Kertészeti szemle 1931 - 3. évfolyam
1931-01-10 / 1. szám
KÖZGAZDASÁGPOLITIKAI IRÁNYELVEK HAZÁNK STB. 5 E nagy feladatok megvalósulása érdekében írt jelen kis tanulmány nem vindikálja megállapításai számára az apodiktikus jelleget, csupán egy gyümölcstermesztő egyéni felfogása szerint rendszerezi azokat az irányelveket, amelyek részben már ható tényezői koncepciózus gyümölcstermesztési politikánknak, másrészt pedig a kutató munka számára új területeket kíván kijelölni. A gyümölcstermelés jelentőségének a háború óta tapasztalt fokozatos emelkedése főként három körülményre vezethető vissza: egyrészt az emberi munka ütemének lázas meggyorsulására (amerikanizálódás), másrészt a sport nagyarányú térhódítására e két eset könnyen és gyorsan emészthető tápanyagok felvételét teszi szükségessé s — harmadszor — az orvostudomány fejlődésével járó táplálkozási irányelvekre és az ízlésbeli igények növekedésére, melyeknek íz-és szemléleti követelményei a gyümölcsökre irányították a figyelmet. E jelenségek még fejlődőben és elterjedőben vannak, úgyhogy a gyümölcstermelés konjunktúrájának további javulásával lehet számolnunk. Akkor tehát, mikor más mezőgazdasági termelési ágak a túltermelés válságának súlyos korszakát élik, hazánk gyümölcstermelésének kifejlesztése és ama normákhoz való idomítása, melyek mellett az az ország egyik nagy jelentőségű gazdasági erőforrásává válhat, elsőrendű állami feladat. Gyümölcstermelésünk sikerének feltétele, hogy termelvényeink belekerüljenek a nemzetközi árukereskedelem csatornáiba. Erre azonban csak úgy számíthatunk, ha — amint ezt Mohács már régen megállapította — elsőrendű piaci fajtákat, kifogástalan külsővel, a nyugati ízlés szerinti csomagolásban kondicionált nagy tömegben hozunk forgalomba. Lényegében tehát a gyári termelés típusáruinak megközelítésére kell törekednünk. Kínálatunknak egységesen jó minőségű árukra kell vonatkoznia, ezért kiküszöbölendők azok a kétes értékű gyümölcsök, amelyek az egyöntetűséget zavarják. Ezek akadályát képezik a nemzetközi kereskedelem bizalmának megnyerésére irányuló törekvéseinknek. A termelvénynek csak magánérdekű vonatkozásai vannak, amíg a termelő gazdaságon belül kerül felhasználásra. Közérdekűvé válik azonban rögtön, amint a piacra lép. Mert a piac a világkereskedelem mai korszakában a köz érdekének egyik hordozója és ha az megkívánja, az államhatalomnak nem szabad visszariadnia az egyéni szabadság korlátozásától sem. Főképpen két ponton mutatkozik ennek szükségessége: egyrészt a gyümölcsösök telepítésénél, másrészt a gyümölcsfavédelemnél. Az államnak kell biztosítani a piacot, hogy azon csak kevés, kiváló fajtájú gyümölcs jelenjék meg nagy tömegben. Ez a kereskedelmi faiskolák állami ellenőrzésével valósítandó meg, hogy csak az Országos Pomológiai Bizottság által meghatározott fajták kerülhessenek eladásra. A gyümölcsfatelepítés előmozdítása általában állami feladat, melynek egyik kívánatos eszköze az adóelengedés volna, az új tele-