ered, mint ahogyan mindennek ő a kezdete és a vége - állítottátok. Azzal érveltetek e mellett, hogy az állatvilágban nem alakult ki erkölcs, csak a társadalomban, az emberi világban. Az ember pedig isten teremtménye.* Ez a megállapitásotok illetve hitetek '• is azt bizonyítja, hogy antagonisztikus el , lentmondás van a vallás és a tudomány között. Sok mindent azért nem vagytok képesek megoldani, mert már a kiindulópont helytelen. Ez esetben az, hogy az ember isten teremtménye. De hagyjuk ezt most figyelmen kívül. Abban igazatok van, hogy az erkölcs tipikusan társadalmi jelenség. Az állatvilágban valóban nem alakult ki erkölcs. Erkölcs csak a tudattal és erkölcsi érzékkel rendelkező társadalmi közösségben alakulhat ki. De nem istentől eredően. Az erkölcs éppen az egyén és a társadalom, az egyén és a közösség viszonyát tükrözi. Egy ember esetében nem lehet erkölcsről beszélni. Ha valóban istentől eredne és általában az emberrel /az egyes emberrel is/ függne össze az erkölcs,akkor már