Kertészeti Szemle 1929-1930 - 1-2. évfolyam
1929. május / mutatványszám
ÚJ FAJTÁK ÉS VÁLTOZATOK ELŐÁLLÍTÁSA ŐSZIBARACKNÁL. 5 lesz, mintha kikelésük helyén maradtak volna. Ezt az eljárást tehát joggal mondhatjuk nemesítésnek. Ha nagyobb mennyiségű, ugyanazon magnemes fajta magivadékait oltatlanul állandó helyre ültetjük és azok termőre fordulnak, megállapíthatjuk, hogy az egyes egyedek különböző eltéréseket mutatnak. Az egyiknek erőteljesebb a növése, állandóbb a terméshozama, egyformán fejlettek a gyümölcsei, ellentállóbbak a téli, és az utófagyokkal, valamint a gombabetegségekkel szemben, mint egy ugyanazon tenyészeti tényezők hatása alatt álló másik egyed. Ebben tehát olyan kedvező fajtaelemek jutottak érvényre, amelyek a termesztő egész figyelmére érdemesek. Ezeket fogjuk kiválasztani törzst vagy anyafáknak, amelyekről szedjük az oltót, illetőleg szaporítóanyagot. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg az oltás által szaporított őszibarackfajtáinknál is, csakhogy kérdés ezeknél, hogy az alany vagy a nemes rész egyedi jó tulajdonságai jutottak-e érvényre. Ezeknél tehát egy-két nemzedéken át folytatott megfigyelések lehetnek ismét irányadók. Látjuk tehát, hogy új fajták kiválasztás vagy kitenyésztés útján is létesíthetők. Ezeket természetszerűleg és jogosan nem mondhatjuk változatoknak, mivel itt magról kelve az egész fa mutat többé-kevésbé eltérő jelenségeket. Fajtat változat, vagy röviden változat az, amelyik — mint fentebb említettem — egy rendellenes hajtásból — sporthajtásból — jött létre. Ezt nem természetes, hanem mesterséges eljárással, a jelen esetben oltással állandósíthatjuk. A sporthajtás utódai többé-kevésbé ingatag természetűek, amennyiben kisebb,nagyobb visszaütés mutatkozhatik az eredeti fajtára és csak néhány őrzi meg az elváltozott tulajdonságokat. Azért is a kertész ilyenek szaporításánál csak azokat a hajításokat használja fel, amelyeknél ezek a változatot jellemző tulajdonságok a leghatározottabban vannak kifejlődve.